Jegyzet: Guszti bácsi beretváját fente

Akt.:
Jegyzet: Guszti bácsi beretváját fente
Jegyzet: Guszti bácsi beretváját fente
Ez a miskolci utcarészlet a színháztól a könyvesboltig kitörölhetetlenül belém rögzült. Kismilliószor jártam le így nem csoda, ha visszatérő álmaimban is szerepet kapnak. A 31. szám alatt máig is megmaradt a Miskolci Fodrász Szövetkezet üzlete. Ez volt Guszti bácsi birodalma vagy három évtizeden át. Ő volt az első mester, övé volt a bejárattól balra az első szék birtokosa. Szántó István jegyzete.

Mivel a közelben laktunk, három forinttal a markomban mezítlábasan is átmehettem egy nyírásra. Sütötte a talpam a forró aszfalt s ezt tetézte a fóbiás szorongásom. Mi lesz velem frissen stuccolva, ha elveszejtem az érméket. Láttam, tudtam hallottam, hogy az üzletben harsányan pletykálnak, ugratnak és hangoskodnak a segédek. A pitralon gőzös fülledt szalon közepén trónolt a pénztáros hölgy, aki kellő jattért még az előző napi sorszámból is osztogatott. Aminek vajmi kevés jelentősége volt. Itt mindenki maga választhatta meg a partnerét, a kuncsaft a figaróját a borbély meg a vele szimpatizálót. A várakozás tétlenségében beletemetkeztem a Ludas Matyiba, amely tele volt Toncz Tibor erotikával fűtött Jucikás karikatúráival. Ebből lestem ki, hogy mikor szán már meg Guszti bácsi. Aki korán elhunyt apám ritka erős borostájával is megküzdött. Majd alig egy évtized elmúltával már nekem fente a beretváját. Közben sosem felejtette el megjegyezni – fiam neked sem gyengébb pofaszőröd!

A megsárgult kép csalóka, a nagy világégés előtt készülhetett. A lombos fák az ötvenes években sem voltak meg. A békebeli időkre csak a reggeli vizesnyolcasok emlékeztettek. A segédek sepregetéskor bádoglocsolóból hűsítették a járdát. Igaz, manapság keveset forgolódok arra, de ilyesmit már nem nagyon látok.

Ne felejtsem, az eltűnt kalapszalon szomszédságában volt az Ofotért. Itt is otthonos voltam. Amatőr fotósként a Pajtás masinámmal majd a fejlődés rögös útját kitaposva az NDK -beli Verámmal jártam oda. Összeszűkült gyomorral lestem a még alig száradt friss tekercseket. Mit is tudhat a mai digitális masinás arról a fotografálásról, amikor a sötétkamrában és a fixírsó keverési arányában dőlt el a művészet sorsa.

Apropó művészet. Még az iskolapadot koptattam, amikor az Ofotért előtt vietnámi strandpapucsban bandukolt Sztankay István a miskolci nemzet színház titánja. Az, akit előző nap éppen a Brecht Arturo Ui című darabjában láttam vagy harmadszor. Az Ady hídi Forum kávéházig követtem feltűnés nélkül. Ő volt, ahogy ma mondanánk a város celebe – a tini lányok bálványa – amiért mi nagyon irigyeltünk.

A 33. szám alatt volt a fényképész szalon ahol a mosolyfotok készültek. A kirakatában díszelgő képeket addig csodálhattuk, amíg ismerősekké nem váltak. Ebben a műteremben készült az érettségi tablónk 1968 –ban amelyet a sarki könyvesbolt kirakatában reklámoztunk. Mindannyian egy zsinóros díszmagyarban pompáztunk. Abba az egybe bujtunk bele hogy különbek legyünk, mint az öltönyösök.

S e mellett volt a megszűnt úri szabóság is ahol tréfás kedvű segédek fűzték a cérnát a tűbe. Itt esett meg, hogy egy vidéki öreg bácsit, aki még sosem járt ilyen putzos városi szabóságban felfektettek az asztalra. S úgy vettek róla méretet, hogy krétával körberajzolták, mint Doszpot Péter az áldozatokat.

Pechűk volt a víces szabóknak. Addig terjedt a móka híre, mígnem rájuk szálltak a népi ellenőrök. Akik igazságot szolgáltattak. Az öreg készségesen újrajátszotta a történteket. Amikor a segédek már a nép ellenőrökkel együtt kacagtak.

Szántó István


Jegyzet: Csillagvizsgálók

Ha meg tetszenek nézni, senki sem áll üres kézzel. Mindenkinek jutott egy kis üveg, ha más nem, egy Diána nevezetű sósborszesz, amit „jobb társaságban” denának becéztek. Szántó István jegyzete.
A kamera rájuk fókuszál, mégsem pózolnak. A négy rendőr egyszerű természetességgel teszi a dolgát, rá sem hederítnek a fotósra. Bűnügyi tudósítóként név szerint ismerem őket. Sejtem a kép történetének előzményeit is. Szántó István jegyzete.
Mit keresett Nyikita Szergejevics Hruscsov Miskolcon 1964 áprilisában? Valaki biztosan tudja, hogy 1956 októbere után alig pár esztendővel a szovjet pártfőtitkár miért éppen Borsod megyébe látogatott? Jómagam még az iskolapadot koptattam, amikor futótűzként terjedt a hír, hogy Miskolcra jön Hruscsov. Szántó István jegyzete.
Esküdni mertem volna, hogy sosem volt villamosmegálló a Kossuth utca sarkánál. A lenti kép tanúsága szerint tévedtem. Mit nem adtak volna ezért a fotóért, amikor az ottani telefontársaság marketingesei egy plusz megállóért sírtak a Zöld Nyíl beruházás tervezőinél. Fizettek volna a T-Home-ot hirdető járdaszigetekért. Kérésüket azzal utasították el, hogy ezzel sűrűn lennének a megállók. Úgy, mint a hatvanas években. Szántó István jegyzete.
Közben a szállóban zavartalanul folyik az élet. Vannak illusztris vendégek és egyórás szobabérlők. Szántó István jegyzete.
Sasszemű kollégánk a Szentpéteri kapuban lakott. Próbálom rekonstruálni annak a hetvenes évekbeli nyári nap reggelének a történéseit. Ágotha Tibor fotóriporter munkába menet gondolt egyet és felkéredzkedett a húszemeletes ház tetejére. Szántó István jegyzete.
Csodákra képes egy megsárgult kép. A fotográfus a sarkon álló Borsodi Szénbányászati Tröszt tetejéről exponálhatott a miskolci Szeles utcára a hatvanas évek végén. S bár térképszerű a táj, egyetlen ránézésre kezdődhet az asztaltáncoltatás. Ezernyi emlékem kötődik ehhez a városrészhez. Szántó István jegyzete.
Amikor a görög kommunista hős Nikosz Beloiannisz összefutott a Magyar Tanácsköztársaság politikai biztosával, Korvin Ottóval Miskolcon. Akkoriban készülhetett ez a kép talán a hetvenes évek derekán. Ehhez sztereóban kellett lebontani két egymással szemező két régi belvárosi házat. Szántó István jegyzete.








hirdetés




hirdet�s