„Lehetne múzeum a Vianból!”

Volt egyszer egy Vian klub. Vajon mennyien emlékeznek? Az ikonikus hely a Győri kapui szolgáltatóházban működött, a klubba felvezető lépcsőn ma lakat, jó ideje rajta a felirat: eladó. A múltkoriban megpróbáltunk utánajárni, hogy kinek a tulajdonában van (cikket is írtunk róla), sok mindent nem tudtunk meg. Rátaláltunk viszont a közelmúltban Jantyik Zsoltra, az akkori, első üzemelőre, és ő mesélt a korszakról, a '90-es évek közepéről. Arról a korszakról, amikor klub hátán működött Miskolcon: virágzott a könnyűzenei élet.

– Juga György, a Fidesz akkori megyei irodavezetője keresett meg, nem volna-e kedvünk egy úgynevezett „narancs klubot” működtetni. Én éppen a Diósgyőri Művelődési Központ főmunkatársa voltam. 1992-t írtunk akkor. Nagyon tetszett az ötlet és a hely, belevágtunk a feleségemmel. Aztán nagy siker lett. Talán azért, mert a hiányra épült – meséli Zsolt.

Volt a Vianban minden. Alternatív zene, blues- és dzsesszkoncertek, könyvbemutatók; egy fél évig Borsod és Hajdú-Bihar megyében csak itt volt táncház. Rendszeresen felléptek az akkori népszerű zenekarok, így például az Eső, az avantgarde zenét játszó Ápolók. Gyakran koncertezett a Club de Blues, a funkyt játszó Legi-team. Országos hírű zenekarok, mint például a Pál Utcai Fiúk, a Kispál és a Borz, a teljesen más stílust játszó Cseh Tamás, Sziámi, Vígh Misi, a Török Ádám fémjelezte RABB is gyakori vendégek voltak a Vianban. A hely egyre inkább a törzshelyévé vált a helyi zenészeknek, színészeknek, rajongóiknak, fiataloknak.

Izgalmas, lüktető közeg

– Pezsgett az élet, egymást érték a programok, egy izgalmas, lüktető kulturális közeg alakult ki pillanatok alatt – meséli. Elárulja, napi 10–14 órákat dolgoztak a feleségével, de egy percét sem érezték fárasztónak. Zsolt egyébként maga is zenész, a PG Csoport alapító tagja, ők is többször felléptek a klubban.

– Különös hangulata volt a helynek. A pártpolitikát sosem kevertük bele a programokba, nem is erőltették ránk, viszont tagadhatatlan volt akkortájt a rendszerváltás varázsa. Az épület régen kommunista pártház volt, megörököltük a bútorokat. Egyszer észrevettük az egyik széken a feliratot: „Ezen a széken ült 1982. május 1-én Kádár János elvtárs”. Akkortól mindenki azon akart ülni. Kitaláltuk, hogy óradíjat számolunk fel; és csodák csodája, az egyik legstabilabb keresőeszközünk lett. Egy másik jellemző történet: mindenki a nyugati italokat szerette, a whiskyt, konyakot, tequilát. Szereztünk viszont több 10 liter jófajta, 5 éves házi szilvapálinkát, de hiába, mert hiába adtuk volna olcsón, 40 forintért, a kutyának se kellett. A rendszerváltás környékén mindenki a „nyugatot” kereste italban is. Ezért kitaláltuk a párommal, hogy adunk neki egy angol fantázianevet, és felemeljük az árát 250 forintra. Pillanatok alatt elfogyott. Ilyen idők voltak ezek. Akkor a törzsvendégeket úgy ismertük, mint a tenyerünket. Nyomon követtük az életüket, hiszen előttünk zajlott az egész, sokan kiöntötték nekünk a lelküket. Többször is előfordult, hogy frissen szakított párokat boronáltunk újra össze.

Jantyik Zsolt és párja két éven át működtették a Viant, aztán a felesége állapotos lett, és ők visszaköltöztek Debrecenbe. Lányuk ma már 25 éves, a Zeneakadémián tanul Budapesten, Zsolt ma a Debreceni Művelődési Központ igazgatója. A PG Csoport az évtizedek alatt művészeti műhellyé vált, legutóbbi előadásuk, a János vitéz történetét feldolgozó Ezüstbojtár (Zsolt írta a zenéjét és a szövegét), túl van a 60. előadáson.

Emlékestet szerveznek

– A Vian ikonikus hely volt –„térünk vissza” Miskolcra. – A mai napig szívesen járok a városban. Úgy tudom, azóta is hiányzik egy hasonló hely. Jó lenne belőle egy múzeumot nyitni, szívesen segítenék benne, mindenesetre többet érdemelne az épület annál, mint amit most kap.

A Viant 1994 után több bérlő is működtette, az interneten 2014-ig találjuk ennek nyomát. A Facebookon viszont több nosztalgia Vian klub-csoport is működik, és belebotlottunk egy olyan bejegyzésbe is, miszerint a Kapuzörgetők civil csoport november 7-re Volt egyszer egy... Vian – emlékestet szervez a Helynekembe.

(A borítóképen: egy korábbi koncerten (fent), és a mai helyzet: eladó az épület)

Kapcsolódó cikkünk: