„Az ember a Királyt és a legalacsonyabb rendű embert testvérének nézi”

1785-ben II. József olyan rendeletet bocsátott ki, miszerint szabadkőműves-páholy csak olyan városban lehet, ahol főbb kormányhivatal is működik. Ezért – mivel Miskolcon nem volt ilyen – a miskolci csoport megszűnt. Ezek után még évekig találkoztak, abban bízva, hogy a császár megenyhül majd. 1788-ban döntöttek úgy, hogy a páholy felszerelését több részre osztják, és egyik-másik egykori tagnál tárolják majd. Nem kétséges, hogy titokban még évekig folytatták tevékenységüket, erről azonban semmilyen írásos bizonyíték nem maradt fenn számunkra.

1788. október 3-án a páholy egykori első felügyelője átvette a következő tárgyakat: 
– 4 db salamoni öltözéket, jelvénnyel együtt 
– 2 db skót mesteri öltönyt 
– 4 db mesteri, 3 db legény- és 1 db tanoncöltönyt 
– 1 db főmesteri és 1 db szónoki jelvényt 
– 1 db háromszöget

A leltárban szerepelt még: 
– 1 db alkotmánykönyv 
– 1 db jegyzőkönyv 
– a 3 alsó fok szertartásának leírása 
– 7 db tanonc-, 4 db legény-, 11 db mester-, 4 db skót mesteröltöny 
– 9 db salamoni öltözék 
– 8 db világosság jelvényei 
– 8 db ragyogó csillag 
– 44 db szavazógolyó 
– 3 db fakalapács 
– 1 db háromszög 
– a körző fából 
– 1 db halálfő 
– 3 db tapis 
– 1 db lámpa

Ezeken kívül a páholy pecsétje és még sok apróbb dolog.

Megmondom őszintén, pár dologról fogalmam sincs, hogy mi, de ezek szerepeltek a leltárban.

Ebből azért láthatjuk, hogy rendesen fel volt szerelve mindennel a páholy. E tárgyak nagy része Ragályi István alsószuhai kastélyába került. Ott sok évtizeden át megvoltak, aztán az 1850-es, 60-as években elvesztek.

Sok protestáns azért tartotta jónak a szabadkőművességet, mert a katolikus elnyomás alatt nehezebben érvényesülhettek a világban, de itt szabadon fejthették ki véleményüket, szabadon gondolkodhattak, mindenféle korlátozás nélkül.

Kazinczy Ferenc ezt írja, amikor kifejti a szabadkőművesség melletti elkötelezettségét: „Én nekem a kőmívesség olly társaság, amely kis karikát csinál a legjobb szívű emberekből; melyben az ember elfelejti azt a nagy egyenetlenséget, amely a külső világban van; amelyben az ember a Királyt és a legalacsonyabb rendű embert testvérének nézi, amelyben elfelejtkezik a Világ esztelenségei felől, s azt látván, hogy minden tagban egy lélek, t. i. a jónak szeretete, dolgozik, öröm könnyeket sír, amelyben ki-ki igyekezik ember társainak nyomorúságát a szerint mint tehetsége engedi, könnyíteni [...].” (Miskolczy Ambrus: Kazinczy Ferenc szabadkőműves kátéja [epa.oszk.hu])

Nagyon nemes, nagyon szép gondolatsor. Így ért véget a miskolci „Erényes világpolgárok” története. Vajon így ért véget a miskolci „Erényes világpolgárok” története?

Végezetül nézzük, kik voltak a miskolci páholy prominens tagjai.

Gróf Török Lajos

„A páholy alapítója s első főmestere, szendrői gróf Török Lajos, II. József alatt 1785–90. a kassai tanulmányi kerület igazgatója, s utóbb Kazinczy Ferenc apósa, szül. Ónodon 1748. okt. 7-én † 1809. Eleinte katonai pályára lépett, de csakhamar elhagyta azt, hogy az államot mint hivatalnok szolgálja.

Török Lajos buzgó híve ugy a szabadkőművességnek, mint ennek minden kinövésének; ugy mint a rózsakeresztesek alchymistikus üzelmeinek és a »Rózsa-Intézetnek« is.

Hogy Török alchymiával is nagyban foglalkozott, arról veje Kazinczy tanuskodik leveleiben, azt állítván, hogy iszonnyal szemlélte azt. Ugylátszik vagyonának jó része »füstbe« ment. A déghi levéltárban fenmaradt egy alchymistikus műve is.” (Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata II. – A szabadkőműves páholy [Miskolc, 1904, Miskolc város közönsége], 659. oldal) 

Gróf Török Lajos (a képen) a XVIII. századi magyar szabadkőművesség egyik leghíresebb alakja volt. Sajnos vagyona jó részét eltékozolta, részben a fent említett alkímia területén folytatott kísérletei által.

Vay József

„Nem kevésbé nevezetes férfiu volt a páholy I. felügyelője Vay József (szül. 1750), ki közpályát Szabolcsban kezdvén, 1785-ben ülnöke volt a tiszáninneni kerületi táblának, mint Szabolcsmegyei alispán, 1786-ban kir. tanácsos, 1789-ben helytartói tanácsos, 1791-ben pedig a m. udvari kancelláriánál udvari tanácsos lett. 1790-ben Szabolcsmegye, 1792-ben pedig Borsodmegye dietai követe volt. 1796 óta nagy buzgalommal viselte a tiszáninneni Superintendetia főcuratorságát és nagy érdemeket szerzett a pataki főiskola körül is, melynek 20 000 frtot hagyományozott. Áldásos életét 70 éves korában fejezte be Bugyiban 1821. decz. 30-án.” (Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata II. – A szabadkőműves páholy [Miskolc, 1904, Miskolc város közönsége], 660. oldal)

Ragályi István

„A II. felügyelő kiscsoltói Ragályi István kiválóan művelt, olvasott és tudományos férfi, 1790-ben a borsodi koronaőrök hadnagya, utóbb Borsodmegye több évtizeden át közszeretetű alispánja volt. [...]

Kis-csoltói Ragályi József, szül. Ragályon 1736-ban, 1785–1800-ig Borsodmegye alispánja, ki 1787-ben a megyei rabokkal kövezteti Miskolcz utczáit s hidakat készitet, mi nagy megtakarítás, »a rabok pedig kivül nappalok levegő éggel élnek, csak éjszaka szivják magokba a tömlöcz megrekedt rosszaságu levegő egét. Ez a legbölcsebb gondolatok közt egy« – kiált fel az egykori hírlapíró.

Közben kinevezték Ragályit 1785-ben a tiszántúli kerület tábla ülnökévé, 1786-ban kir. tanácsossá, 1791-ben pedig a tiszántúli iskola bizottság tagjává. Meghalt 1804-ben.” (Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata II. – A szabadkőműves páholy [Miskolc, 1904, Miskolc város közönsége], 669. oldal)

Kazinczy Ferenc

„Kazinczi és alsóregmeczi Kazinczy Ferenc (Érsemjén, 1759. október 27. – Széphalom, 1831. augusztus 23.) magyar író, költő, a nyelvújítás vezéralakja, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Kazinczy László ezredes testvérbátyja. Nyelvújító és irodalomszervezői tevékenységével a reformkor előtti évtizedekben a nemzeti felemelkedés és önállósulás ügyét szolgálta.

[...] 1784. január 16-án gróf Török Lajos, a kassai tankerület főigazgatója és a miskolci szabadkőműves-páholy főmestere felavatta a páholy tagjai közé. Szabadkőművesként ismerte meg Born Ignácot és Angelo Solimant” – írja a Wikipédia, a szabad enciklopédia.

(Folytatjuk...)

Források

Zsédenyi Béla: Miskolc szellemi élete és kultúrája (Miskolc, 1929, Magyar Jövő Nyomdaüzem és Lapkiadóvállalat Részvénytársaság) 
Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes hely­irata II. (Miskolc, 1904, Miskolc város közönsége) 
Miskolczy Ambrus: Kazinczy Ferenc szabadkőműves kátéja (epa.oszk.hu) 
Berényi Zsuzsa Ágnes: Miskolc és környéke szabadkőművesi páholyneveinek vizsgálata (mnytud.arts.unideb.hu) 
Kárpáti Béla: Első lépések a történelembe (Miskolc, 1998, dr. Szabadfalvi József) – Szarka Róbert: A szabadkőművesség Miskolcon 
Kárpáti Béla: Borsodi szép-históriák – Orpheus alias Kazinczy Ferenc (mek.oszk.hu) 
Ekert Anna Zsófia: A szabadkőművesség történeti és eszmei háttere – szakdolgozat (midra.uni-miskolc.hu) 
konteo.blogrepublik.eu 
Wikipédia – Kazinczy Ferenc szócikk