Amikor nem kín a munka

Május 1-jében sokan csak a pluszpihenőnapot látják. A mögöttes tartalom elkopott. Érdekes kérdés, hogy az ünnep változása vajon leképezi-e azt a folyamatot is, ami a munkaerőpiacon ment végbe az utóbbi bő száz év során.

– A munka ünnepének ma már nincs jelentősége – véli Csepeli György szociálpszichológus, az ELTE és a Miskolci Egyetem oktatója.

– Persze ez nem azt jelenti, hogy régen sem volt. A Marx-féle szerep­osztás idejében, amikor volt munkásosztály és burzsoázia, társult ehhez egy érzelmi mozgósító erő. Aztán a totalitárius diktatúrák tökéletesen ki ürítették belőle ezt a vonatkozást. Mire a rendszerváltás bekövetkezett, a munka ünnepéből csak egy csontváz maradt, és mára az is elporladt.

Képtelenek beilleszkedni

A szakember szerint több nehézséggel is szembe kell majd nézniük a munkavállalóknak.

– A legnagyobb probléma, hogy az a fajta társadalmi munkamegosztás, ami létrehozta a fent említett felosztást is, mára tulajdonképpen eltűnt. Sokkal flexibilisebb lett a munkaerőpiac. Ebből adódóan állandóan változnak az igények és a szükségletek. Csak azok tudnak fennmaradni, akik erre a folyamatos alkalmazkodásra képesek. A másik probléma, hogy folyamatosan szűkül azoknak a munkáknak a köre, amelyek értéktöbbletet hoznak létre az automatizáció és a robotizáció miatt. Ez fölveti a kérdést: mit kezd majd az a többség, aki a munka világába képtelen beilleszkedni? Hazánkban ez a folyamat még csak kezdeti szinten áll, de tíz év múlva égető probléma lesz már.

Dologtalanok új osztálya

Csepeli György úgy véli, a marginalizáció, a „kikopottság” a fő oka, hogy az emberek dologtalanná válnak.

– Néhány kilométerre Miskolctól látjuk, mennyien élnek ebben a helyzetben. Ez egy komoly probléma. A jövőben egy új osztály jelenik majd meg, a dologtalanoké. Bár egyfajta piacot így is jelentenek majd a digitális és információs technológia révén. Ezt a problémát oktatással sem lehet megoldani, hiszen a munkaerőpiaci szükséglet sem lesz annyi.

Az utóbbi hetekben ízelítőt kaphattunk abból, milyen, ha tömegesen „kopnak ki” az emberek a fizikális kontaktussal járó munkákból.

– Kaptunk egy leckét a jövőből. Láttuk a vírusjárvány kapcsán, mit jelent ez a dologtalanság. Még azok is kiestek fizikálisan a munka világából, akiknek kreatív, innovatív foglalkozásuk van. Bár a home office nem ideális, de akik ebben vannak, nem maradtak munka nélkül.

A kulcs az alapjövedelem

– Az egyik megoldás a garantált alapjövedelem. A másik pedig a képzés: meg kell tanítani az embereket élni azzal a szabadsággal, amit ez a helyzet ad – fogalmazott meg egy optimális jövőképet Csepeli György. – Dolgozni nem feltétlenül jó dolog, a klasszikus értelemben véve. A munka eredeti jelentése: kín. Ha erőfeszítéssel járó, különösebb szellemi befektetést nem igénylő munkák eltűnnek a technikai fejlődés folytán, az nem akkora tragédia. Feltéve, ha az embereket megtanítják élni az ezzel járó szabadsággal. Több nyugati országban a nyugdíjasok már nem dolgoznak, de jók az anyagi feltételeik, és úgymond kitalálják saját magukat: létrehoznak maguknak egy új életet. Ha van egy erős képzés, és megvan a garantált alapjövedelem, az erre építkező társadalom még jobb is lehet.

(A borítóképen: Csepeli György: garantált alapjövedelem és képzés vezethet egy jobb világba)