2012.06.21. 08:51
Jegyzet: A történelem mókuskerekében
<em>Árulkodó fotó. Újkori történelmünknek talán az egyik legizgalmasabb pillanatát sikerült megörökíteni. Pontosan 1990. október 26-án déltájban kezdődött az első magyar taxisblokád. Előzménye, utóélete lerágott csont. Egyszer még a magyar történelemkönyvekbe is bekerülhet, mint a zsenge hazai demokrácia első próbatétele</em>. <strong>Szántó István jegyzete</strong>.
Árulkodó fotó. Újkori történelmünknek talán az egyik legizgalmasabb pillanatát sikerült megörökíteni. Pontosan 1990. október 26-án déltájban kezdődött az első magyar taxisblokád. Előzménye, utóélete lerágott csont. Egyszer még a magyar történelemkönyvekbe is bekerülhet, mint a zsenge hazai demokrácia első próbatétele. Szántó István jegyzete.Az egymásba torlódott, keresztül-kasul álló járművek, a gyaloglásra késztetett emberek látványa rendőrért kiált. Ám ha nagyítóval nézzük, sem látunk egyetlen kéklámpás meseautót vagy tányérsapkás egyenruhást. Viszont felfedezhetjük az Ady-hídi toronyház tövében a Hungária Biztosító épülő székházát. Javaslom, hogy innen pörgessük vissza az idő kerekét.
Volt ezen a tekercsen egy romos épület, amelyet sebtében lebontottak majd a helyi szokásoknak megfelelően évekig egy elhanyagolt grund csúfította a városképet. Egyébként ez a fajta, időben elnyújtott városfejlesztés mindig és mindenkor őshonos helyi folklór. Szerencsénkre akadt egy közismert vállalkozó, egy neves sportember a nyolcvanas évek elején a butikos világ hajnalán, aki egy tetszetős kisboltot épített a tér közepére. Sőt az is neki köszönhető, hogy szépre parkosította a környezetet. Emlékezetem szerint egy bokros oázist (kerti padokkal) telepített a város szívébe. A privát beruházással arányosan kezdett gyülemleni – mint a képen megfigyelhető autók, villamosok – a személyes - és a személytelen irigység. Özönlöttek a hamis névvel és az anonim be- és feljelentések a tanácsra és az ügyészségre. Egymást érték a különböző vizsgálatok, mígnem sikerült elvágni vagy inkább oldani a gordiuszi csomót. A pavilont áttelepítették a szemközi oldalra, oda ahol most a Raiffesen Bank és a Szinvapark terpeszkedik. Ezzel a megoldással egy jó időre lecsöndesedett a közhangulat. Az, amely pestiesen szólva imádja a lángost, viszont ki nem állja a gyorsan tollasodó lángossütőt. Így a kép jobb sarkában - ezt még a nagylátószög sem fogta be - lett vagy három butik és egy gyorsbüfé. Egy olyan snackbárszerű, amely a mai mekikre hajazott, csak olcsóbb volt és magunktól is rájöhettünk mi lapul a hamburgeres zsömlyében.
Pörgessünk még újabb húsz évet visszafelé, majd közelítsünk rá az Ady-hídi toronyházra, a melynek a legfelső szintjén volt kezdetben a miskolci rádió stúdiója. A földszinten a mostani cukrászda helyén pedig a Fórum presszó az egyik legfelkapottabb ifj úsági szórakozóhely. Annyira menő hely volt, hogy az állambiztonság erre szakosodott osztályán külön dossziét nyitottak az ottani törzsközönségnek. Két név azok közül akik sűrűn megfordultak ott – Kuksi, aki végül Münchenben kötött ki, vagy a nők bálványa, amolyan miskolci Gedeon bácsi, Fövenyessi fodrászmester, aki a hírek szerint New Yorkban él. Emlékezetem szerint ott lépett fel egy magyar fakír – aki mindannyiunk szemláttára szurkálta össze egy szöggel az arcát – civilben a megyei pártbizottság sokat látott sofőrje volt. Fórum presszó, butiksor taxisblokád mindez egy párszáz négyzetméteren, időben ide-oda tologatva. Milyen szépen megférnek így együtt egy nagyváros szívében. S már most lefogadom, hogy akadnak néhányan, akik majd rám csörögnek, hogy a legfontosabbat kifelejtettem. Persze szándékosan. Csak azért , hogy legyen majd kivel tovább nosztalgiáznom.
