2023.04.10. 13:00
Mentők, elnyűtt ruhában, kopott állomásokon
Miről írt 30 éve az Észak-Magyarország? A megyei napilap 1993. április 10-én a mentők gondjait ajánlotta olvasói figyelmébe.
Mentőautó, napjainkban
Fotó: MW
"Kedves gesztus, de nem a kocsik számával van a problémánk" - mondta dr. Breitenbach Géza, a megyei mentőszervezet főorvosa az Észak-Magyarország riporterének arra a hírre reagálva, hogy a hazánkban élő olasz kisebbség mentőautókra kezdett gyűjteni. A megyei napilap 1993. április 10-én közölte az írást, amelyből kiderült: a megyében lévő 19 mentőállomás a tartalékautókkal együtt 130 mentőautóval rendelkezett akkortájt. Az volt a remény, hogy 1993 végére a maradék 30 Nisát is Toyotára cserélik.
Ám a kocsik közül csak 80 futott, ennél többre nem tudtak személyzetet adni. Nem azért, mintha kevesen lettek volna, hanem mert nagyon kevés volt az engedélyezett túlóra. Így komoly nehézséget okozott a speciális, 24 órás, folyamatos szolgálatot megoldani – idézhetjük fel a helyzetet az egykori újságcikk alapján.
Az üzemanyagot egyéb dologi kiadásaik terhére is vásárolták. "De ennek az az ára, hogy az állomások kopottak, a mentősök elnyűtt, rossz anyagból készült egyenruhákban járnak" – idézte az Észak-Magyarország a mentővezetőt.
