Jegyzet: Zugtévézés a lottóházban

Akt.:
A lottóház – sok-sok évvel ezelőtt
A lottóház – sok-sok évvel ezelőtt - © Fotó: facebook.com
A miskolci panelkorszak kezdetén valóságos paradicsomnak tűntek ezek a tágas, aránylag magas beltéri lakások. Szántó István jegyzete.

A közelmúltunk egyik legemblematikusabb épülete az Arany János utcai lottóház. Bennszülött miskolciként alaposan összefonódott a sorsom ezzel a piros magas épülettel. A szomszédos főutcai egyemeletesben nőttem fel, így láthattam, hogyan magasodik a város arculatát alaposan meghatározó Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében. Emlékezetem szerint a helyén egy szabadtéri söröző volt, ezt a grundot szemelte ki magának az OTP, amely akkoriban még szorosan kötődött a szerencsejátékokat szervező céggel. Majd a lakások egy részét a lottó korabeli tárgynyeremény sorsolások fődíjaként adták át.

Amikor elkészült, még omladozott az egyetlen miskolci Ofotért-ház a Széchenyi-Szemere sarkon. S megvolt a Szinvához közeli lottózó és a kocsma, ahonnan vasárnaponként sárga üvegkancsóban vihettem haza a folyékony kenyeret. Tiniként belopakodhattunk az újszerű lottóházba, ahol kedvünkre liftezhetünk, mert a kaputelefonos csiki-csukiknak még híre hamva sem volt. Sőt, még az antennaerdős tetejére is kimászhattunk, hogy onnan gyönyörködjünk a város és az Avas-tető panorámájában. Nem is sejtve, hogy fi atal házasként ebben az irigyelt házba költözhetek majd 1973-ban, először a kétszintes decentrumba, később pedig a toronyba.

A miskolci panelkorszak kezdetén valóságos paradicsomnak tűntek ezek a tágas, aránylag magas beltéri lakások. A teljes földszintet a lottóigazgatóság uralta, ahol egy nagy teremben válogatták a szelvényeket a péntek déli sorsolás után. Gyakran beleshettem az ablakokon, ahol nyugdíjasok sablonból kivágott kartonokkal vadásztak mások szerencséjére. Ez volt a mindenki által ismert Szilágyi László birodalma. A hatalmas szenes pincében lapátolt egy idős fűtő, akit a fázósabbak egy stampedli pálinkával bármikor rávehettek, hogy nagyobb meleget csiszoljon a kazánból. Ugyanitt gyűjtötték a megunt bútorokat is. Az első emeleten a mindenkori házmester lakott, akinek munkaköri kötelessége volt az ajtó elé kirakott szemetest kiüríteni. Ez akkortájt olyan úri allűrnek tetszett. Sokszor megelőztem a liftes kukás járatot, és magam sétáltam le a vödörrel.

Máig is emeletenként tudom az ott lakott orvosok, ügyvédek kiskereskedők vállalkozók nevét. Igazából máig sem sokat változott, csak a generációk cserélődtek. Ottani nagy ötletemre gyakran emlékeztetnek a régiek. Amikor a nyolcvanas években hétfőnként még nem volt magyar tévéadás, s jobb híján a képernyőfóbiások a kassai adóra hangoltak. S akkor a gelkás barátom segítségével rákapcsolódhattam a központi antennára. Történelmi tettként minden hétfő este egy alámondásos fi lmet játszottam a lakótársaknak a Bécsből frissen beszerzett VHS képmagnóról. A liftben hirdettem meg, magam konferáltam fel, és kérésre bárkinek ráhangoltam a készülékét. Megtörtént, hogy mást sem tettem, mint, hogy emeletről emeletre tévécsatornákat állítgattam.

Mindez addig tartott, míg meg nem épült a ház melletti pincegarázs. Ám erről majd később .

– Szántó István – 


Jegyzet: A középkor lehelete

Mi miskolciak félszavakból is megértjük egymást. Számunkra egy Sötét kapu létezik. Az az egy, amely összeköti az Avas felől leereszkedő Rákóczi utcát a Széchenyi úttal. Ha valami állandóságot keresnék, a változó mikrovilágunkban ennél biztosabbat aligha találnék. Nem tudok úgy átmenni ezen a dufarton, hogy meg ne érintsen a középkor lehelete. Tűző nyári napokon is sejtelmes hűs árad a nyitott árkád alatt. Szántó István jegyzete

Jegyzet: A levegőbe röpített Székelykert

Ez az egyetlen fotó számolatlanul ontja az ihletet. A Kossuth utcai iskolában jártam hét évig így kitörölhetetlenül emlékszem erre a városrészre. A Pátria ház helyén évszázadokig állt a Béke étteremnek átkeresztelt Székelykert az egyemeletes ódon ház földszintjén. Hazafelé ballagva beláthattam a széles üvegablakokon át a szerény vidéki vendéglőre hajazó sörözőbe. Estefelé pedig már korán kihallatszott a cigányzenészek hangolása. Ez az inkább vendéglő, mint étterem szerves része volt a városrész búfelejtő múlató negyedének. Ez volt a legpuritánabb, hűs boltíves kistermeivel a leghangulatosabb szórakozóhely Miskolcon. Szántó István jegyzete

Jegyzet: A letarolt zsidófürdő

Mitől híd az Ady híd? Már a kérdésen is fennakadt az unokám, mint, a városunkba látogatók közül sokan mások. Majd megmutattam a cikk alatti régi képet, amelyen még szabadon patakzik a Pecze a Szinvába. A hídon suhanó Nísa, Polski Fiat, Moszkvics és Trabant pedig jelzi, hogy a hetvenes években készülhetett a fotó feltehetően annak a háznak az erkélyéről, amelynek utcai frontján csaknem mindig ruhás üzletek voltak. Szántó István jegyzete

Jegyzet: Béke téri vurstli

Nehéz úgy elsétálni a Búza tér mellett, hogy ne jusson eszembe a mostani dzsumbuj hatvanas évekbeli arculata. Az egyszerű földes grund a görög katolikus templom előtt ahol egymást váltották az állatvásárok és az utazó cirkuszok. Sokszor megesett, hogy a szegényes sátrakból kihallatszott az elefánt trombitálása vagy az oroszlánüvöltés. Tinédzserként irigyeltem az idősebb barátaimat, akik egy-egy jegyért egy állónapot robotolhattak a sátor felállításánál s segédkezhettek a tevék etetésénél. Szántó István jegyzete

Jegyzet: Klónozzuk a villanyrendőrt

Az öregség legbiztosabb jele, ha már mindenről eszünkbe jut valami. Miskolc legjellegzetesebb létesítményéről, a villanyrendőrről a képünkön látható emeletes vaskalitka képe ugrik be mindannyiunknak. Szántó István jegyzete



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdetés