Megalomán Megalopolis

A hetvenes években Hollywood megújítójaként tekintettek a „mozi fenegyerekekként” emlegetett rendezőgárdára, köztük az olasz-amerikai Francis Ford Coppolára. Coppola olyan filmekkel írta be kitörölhetetlenül a nevét a filmtörténetbe, mint a Keresztapa-trilógia vagy az Apokalipszis most. Utóbbi kapcsán mindmáig számos legenda kering a természeti csapásokkal és minden más nehézséggel sújtott, maratonira nyúló forgatásról és a gigantikusra duzzadt költségvetéséről, mely kis híján teljes csődbe sodorta Coppolát. 

A Megalopolis ötlete állítólag már 1979-ben, az Apokalipszis most méltán hírhedt forgatásán megfogant a rendezőben, ám évtizedek kellettek ahhoz, hogy ez a minden korábbinál ambiciózusabb és látványosabb alkotás most végre Cannes-ban közönség elé kerüljön. A Megalopolishoz a sci-fi műfaját választotta Coppola, hogy korunk nagyon is valós problémáiról meséljen, párhuzamba állítva a Nyugat-római birodalmat a nem is olyan távoli jövő Amerikájával, és reflektáljon a merész és futurisztikus, de manapság már nem is olyan távoli smart city koncepciókra is. Coppola grandiózus, ugyanakkor nagyon is személyes vallomása a művészi alkotásról látvány tekintetében valóban lenyűgöző is innovatív, nem csak azt mutatja, hogy a 85 éves rendező valóban mestere a szakmájának, de azt is, hogy még ennyi évesen is képes újítani és megújulni.

Hogy Megalopolis is beírja-e magát a filmtörténet legnagyobb alkotásai közé, még a jövő zenéje, az viszont biztos, hogy már most legalább annyi szóbeszéd övezi, mint az Apokalipszis most című filmet, és az is, hogy igazi sztárparádét varázsolt a cannes-i vörös szőnyegre.

Váró Kata Anna

Cannes, 2024. május 17.