Vendégjegyzet

Az Európai Unió Tanácsa egy 2007-ben hozott határozata értelmében januártól hazánk töltheti be ez év júniusának végéig az EU elnökséget.

Az elmúlt héten a televíziók egyenes adásban közvetítették, amikor a belga miniszterelnök ünnepélyes külsőségek között átadta a stafétabotot a magyar kormányfőnek; az érdeklődők kisebb népünnepély keretében örültek annak a budapesti Millenáris Parkban látványos külsőségek között, hogy (alig több, mint húsz évvel a rendszerváltás után) hazánk az elkövetkező hat hónapban fokozottabban a figyelem középpontjába kerül.

Az előttünk álló hetek és hónapok tétje nem csekély a tagállamok, ezen belül természetesen hazánk jövője szempontjából!

Az Európai Unió gazdasági lendületéből a XXI. század első évtizedében sokat veszített. A világgazdaság motorja a távol keleten dübörög (elég, ha Kína és India két számjegyű gazdasági növekedésére gondolunk). Ráadásul a 2008-as pénzügyi válság ezeket az országokat alig érintette.

Az elnökségünkkel kezdődő (ill. az azt következő) időszak egyik nagy kérdése: tudunk-e olyan változásokat generálni, amely esélyt ad arra, hogy az európai integráció a világgazdaság centrumában maradjon, vagy végleg leszorul a dobogóról. Mindezt úgy kell megoldanunk, hogy a tagállamokban, nem utolsó sorban hazánkban is a foglalkoztatás javuljon!

Ennek középpontjában a munkahelyteremtés áll! Ebben a korábbinál jóval nagyobb érdemi szerepet kell kapnia a kis- és középvállalkozások megerősödésének, versenyképességük javításának. Ez aligha képzelhető el a hazai megtakarítások növelése nélkül. Ellenkező esetben változatlanul törékenyek, kiszolgáltatottak maradnak, nem tudják elkerülni az egzisztenciális veszélyeztetettséget. Ehhez alapvető szemléletváltásra van szükség!

Számunkra ezen túl hallatlan izgalmas kérdés, hogy elnökségünk ideje alatt sikerül-e előrelépnünk a szomszédainkhoz fűződő kapcsolatainkban. Megtaláljuk-e végre azt a közös nevezőt, amely lehetőséget ad a közös fellépésekre, vagy változatlan fennmarad az egymás kijátszásának politikája. Ebben segítségünkre lehet az un. Duna Stratégia, amely a Duna-menti régiók hatékonyabb környezetvédelmi-, közlekedési-, hajózási-, kulturális együttműködését erősítő kezdeményezés.

Az elkövetkező hónapokban vizsgázik a magyar kormány és a politikai elit, de vizsgázunk valamennyien.

Elnökségünk hat hónapja alatt bár nem ildomos közvetlen nemzeti érdekeket szolgáló magatartást követni, de egy sikeres elnökség erősítheti hazánk pozícióit, elismertségét és olyan együttműködések és szövetségek létrejöttét, amelynek jelentős hozadéka lehet. Másrészt nem lenne jó megbukni, hiszen utóvizsgára bocsátás rendkívül sokba kerülne és legközelebb 13 év múlva (ekkor töltheti be hazánk ismét az elnöki posztot mai ismereteink szerint) adódik rá lehetőség.

Bízzunk a sikerben!

Szerzőnk a Miskolci EgyetemGazdaságtudományi Karának dékánja