Jegyzet: Hruscsov a rengetegben

Hruscsov a kazincbarcikai kombinátban
Hruscsov a kazincbarcikai kombinátban - © Fotó: magánarchívum
Mit keresett Nyikita Szergejevics Hruscsov Miskolcon 1964 áprilisában? Valaki biztosan tudja, hogy 1956 októbere után alig pár esztendővel a szovjet pártfőtitkár miért éppen Borsod megyébe látogatott? Jómagam még az iskolapadot koptattam, amikor futótűzként terjedt a hír, hogy Miskolcra jön Hruscsov. Szántó István jegyzete.

A napot tudtuk, de az érkezés idejét titkosították. Így aztán már kora déltől a Tiszai pályaudvar körül keringtem, hogy lássam az újságokból, a filmhíradókból ismert kis kopaszt. Az állomás előtt cirka negyven fekete csajka ZIM és Volga sofőrje járatta a motort. Máig sem értem, hogy a delegáció Pestről miért vonattal utazott ide.

Késő délután elfoglaltam a legalább tizedik, s egyben az utolsó, s legjobb les pozíciómat az emeleten, mikor hatalmas kürtöléssel begurult valamelyik középső vágányra egy villamosmozdony. Hatalmas tapsvihar közepette lekecmergett egy vasutas a vezénylő fülkéből, kezében a cókmókjával, és beballagott az állomásfőnöki irodába. Aki nem tudná, ez volt a biztonsági előfutó – ha az imperialisták aláaknázták volna valahol a vágányt, megmenekül a béketábor. Majd pontosan negyedórával később volt szerencsénk a pártfőtitkárt és a kíséretét is megpillantani, sőt még a luxuskocsik konvoját is megbámulhattam lőtávolságból.

Ha nem kerül a kezembe a lenti fénykép, örökre feledésbe merül az a régvolt nap. Az idősebb sajószentpéteriek erre mondanák, akkor készült, amikor a pártfőtitkári konvoj tiszteletére a község főutcáját egy hét alatt újjáfestették, mint egy Patyomkin falut. A fekete fehér fotón – balról jobbra – dr. Bodnár Ferenc (az érettségi bizonyítványa és a szakdolgozata biztosan megvan), Kádár János, a központi bizottság első titkára, Hruscsov, az angolos Eden kalapban és a szép emlékű dr. Szántó István, a Borsodi Vegyi Kombinát vezérigazgatója. Itt gyónom meg, hogy akárhányszor a vegyi üzemben megfordultam, feltették a kérdést: milyen rokonságban állok a vezérrel. Sunyi módon kerteltem mindaddig, amíg előnyt reméltem ebből a kapcsolatból. Igazából a személyi titkára, a Merkúr későbbi üzemigazgatója sem tudta, hogy csak egyszerű névrokonságban állunk, álltunk.

A munkásőrök, s a kormány örök gyűrűjében álló delegációban sok ismerőst fedezek fel. Kitűnik az a moszkvai tudósító is, aki május elsejéken Kádár Jánost megszólaltatta a tévében, s később Brezsnyev temetésén könnyeivel küszködve jelentkezett be a híradóban. Aki nem tudná, ez volt az látogatás, amikor Kádár János megkapta a Szovjetunó egyik legnagyobb meadilonját, Hruscsov meg cserébe egy hatfogatú lovas hintót kapott ajándékba ménestül. Majd nem sokkal később hazaérve, megroggyant egészségi állapotára való tekintettel, s természetesen a kierőszakolt saját kérésére a süllyesztőbe került.

Előreszaladtam egy kicsit. Na, mindegy, ha tudnak követni, a Tiszairól a konvoj aznap este a lillafüredi palotaszállóba gurult. Ez a történet később többször megmozgatta a fantáziámat, mígnem egyszer sikerült szóra bírni Németh József rendőr alezredest, aki elmesélte a szigorúan titkosított látogatás kulisszatitkait. Például azt, hogy egy teljes légelhárító üteget, rakétásokat telepítettek a környékre. Többszörös biztonsági gyűrűt alkottak a civilben sétáló kormányőrök a szálló körül. Mégis bekövetkezett a malőr. A pártfőtitkár, aki a kubai rakétaválság idején csak kijózanodott, de az ENSZ szónoki pulpitusán zokniban a levett cipőjével dobolt, nálunk ravaszul kijátszotta a testőreit.

Kora hajnalban a hitvesi ágyból kibújva gimnasztyorkás pizsamájában elkóborolt. Szerencsénk volt, mert nemcsak az ördög, de az ellenség is aludt: s a kis kopasz, akinek a magyar piárja jónak mondható volt, meglepte a közelben dolgozó szénégetőket. Innentől sokáig próbáltam meglelni azokat a szlovákul jól beszélő hegyi embereket, akik megszalonnáztatták Hruscsovot. Állítólag a Kremlben elrendelték az általános riadókészültséget, mígnem kora délelőtt rátaláltak a jókedvű társaságra az erdő közepén. Ma már sosem tudom meg – de kíváncsi lennék –, mit beszéltek a nagy öreggel. Kandi kamerába illő jelenet lehetett, amikor a kormos szénégetők rájöhettek, egy világbirodalom teljhatalmú embere áll velük szemben papucsban s köntösben. Úgy pőrén, az atom rakétaindító táska nélkül. Ha erről többet is tudhatnék akár a répáshutai leszármazottaktól, előre is köszönöm. Őszinte kíváncsisággal…

– Szántó István – 


Jegyzet: Szívhangok az úttörő áruházból

Esküdni mertem volna, hogy sosem volt villamosmegálló a Kossuth utca sarkánál. A lenti kép tanúsága szerint tévedtem. Mit nem adtak volna ezért a fotóért, amikor az ottani telefontársaság marketingesei egy plusz megállóért sírtak a Zöld Nyíl beruházás tervezőinél. Fizettek volna a T-Home-ot hirdető járdaszigetekért. Kérésüket azzal utasították el, hogy ezzel sűrűn lennének a megállók. Úgy, mint a hatvanas években. Szántó István jegyzete.
tovább »

Jegyzet: Ufók a Vörös teremben

Közben a szállóban zavartalanul folyik az élet. Vannak illusztris vendégek és egyórás szobabérlők. Szántó István jegyzete.

Jegyzet: Keresd a gyilkost

Sasszemű kollégánk a Szentpéteri kapuban lakott. Próbálom rekonstruálni annak a hetvenes évekbeli nyári nap reggelének a történéseit. Ágotha Tibor fotóriporter munkába menet gondolt egyet és felkéredzkedett a húszemeletes ház tetejére. Szántó István jegyzete.

Jegyzet: Földalatti luxus a Szelesen

Csodákra képes egy megsárgult kép. A fotográfus a sarkon álló Borsodi Szénbányászati Tröszt tetejéről exponálhatott a miskolci Szeles utcára a hatvanas évek végén. S bár térképszerű a táj, egyetlen ránézésre kezdődhet az asztaltáncoltatás. Ezernyi emlékem kötődik ehhez a városrészhez. Szántó István jegyzete.

Jegyzet: A háborítatlan szoba titka

Amikor a görög kommunista hős Nikosz Beloiannisz összefutott a Magyar Tanácsköztársaság politikai biztosával, Korvin Ottóval Miskolcon. Akkoriban készülhetett ez a kép talán a hetvenes évek derekán. Ehhez sztereóban kellett lebontani két egymással szemező két régi belvárosi házat. Szántó István jegyzete.

Jegyzet: Nagyot álmodott a vándor üveges

Az alábbi kép a fiatalon elhunyt Ágotha Tibor fotóriporter műve. Pontosan 1970-ben készítette a miskolci Ady hídnál. Tibor mesterien örökítette meg a soha vissza nem térő pillanatot. Hiszen igazából az üveges tót már akkoriban is olyan ritka volt, mint a biciklivel utazó vándorköszörűs vagy házaló esernyős. Szántó István jegyzete.

Jegyzet: Zugtévézés a lottóházban

A miskolci panelkorszak kezdetén valóságos paradicsomnak tűntek ezek a tágas, aránylag magas beltéri lakások. Szántó István jegyzete.

Jegyzet: A középkor lehelete

Mi miskolciak félszavakból is megértjük egymást. Számunkra egy Sötét kapu létezik. Az az egy, amely összeköti az Avas felől leereszkedő Rákóczi utcát a Széchenyi úttal. Ha valami állandóságot keresnék, a változó mikrovilágunkban ennél biztosabbat aligha találnék. Nem tudok úgy átmenni ezen a dufarton, hogy meg ne érintsen a középkor lehelete. Tűző nyári napokon is sejtelmes hűs árad a nyitott árkád alatt. Szántó István jegyzete

Jegyzet: A levegőbe röpített Székelykert

Ez az egyetlen fotó számolatlanul ontja az ihletet. A Kossuth utcai iskolában jártam hét évig így kitörölhetetlenül emlékszem erre a városrészre. A Pátria ház helyén évszázadokig állt a Béke étteremnek átkeresztelt Székelykert az egyemeletes ódon ház földszintjén. Hazafelé ballagva beláthattam a széles üvegablakokon át a szerény vidéki vendéglőre hajazó sörözőbe. Estefelé pedig már korán kihallatszott a cigányzenészek hangolása. Ez az inkább vendéglő, mint étterem szerves része volt a városrész búfelejtő múlató negyedének. Ez volt a legpuritánabb, hűs boltíves kistermeivel a leghangulatosabb szórakozóhely Miskolcon. Szántó István jegyzete

Jegyzet: A letarolt zsidófürdő

Mitől híd az Ady híd? Már a kérdésen is fennakadt az unokám, mint, a városunkba látogatók közül sokan mások. Majd megmutattam a cikk alatti régi képet, amelyen még szabadon patakzik a Pecze a Szinvába. A hídon suhanó Nísa, Polski Fiat, Moszkvics és Trabant pedig jelzi, hogy a hetvenes években készülhetett a fotó feltehetően annak a háznak az erkélyéről, amelynek utcai frontján csaknem mindig ruhás üzletek voltak. Szántó István jegyzete

Jegyzet: Béke téri vurstli

Nehéz úgy elsétálni a Búza tér mellett, hogy ne jusson eszembe a mostani dzsumbuj hatvanas évekbeli arculata. Az egyszerű földes grund a görög katolikus templom előtt ahol egymást váltották az állatvásárok és az utazó cirkuszok. Sokszor megesett, hogy a szegényes sátrakból kihallatszott az elefánt trombitálása vagy az oroszlánüvöltés. Tinédzserként irigyeltem az idősebb barátaimat, akik egy-egy jegyért egy állónapot robotolhattak a sátor felállításánál s segédkezhettek a tevék etetésénél. Szántó István jegyzete

Jegyzet: Klónozzuk a villanyrendőrt

Az öregség legbiztosabb jele, ha már mindenről eszünkbe jut valami. Miskolc legjellegzetesebb létesítményéről, a villanyrendőrről a képünkön látható emeletes vaskalitka képe ugrik be mindannyiunknak. Szántó István jegyzete