Jegyzet: Klónozzuk a villanyrendőrt
Jegyzet: Klónozzuk a villanyrendőrt
Megfeledkezve arról, hogy ennek is volt egy primitívebb őse. Ugyanott a volt szuvenír bolt előtti sarkon állt egy villanytűzhelyre hajazó szerkezet. Aminek a tetején egy zárható klaviatúraszerűségen kapcsolgatták a jelzőlámpákat. Gyermekként gyakran elnézegettem a hatalmas sofőrbundába burkolózott halinacsizmás szőke rendőrnőt, aki az akkori csekély forgalmat regulázta. Ha télen nem is, nyaranta sűrűn sípolt nyomatékot adva a lámpajelzésnek. Ha rövidzárlat vagy egyéb hiba adódott, azonnal átváltott a jól bevált gumibotos karlendítéses módszerre. Mint régi volánforgató mondom, hogy ebben a kereszteződésben évtizedeken át lehetett minden irányba, nagy ívben is fordulni. Amikor elkészült az automatavezérlésű lámparendszer még évekig ott rozsdállt a kereszteződés fölé benyúló lelakatolt kalitka. Az, amit nosztalgiából szívesen látnánk újra ugyanott. Ha még fellelhető, valahol, ha nem akár egy klónozott példánynyal is megelégednénk.
Ha nem tudnák, a város második villanyrendőre a Kun Béla (ma a Soltész Nagy Kálmán) és a Bajcsy Zsilinszky utca kereszteződésébe a ’70-es évek elején készült el. Mint újdondász tollforgató heti rendszerességgel érdeklődtem az azt gyártó Villatinál a beruházás állásáról. Talán kitartó kíváncsiskodásomnak is köszönhető, hogy csak 18 hónapot csúsztak az átadással. Azzal, ami akkoriban olyan társadalmi eseménynek számított, amit egy svédasztalos fogadással illett megünnepelni.
