„Írni még nem tudtam, de már írtam...”

- Igyekszünk olyan témaköröket választani, amik kötődnek egy kicsit tágabb, vagy szűkebb környezetünkhöz, esetleg kapcsolódnak egy jeles naphoz – sorolja Meczóné Reviczky Beáta könyvtáros. – Az általános iskolák alsó tagozatosai számára tartott író-olvasó találkozónk három kiemelt naphoz is kapcsolódik, egyrészt most vannak az Országos Könyvtári Napok, másészt néhány napja ünnepeltük a magyar népmeséket, végül ma, ugyancsak most tartjuk az állatok világnapját. Nem véletlenül esett a választás K. László Szilvia írónőre, aki jócskán foglalkozik meseírással is, mindemellett nagyon jó mesemondó – fogalmazott Meczóné Reviczky Beáta.

A fővárosból érkezett K. László Szilvia már az intézmény gyermekkönyvtárában mondta el, hogy még írni sem tudott, amikor már írt. Fejben.

Őrizgeti versecskéit

– A szüleimet mindig könyvvel a kezükben láttam, rengeteget meséltek nekem, a jó példa mindig volt. Kisgyermekként fogalmazódtak meg bennem mesés gondolatok, azután amikor írni tudtam, leírtam. Azóta is őrizgetem versecskéimet. Persze vallom, hogy először olvasóvá kell válni. Első könyveimet akkor írtam, amikor megszülettek a gyermekeim. Az, hogy azok meg is jelenjenek, eleinte nem gondoltam, magamnak, illetve gyermekeimnek írogattam. Később elküldtem egyik versemet egy pályázatra, amit megnyertem. Meghívást kaptam egy íróműhelybe, ahol jó biztatásokat kaptam a megjelentetéseket illetően. Először a Dörmögő-Dömötör című újságban publikáltam, majd kiadót kerestem, és 2002-től jelennek meg a munkáim folyamatosan. „Marci” sorozatom már az ötödik résznél tart, most kezdték holland nyelvre fordítani – mondta az írónő.

K. László Szilvia könyvei kizárólag gyermekeknek szólnak, a felnőttek körében inkább ismertek dalszövegei, Takács Nikolas slágerein keresztül. A Szerencsen töltött idő alatt pillanatok alatt kontaktust talált a fiatalokkal, nem véletlenül, hiszen az állatmesékre fókuszált.