Jegyzet: Csillagvizsgálók

Megszokott kép volt hajnalban: munkások a gyár előtt, majd’ mindegyikük kezében ott a kisüveg.
Megszokott kép volt hajnalban: munkások a gyár előtt, majd’ mindegyikük kezében ott a kisüveg. - © Fotó: magánarchívum
Ha meg tetszenek nézni, senki sem áll üres kézzel. Mindenkinek jutott egy kis üveg, ha más nem, egy Diána nevezetű sósborszesz, amit „jobb társaságban” denának becéztek. Szántó István jegyzete.

Tipikus miskolci utcakép a hatvanas évek végéről. Bár ha nem tudnám, magam sem találnám ki, hogy hol készült ez a kora reggeli felvétel. Kollégám egy mélabús lapindító értekezlet után másnap hajnalban nyakába vette a várost, hogy munkásokat fotózzon. A lapgazda pártbizottság illetékes elvtársai szívesen látnának igazi munkásportrékat – jelezte a szerkesztő. Természetesen, az újságban – tette hozzá.

A tettre kész munkatárs választhatott – Diósgyőr vagy a drótgyár környéke. Az utóbbit közelibbnek találta. Többet nem segítek. Igen, ez az a kis ABC, ami már évtizedek óta üresen áll a zsarnai felé vezető út mentén. Ránézésre bárhol lehet ilyen, és ehhez hasonló, hiszen a Nyékládházai Mezőpanel gyárban ezrével ontották ezeket a betonvázas ketreceket. Boltoknak, istállóknak és kocsiszíneknek. Büszkélkedtek vele, hogy Leningrádba is jutott belőlük. Nos, ezen a ködös reggelen a szokásos csendélet fogadta a kollégámat. Aki maga se gondolta komolyan, hogy ez a kép valaha bekerülhet a lapba. A munkásosztálynak ez a fajta szocreál ábrázolása nem illett az aktuális kultúrpolitikánkba. Ki sejtette akkoriban, hogy végül is csaknem egy félévszázad elteltével, mint korfestő pillanatkép nyomdafesték érett lesz? Mégpedig örökbecsű pillanatkép a gulyáskommunizmusból?

Ha meg tetszenek nézni, senki sem áll üres kézzel. Mindenkinek jutott egy kis üveg, ha más nem, egy Diána nevezetű sósborszesz, amit „jobb társaságban” denának becéztek. Nyak megdőlve, hátra, az üvegecske jobb kézzel az ég felé. Mintha csak az aznapi szputnyikot lesnék. És semmi kapkodás, még nem fújt a gyár, van idő egy kis traccspartira. A fociról, a tegnap esti Hofiról, vagy ki tudja miről. A fejfedők kavalkádja lenyűgöző – kucsma, svájcisapka, kendő, usanka és kalap is látható. Az öltözet már kevésbé színes, a Vörös Október (a fiatalabbak kedvéért ez egy olyan ruhagyár volt, amely a szocialista béketáborba zárt embereket öltöztette, amikor még a kínaiak is fekete zárt nyakú posztópizsamában jártak) teljes kollekciója mixelve.

Számomra feltűnő, hogy a szatyrok, táskák szanaszét hevernek. Vajon hanyagság, vagy ennyire jó volt akkoriban a közbiztonság? Jómagam az utóbbira szavazok. Majd jött a Tenkes kapitánya – akarom mondani az új rendőrfőnök – és a nyolcvanas évek elejére egy varázsütésre tűntek el a műszak előtti csillagvizsgálók Miskolcról. Gorbacsovnak még a hírét sem hallottuk, amikor nálunk már elkezdték üldözni a szeszszóró utcai gombákat. Tiltották, büntették az utcai italozást. Igazából nem nagy sikerrel. Parkokba, kapualjakba szorultak az alkohollal gargalizálók. Ezzel a folklorisztikus népi szokással csak nem bírt el a szocializmus. Egészen a rendszerváltásig megmaradt ez a reggeli rituálé. Mígnem eltűntek a munkahelyek és a munkások. S velük együtt a „jó szokás” is.

Drága fotós kollégám, hallgass meg odafent a mennyekben! Manapság úri dolgod lenne. Kattintgathatnál pucér lányokat, ministráns fiúkat és formás, olykor hamisan csengő hangú celebeket. A munkásportrékat lassan már elfelejtjük. A munkával együtt?

– Szántó István –


Jegyzet: Rendőröket mentettünk a lincseléstől

A kamera rájuk fókuszál, mégsem pózolnak. A négy rendőr egyszerű természetességgel teszi a dolgát, rá sem hederítnek a fotósra. Bűnügyi tudósítóként név szerint ismerem őket. Sejtem a kép történetének előzményeit is. Szántó István jegyzete.

Jegyzet: Hruscsov a rengetegben

Mit keresett Nyikita Szergejevics Hruscsov Miskolcon 1964 áprilisában? Valaki biztosan tudja, hogy 1956 októbere után alig pár esztendővel a szovjet pártfőtitkár miért éppen Borsod megyébe látogatott? Jómagam még az iskolapadot koptattam, amikor futótűzként terjedt a hír, hogy Miskolcra jön Hruscsov. Szántó István jegyzete.

Jegyzet: Szívhangok az úttörő áruházból

Esküdni mertem volna, hogy sosem volt villamosmegálló a Kossuth utca sarkánál. A lenti kép tanúsága szerint tévedtem. Mit nem adtak volna ezért a fotóért, amikor az ottani telefontársaság marketingesei egy plusz megállóért sírtak a Zöld Nyíl beruházás tervezőinél. Fizettek volna a T-Home-ot hirdető járdaszigetekért. Kérésüket azzal utasították el, hogy ezzel sűrűn lennének a megállók. Úgy, mint a hatvanas években. Szántó István jegyzete.

Jegyzet: Ufók a Vörös teremben

Közben a szállóban zavartalanul folyik az élet. Vannak illusztris vendégek és egyórás szobabérlők. Szántó István jegyzete.

Jegyzet: Keresd a gyilkost

Sasszemű kollégánk a Szentpéteri kapuban lakott. Próbálom rekonstruálni annak a hetvenes évekbeli nyári nap reggelének a történéseit. Ágotha Tibor fotóriporter munkába menet gondolt egyet és felkéredzkedett a húszemeletes ház tetejére. Szántó István jegyzete.

Jegyzet: Földalatti luxus a Szelesen

Csodákra képes egy megsárgult kép. A fotográfus a sarkon álló Borsodi Szénbányászati Tröszt tetejéről exponálhatott a miskolci Szeles utcára a hatvanas évek végén. S bár térképszerű a táj, egyetlen ránézésre kezdődhet az asztaltáncoltatás. Ezernyi emlékem kötődik ehhez a városrészhez. Szántó István jegyzete.

Jegyzet: A háborítatlan szoba titka

Amikor a görög kommunista hős Nikosz Beloiannisz összefutott a Magyar Tanácsköztársaság politikai biztosával, Korvin Ottóval Miskolcon. Akkoriban készülhetett ez a kép talán a hetvenes évek derekán. Ehhez sztereóban kellett lebontani két egymással szemező két régi belvárosi házat. Szántó István jegyzete.

Jegyzet: Nagyot álmodott a vándor üveges

Az alábbi kép a fiatalon elhunyt Ágotha Tibor fotóriporter műve. Pontosan 1970-ben készítette a miskolci Ady hídnál. Tibor mesterien örökítette meg a soha vissza nem térő pillanatot. Hiszen igazából az üveges tót már akkoriban is olyan ritka volt, mint a biciklivel utazó vándorköszörűs vagy házaló esernyős. Szántó István jegyzete.

Jegyzet: Zugtévézés a lottóházban

A miskolci panelkorszak kezdetén valóságos paradicsomnak tűntek ezek a tágas, aránylag magas beltéri lakások. Szántó István jegyzete.

Jegyzet: A középkor lehelete

Mi miskolciak félszavakból is megértjük egymást. Számunkra egy Sötét kapu létezik. Az az egy, amely összeköti az Avas felől leereszkedő Rákóczi utcát a Széchenyi úttal. Ha valami állandóságot keresnék, a változó mikrovilágunkban ennél biztosabbat aligha találnék. Nem tudok úgy átmenni ezen a dufarton, hogy meg ne érintsen a középkor lehelete. Tűző nyári napokon is sejtelmes hűs árad a nyitott árkád alatt. Szántó István jegyzete

Jegyzet: A levegőbe röpített Székelykert

Ez az egyetlen fotó számolatlanul ontja az ihletet. A Kossuth utcai iskolában jártam hét évig így kitörölhetetlenül emlékszem erre a városrészre. A Pátria ház helyén évszázadokig állt a Béke étteremnek átkeresztelt Székelykert az egyemeletes ódon ház földszintjén. Hazafelé ballagva beláthattam a széles üvegablakokon át a szerény vidéki vendéglőre hajazó sörözőbe. Estefelé pedig már korán kihallatszott a cigányzenészek hangolása. Ez az inkább vendéglő, mint étterem szerves része volt a városrész búfelejtő múlató negyedének. Ez volt a legpuritánabb, hűs boltíves kistermeivel a leghangulatosabb szórakozóhely Miskolcon. Szántó István jegyzete

Jegyzet: A letarolt zsidófürdő

Mitől híd az Ady híd? Már a kérdésen is fennakadt az unokám, mint, a városunkba látogatók közül sokan mások. Majd megmutattam a cikk alatti régi képet, amelyen még szabadon patakzik a Pecze a Szinvába. A hídon suhanó Nísa, Polski Fiat, Moszkvics és Trabant pedig jelzi, hogy a hetvenes években készülhetett a fotó feltehetően annak a háznak az erkélyéről, amelynek utcai frontján csaknem mindig ruhás üzletek voltak. Szántó István jegyzete

Jegyzet: Béke téri vurstli

Nehéz úgy elsétálni a Búza tér mellett, hogy ne jusson eszembe a mostani dzsumbuj hatvanas évekbeli arculata. Az egyszerű földes grund a görög katolikus templom előtt ahol egymást váltották az állatvásárok és az utazó cirkuszok. Sokszor megesett, hogy a szegényes sátrakból kihallatszott az elefánt trombitálása vagy az oroszlánüvöltés. Tinédzserként irigyeltem az idősebb barátaimat, akik egy-egy jegyért egy állónapot robotolhattak a sátor felállításánál s segédkezhettek a tevék etetésénél. Szántó István jegyzete

Jegyzet: Klónozzuk a villanyrendőrt

Az öregség legbiztosabb jele, ha már mindenről eszünkbe jut valami. Miskolc legjellegzetesebb létesítményéről, a villanyrendőrről a képünkön látható emeletes vaskalitka képe ugrik be mindannyiunknak. Szántó István jegyzete