Szakik

Az elmúlt években egyre többet halljuk, hogy hiányszakmák alakultak ki, sok területen kevés a jó szakember. Az, hogy miért alakult így, most igazából nem fontos, meg a tényen sem változtat. Pásztor Attila jegyzete.

Emlékszem, annak idején sok téli estén segítettem apámnak a műhelyben trafót gyártani, igazából fogalmam se volt róla, mit és miért csinált, de segédmunkásnak egész jó voltam. Közben sokat mesélt a brigádról, mi volt a gyárban, meg láttam a mesterlevelét a falon, azért büszke voltam rá. Igazi „szaki” volt, amiben volt áram, a nagy részével nehéz volt megfogni. Fájdalmára az hamar eldőlt, hogy a villanyszerelés tőlem igen távol áll, mint ahogy a tesóm sem vitte tovább ezt a szakmát. Viszont neki a hurkája, kolbásza számomra utolérhetetlen… De azért sok minden ragadt ránk azokból az időkből, és amit lehet, megoldunk magunk a házban és körülötte. Ha vannak ezermesterek, akkor én olyan 250-nél tartok.

Vannak azért üdítő kivételek, ha nem is utolsó mohikánok, de igazi szakik, például a miskolci cipészmester Kovács J. Attila Európa legjobbja lett, vagy éppen hegesztők, gázszerelők, festők, autószerelők, akiket én is ismerek. Amikor a szemem láttára készültek el egy-egy feladattal, kicsit irigy voltam, hogy nekem ez ennyire nem megy, de ezentúl feltétlenül megtanultam tisztelni a munkájukat.

- Pásztor Attila -

A miskolci mester ismét remekelt: A hat legjobból övé lett három

Miskolc - Kovács J. Attila három lábbelije az „aranyosak” között is első lett a Kézműves Cipőkészítők Európai Bajnokságán.