Csoda, hogy egyáltalán volt tömegközlekedés

Hosszú cikket szentelt az Észak-Magyarország a lap 1963. március 16-i számában a helyi tömegközlekedésnek. A cikk szerzője jelezte a közösség felvetését: „Miskolc rohamosan fejlődő város, így érthető, hogy egyik napról a másikra nem oldódnak meg fontos kérdések. A gyorsuló fejlődés nem azt jelenti, hogy egyszerre minden tökéletessé változik. így van ez a közlekedés területén is, amelyről az utóbbi időben ismét sok szó esik. Gyakran teszik fel a kérdést az emberek: hogyan akarják megnyugtatóan megoldani a város közlekedését?”

A közlekedési társaság szakembereinek akkori válaszaiból érdekes kép rajzolódik ki: „összesen 106 villamosunk van, s ebből csak a két csuklós új, korszerű, illetve a 11 alvázas, amely elég jó és üzemképes. A 106 kocsiból 30 motoros, a 30-ból 11 korszerűnek nevezhető, a többi rossz, elavult. Van olyan motoroskocsi, amely 1896 óta működik, s vannak olyanok is, amelyek 1928 óta futnak. A pótkocsik is ilyen régiek. 109 autóbusszal dolgozunk, s ebből 85 mindig üzemképes. Csak az a baj, hogy 53 busz kis befogadóképességű, illetve 18 egyajtós, s ez lelassítja a forgalmat. Vannak olyan kocsik, amelyek már 500—700 ezer kilométert futottak, holott ezeket már 400 ezer kilométer után ki kellene selejtezni. Elképzelhető, milyen nehéz üzemben tartani ilyen kocsikat” – idézte a lap a nyilatkozót.