Elhagyott házakat néznek meg helyettünk - videóval

Érdeklik a régi, romos házak?  Érzett már olyat, hogy szívesen körülnézne egy elhagyott légópincében, épületben, de nem volt hozzá mersze? Akkor bizonyára szívesen nézegetne urbexes videókat. Romos ház van bőven, és sokan vannak, akik szívesen vállalkoznak is ilyen kisfilmek elkészítésére. Az urbex (az angol „urban exploration” szavak összevont rövidítéséből ered, és jelentése: „városi felfedezés”) a fénykorát éli, sokan művelik ezt a hobbit világszerte. Miskolcon is van egy csapat, az Urbex Hungary, akik már több mint tíz éve járják az elhagyott épületeket.

Az élet "sűrűjében"

Facebook oldalukon és blogjukon órákig lehet szörfözni. Egy-egy videó 25-30 perces, és bevisznek az élet "sűrűjébe". Legutóbbi bejegyzésük a borsodnádasdi, egykori lemezgyár főépületének tövében megbújó óvóhelyet mutatja be. Előtte a diósgyőri gépgyár ágyubelövő terét videózták, azelőtt egy elhagyatott éttermet örökítettek meg Miskolctapolcán. Van videójuk romos iskolákról, könyvtárakról az ország minden tájáról, készült film volt katonai rádiós vevőbázisról, hatalmas, több kilométeres pincerendszerekről. És a Miskolci Egyetem közelében található beton (éppen eladó) épületvázról is van videójuk, amiről nemrégiben írt portálunk. Ez utóbbi apropóján kerestük a háromtagú miskolci urbexes csapatot: Jászberényi László, Kalafusz Attila és Hideg László szívesen beszéltek hobbijukról.

– Csernobillal kezdődött – meséli Jászberényi László. Először egyedül ment ki a hajdani atomkatasztrófa elhagyatott helyszínére, fotózott, videózott. Attilával felületesen ismerték egymást, de ő amikor meglátta az útról szóló bejegyzést, azonnal ráírt:„Nem mondod, hogy te ott jártál? Én is akarok menni!”. 2013-ban már együtt utaztak, Csernobilban négyszer is jártak. Aztán kitalálták, érdemes lenne más elhagyatott helyeket is videózni, a csapathoz 2016-ban csatlakozott Hideg László is. 

– Miskolc és a környéke, valamint a megye aranybánya ilyen szempontból, rengeteg az elhagyott, romos épület – mondják és megjegyzik, az épületek alatti óvóhelyeket, laktanyákat szeretik a legjobban.

Létezik egy bakancslista

Urbexesnek lenni egyébként nagy felelősség. A csapat említi, nagyon fontos számukra az urbexes hitvallás: mindent a szemnek.

 – mondják egyöntetűen.

Kérdezzük, mi alapján döntenek, hogy mi lesz a következő célpontjuk.

– Sokat járunk az ország más részeire, sőt, külföldre is – jegyzi meg Jászberényi László. Kalafusz Attila szeret műholdképen is keresni, ha talál valamit, megy a hely a bakancslistára. Van, hogy nyaralás, utazás közben "botlanak" egy-egy izgalmas helybe, aztán hármasban mentek vissza oda forgatni.

– Nem mindig egyszerű ez. Ha valamit meg akarunk nézni, engedélyt kérünk hozzá, sok esetben pozitívan állnak a tulajdonosok a kéréshez, és engednek minket videózni. Van viszont, hogy hiába próbálunk engedélyhez jutni, válaszra sem méltatnak, vagy nem tudjuk, kitől kell kérni. Van olyan elhagyatott épület, ahol nincs kitéve a figyelmeztető tábla, hogy idegeneknek tilos a bemenet, ilyenkor bemegyünk.

Junó, Avas szálló és egyéb kedvencek

Oldaluknak ma már 28 ezres a nézőszáma, van videó – ilyen a csernobili sorozat – amelynek 500-600 ezres megtekintése van. 2015-től készítik rendszeresen a kisfilmeket, hosszú ideig minden héten feltöltöttek egyet-egyet, most kéthetente posztolnak újat.

S hogy melyek voltak a legizgalmasabb helyszínek? A legnézettebb egyértelműen a csernobili film, de imádták a nézők a Junó hotelről készült videót, vagy épp a romos Avas szállóban, a hajdani Kossuth moziban készült felvételeket. A legjobbnak pedig a Traubisoda lerobbant gyáráról készült felvételeket gondolják.

Hosszan sorolják a kedvenceiket. A tetemvári pincerendszerről készültet például, órákig bolyongtak benne. Van benne tárolórész, búvóhely, kórház is üzemelt a föld alatt hajdanán. Az alagút bemegy a Deszkatemplom és a temető alá, sőt, a legendák szerint volt összeköttetés az Avasig is, de a sok építkezés miatt sosem fog kiderülni, ez igaz volt-e. Imádták a forgatást a Lyukóbányában, a kohászat területe kimeríthetetlen téma, és a miskolctapolcai légópince is emlékezetes. A Kisavasi pincerendszer is izgalmas, és legalább olyan hatalmas, mint a tetemvári: sok van ezekből, hiszen Miskolcon a homokköves talajba régen sok pincét vájtak.

– A lillafüredi Szikla mindenképp bakancslistás, az ITC alatti óvóhely sem elhanyagolható terv. Célpont rengeteg lenne, és ki tudja mennyi van, amiről nem is tudunk – jegyzik még meg.  

Igazi sikertörténet

Kérdezzük, van-e olyan, amit igazi sikertörténetként könyvelnek el.

– Például a Pap Jóska-sportpálya ügye a Szentpéteri kapuban – válaszol Attila. Kiment a videó, és a lakók felháborodtak, hogy miért ilyen rettenetesek az állapotok, hiszen lenne rá igény, hogy focipályaként működjön. Akkora visszhangja lett a videónak, hogy pár hónapra rá elkezdték felújítani. Szerintem ebben jelentős a szerepünk.

Mondják, sokszor előfordul, hogy látják az elhagyatott házban, mi mindenre lehetne hasznosítani. A legjobb példájuk erre nem megyénkbeli: 
a szentkirályszabadjai laktanya a Balatontól úgy 10-20 kilométerre áll romosan, az ablakból rá lehet látni a Balatonra. Gyönyörű. A panelok pedig szerkezetileg olyan állapotban vannak, hogy ha rendbe raknák, remekül lehetne hasznosítani. A videóikra egyébként gyakran érkeznek nézői visszajelzések, a legtöbbször a felháborodás hangján, hogy miért hagyjuk pusztulni értékeinket.

– Azért mi megértőbbek vagyunk, sokszor nem egyszerű. Csőd, foglalás, pénzhiány, családi problémák: ezer oka lehet, hogy egy-egy épület romossá válik.

Nem akarnak tippet adni

Kérdeztük, a Futó utci épületvázról készült videónak van-e története.

– Évek óta terveztük, hogy megnézzük, de mindig halogattuk: nem túl izgalmas, hiszen csak egy váz. Aztán egyszer csak spontán arra jártunk, gondoltuk, akkor most. Nem hittük volna, hogy akkora sikere lesz. 

A csapat még elmondja, sokszor van, hogy nem említik meg a videóban a forgatás pontos helyszínét, főleg, ha valami érték is van bent, nem akarnak tippet adni a fosztogatóknak. 

– Ennek ellenére volt, hogy visszaéltek a nevünkkel. És olyan is, hogy felfedeztünk egy vezetési pontot nem messze a lillafüredi libegőtől, nyitott ajtó, a föld alatt tele gázálarccal, maszkokkal, korabeli telefonnal. 6-7 év múlva arra jártunk, kifosztva, szétverve találtuk. Ezeket rossz látni.

Ők szívük szerint múzeumot nyitnának ezekből a tárgyakból, nagy vágyuk például egy kis légópince, ahol ilyet kialakíthatnának.