DVTK–Fradi fociláz: a kiabálás, a tökmag, a sör és a sofőr

„Nagyon régóta, úgy negyven éve járok focira – kezdte az egykori többszörös olimpikon és sokszoros világbajnoki ezüstérmes birkózó, a vármegyei szövetség elnöke, a Miskolci Sportiskola szakmai vezetője, majd így folytatta: – A régi úgynevezett B-középben kezdtem, a néhai Csáki Józseffel és Bálint bácsival. Akkoriban a kapuk mögött szurkoltam, manapság a napos oldal N-szektora, 28. sorának 8. helye az enyém. Hiába vagyok oszlopos tagja a klubnak, a bérletet magamnak vettem meg, a nézők között érzem magam jól, szóval nem mutogatom magam a VIP-ben. Az természetes, hogy gyakran kiabálok, sőt üvöltök, fütyülök, ezek nélkül el sem tudom képzelni ezt a műfajt.”

Makuka és tökmag 

Misi – mert mindenki így hívja – imádja a focit, amelyet napjainkban is űz:

„A birkózók számára remek kiegészítő sportág a labdarúgás – folytatta. – Nagyon jó bemelegítésnek és levezetésnek is. Amikor csak tehetem, a DVTK Medicalban lévő termünkben magam is beállok a fiúk közé torinózni. A nagy rangadóról annyit, hogy ha a mieink százszázalékos teljesítményt nyújtanak, akkor lesz esélyünk a jó eredményre, az egy, de akár a három pontra is. A Fradi állománya nagyon jó, a zöld-fehérek az esélyesek, csapatunk viszont egységes, a srácok hajtanak, szívvel és lékekkel küzdenek, ráadásul nyilván nagyon feldobja majd őket a telt ház, a tizenkétezer néző. A nagy tömeg miatt ezúttal már a kezdés előtt egy órával a stadionba érek, és a produkció közben, meg utána – ha a feleségem személyében lesz sofőröm – pár korsó sört biztosan megiszom, aztán a szokásos harapnivalók, a makuka és a tökmag szintén nélkülözhetetlen kellékei lesznek a derbinek.”