Helyi közélet

2012.08.22. 13:06

Jegyzet: Volt egyszer egy István malmunk

<em>Bár még állnak a hajdani István gőzmalom falai, vasbeton silói, de már látni az agóniát</em>. <strong>Szántó István jegyzete</strong>.

Bár még állnak a hajdani István gőzmalom falai, vasbeton silói, de már látni az agóniát. Szántó István jegyzete.Mennyiszer elsirattuk a vas és gépgyárat, a kohászatot. S egy könnycseppet sem morzsoltunk el, amikor észrevétlenül múlt ki az ország egyik legpatinásabb malomüzeme Miskolcon. Bár még állnak a hajdani István gőzmalom falai, vasbeton silói, de már látni az agóniát. A leláncolt kapu mögött őgyelgő fekete ruhás biztonsági őr kérdés nélkül mondja: itt már minden eladó, kiadó. A sokat megélt mázsáló – amelyen ilyentájt a dinnyések is mérlegeltek – szétberhelve, rozsdásan hever a betonakna mellett. Mentik, ami menthető. A gazzal benőtt udvar és a még ép épületek diszharmóniája siralmas látvány.

Mit is keresek én most itt, ahol valamikor harminc évig gond nélkül ki-bejártam a nagykapun? Az eltűnt időt, az elmorzsolt éveket már úgy sem leljük meg. Nincs idő ezen merengeni. A helyszín olyan érzékletesen vall, hogy hipphopp, és a naptár félelmetes gyorsasággal pörög vissza pontosan 1963 nyarára. Amikor tizenvalahány évesen sétálok be édesapám és édesanyám munkahelyére. A miskolci malomba.

A hátsó üzemi étkezdében jobb a koszt, mint a napköziben. Délidőben menetrendszerűen ott ülök a lisztesen ősz hajú molnárok és zsákolók között. Majd ebéd után kezdem a szokásos felfedező túrát, végigtrappolok a hétszintes fülsiketítő, zajos üzemen. Vasvázas falépcsőkön, hogy meglessem az élet születését. Ahogyan ott mondják, miként lesz a búzából liszt és ocsú. A gőzerőt már felváltotta az elektromos áram. A villanymotorok gumihevederekkel csattogtatják, rázzák a rostát. Mindent ellep a fehéres por. Látom sok-sok gépen, még a monarchia idejében gyártódtak. Ritkán futok össze molnárral, legfeljebb Barnóczky úrral. Ám ha mégis, az sem gond, ismernek. Balla Andor vezető főmolnár megszokta a kíváncsiskodásom. A zsákolók még nem ismerik a targoncát, egyenként tolják ki a zsákokat a vasúti vagonokhoz. Az udvar mind egy kisebb teherpályaudvar, a kocsikat a közeli állomásról tologatják be. Helyben pedig vastag dróttal csörlőzik, manőverezik a vagonokat. Az élesen visító síneken való gurigázás annyira megkapó, hogy madártávlatból is látni akarom. Már régen csábít a csaknem harminc méter magas elöregedett tűzlétra. Mint a macska mászok fel-fel, mígnem visszanézek. Nem kellett volna. A panoráma csodálatos, belátok a Selyemrétig, de óvatosan igyekszem vissza. Akkor határozom el, hogy tűzoltó már nem leszek.

A labort sem hagyom ki. Bobcsák Istvánné, Marika birodalma. Óránként, vagy kedvük szerint mintát vesznek, sikért mérnek. A dagasztott lisztcsomókat analizálják a kemencére hajazó készülékekben. A kapunál Jolika és Annuska mindenkinek előre köszön. A ki-bejövők széttárják a szatyrukat. Ezekbe senki nem les be. Azokat nézik meg, akik ezt egy nagy „kezicsókolommal” elbliccelnék.

Lapozzunk, 1972 őszére. Magam is ott állok a tömegben. Nem engednek át a rendőrkordonon. A fél városból látni, hogy lángol a malom. Recsegve, ropogva hányja a szikrákat a kiszáradt fapadlós szerkezet. Ki hinné, hogy a liszt puskaporként robban? Hiába a rendszeres gyakorlat, a lánglovagok elvesztik a csatát. Reggelre csak a kormos erődítményszerű falak állnak. Szabotázs, gyújtogatás – kezdődik a találgatás. Egyértelmű, hogy valamelyik beszorult gumiheveder lobbanthatta ki a tűzet. Most látok először egyszerre ennyi könnyeivel küszködő embert. Dr. Szabó József igazgató, Menner Iván helyettese és Czakó könyvelő úr is köztük van. Egy korszak hamvad el a szemünk láttára.

Nincs többé István malom. Helyén egy ki tudja, mire lenne jó ingatlanokkal zsúfolt iparterület szégyenkezik. A Gömöri felüljárón autózok, ha akaratlanul is, rálátnak. Csak én fordulok el, hogy megőrizzem a régi képét.


Az Ady híd napos oldala ez az alig háromszáz méteres szakasza kikerülhetetlen. Vajon van e olyan bennszülött, aki még soha nem járta végig ezt. Gyermekként elég gyakran erre felé húzott mamám kézen fogva a piacra. Igen húzott. Muszáj volt, mert egymást érték erre a csodás látnivalók, ami bámészkodásra kísértett. Ha most közösen újrajárjuk, ne hagyják ki, amit kifelejtek jó szokásuk szerint nyugodtan olvassák a fejemre. Szántó István jegyzete.

Bőségesen bespájzoltam a régi képekből. Egyre nehezebb a válogatás. Magamnak sem tudom megmagyarázni, hogy mikor miért s hová kormányozom gondolataimat a múltba. Jöjjön a Hősök tere. Szántó István jegyzete.

Óh, azok a nyolcvanas évek! Messze még a rendszerváltás, mégis úgy érzékeljük, hogy már semmi sem a régi. Szántó István jegyzete.

Hihetetlen, de a miskolci belváros struktúrája csaknem egy évszázadig változatlan volt. A nyolcvanas évek végéig megőrizte a második világháború előtti profilját. Annyi különbséggel, hogy a privát boltokat szocialista megőrzésre valamennyit államosították. Szántó István jegyzete.

Szelektáltam a régi tapolcai képek között. Találtam néhány strandosat, olyanokat, amelyeken lubickolók mosolyognak a kamerába. Látszanak a fecskén fityegő ruhatári blaskák és remekül tanulmányozható a hatvanas évekre jellemző katonásan egyen fürdőruhadivat. Szántó István jegyzete.

Az én kisfalum a villanyrendőr környéke volt. Miskolc szíve, ütőere, ahol a városi élet pulzált. Találkozzunk a sarkon! Kinek jutott volna eszébe erre más, mint azt alsó képünkön megmerevedett forgalmas kereszteződés. Itt futottak össze a barátok, barátnők, itt ismerkedtek az ismeretlenek, ez a volt a világ közepe. Számomra ez a fekete- fehér kép is némán regél. Arról, amit láthatunk, de arról is, amiről már csak mi tudunk. Az évszám legyen 1966 vagy 1968. Tökmindegy. Szántó István jegyzete.

Vannak olyan személyes titkok, amelyeket nem őrizhetünk örökké. Kikívánkoznak belőlünk. Vajon van e értelme annak csaknem félévszázad elteltével, hogy a nyilvánosság elé tárjuk, miként gáncsolta el az ostoba politika egy miskolci fiatalember nemzetközi karrierjét. Szántó István jegyzete.

A gondos szerkesztő kalapot varázsolt a pártfőtitkár kopasz fejére. Persze, hogy ügy lett belőle. Nem nagy, de… Szántó István jegyzete.

Árulkodó fotó. Újkori történelmünknek talán az egyik legizgalmasabb pillanatát sikerült megörökíteni. Pontosan 1990. október 26-án déltájban kezdődött az első magyar taxisblokád. Előzménye, utóélete lerágott csont. Egyszer még a magyar történelemkönyvekbe is bekerülhet, mint a zsenge hazai demokrácia első próbatétele. Szántó István jegyzete.

A hetvenes évek már a farmerekről és az orkánkabátokról szólnak. Ebben a seftben már magam is profi voltam. Szántó István jegyzete.

Mindenkinek van egy gyengéje. Nekem gyógyíthatatlanul a távolba beszélés jutott. Ám amíg a madzagra húzott cipőboxos dobozoktól eljutottam az okostelefonokig, rögös volt az út. Úgy a nyolcvanas évek legelején fedeztem fel a német katalógusokban az első CB-rádiókat, amelyek képesek voltak akár 15-30 kilométert átívelni - Szántó István jegyzete.

Ez a miskolci utcarészlet a színháztól a könyvesboltig kitörölhetetlenül belém rögzült. Kismilliószor jártam le így nem csoda, ha visszatérő álmaimban is szerepet kapnak. A 31. szám alatt máig is megmaradt a Miskolci Fodrász Szövetkezet üzlete. Ez volt Guszti bácsi birodalma vagy három évtizeden át. Ő volt az első mester, övé volt a bejárattól balra az első szék birtokosa. Szántó István jegyzete.

Ha meg tetszenek nézni, senki sem áll üres kézzel. Mindenkinek jutott egy kis üveg, ha más nem, egy Diána nevezetű sósborszesz, amit „jobb társaságban” denának becéztek. Szántó István jegyzete.

A kamera rájuk fókuszál, mégsem pózolnak. A négy rendőr egyszerű természetességgel teszi a dolgát, rá sem hederítnek a fotósra. Bűnügyi tudósítóként név szerint ismerem őket. Sejtem a kép történetének előzményeit is. Szántó István jegyzete.

Mit keresett Nyikita Szergejevics Hruscsov Miskolcon 1964 áprilisában? Valaki biztosan tudja, hogy 1956 októbere után alig pár esztendővel a szovjet pártfőtitkár miért éppen Borsod megyébe látogatott? Jómagam még az iskolapadot koptattam, amikor futótűzként terjedt a hír, hogy Miskolcra jön Hruscsov. Szántó István jegyzete.

Esküdni mertem volna, hogy sosem volt villamosmegálló a Kossuth utca sarkánál. A lenti kép tanúsága szerint tévedtem. Mit nem adtak volna ezért a fotóért, amikor az ottani telefontársaság marketingesei egy plusz megállóért sírtak a Zöld Nyíl beruházás tervezőinél. Fizettek volna a T-Home-ot hirdető járdaszigetekért. Kérésüket azzal utasították el, hogy ezzel sűrűn lennének a megállók. Úgy, mint a hatvanas években. Szántó István jegyzete.

Közben a szállóban zavartalanul folyik az élet. Vannak illusztris vendégek és egyórás szobabérlők. Szántó István jegyzete.

Sasszemű kollégánk a Szentpéteri kapuban lakott. Próbálom rekonstruálni annak a hetvenes évekbeli nyári nap reggelének a történéseit. Ágotha Tibor fotóriporter munkába menet gondolt egyet és felkéredzkedett a húszemeletes ház tetejére. Szántó István jegyzete.

Csodákra képes egy megsárgult kép. A fotográfus a sarkon álló Borsodi Szénbányászati Tröszt tetejéről exponálhatott a miskolci Szeles utcára a hatvanas évek végén. S bár térképszerű a táj, egyetlen ránézésre kezdődhet az asztaltáncoltatás. Ezernyi emlékem kötődik ehhez a városrészhez. Szántó István jegyzete.

Amikor a görög kommunista hős Nikosz Beloiannisz összefutott a Magyar Tanácsköztársaság politikai biztosával, Korvin Ottóval Miskolcon. Akkoriban készülhetett ez a kép talán a hetvenes évek derekán. Ehhez sztereóban kellett lebontani két egymással szemező két régi belvárosi házat. Szántó István jegyzete.

Az alábbi kép a fiatalon elhunyt Ágotha Tibor fotóriporter műve. Pontosan 1970-ben készítette a miskolci Ady hídnál. Tibor mesterien örökítette meg a soha vissza nem térő pillanatot. Hiszen igazából az üveges tót már akkoriban is olyan ritka volt, mint a biciklivel utazó vándorköszörűs vagy házaló esernyős. Szántó István jegyzete.

A miskolci panelkorszak kezdetén valóságos paradicsomnak tűntek ezek a tágas, aránylag magas beltéri lakások. Szántó István jegyzete.

Mi miskolciak félszavakból is megértjük egymást. Számunkra egy Sötét kapu létezik. Az az egy, amely összeköti az Avas felől leereszkedő Rákóczi utcát a Széchenyi úttal. Ha valami állandóságot keresnék, a változó mikrovilágunkban ennél biztosabbat aligha találnék. Nem tudok úgy átmenni ezen a dufarton, hogy meg ne érintsen a középkor lehelete. Tűző nyári napokon is sejtelmes hűs árad a nyitott árkád alatt. Szántó István jegyzete

Ez az egyetlen fotó számolatlanul ontja az ihletet. A Kossuth utcai iskolában jártam hét évig így kitörölhetetlenül emlékszem erre a városrészre. A Pátria ház helyén évszázadokig állt a Béke étteremnek átkeresztelt Székelykert az egyemeletes ódon ház földszintjén. Hazafelé ballagva beláthattam a széles üvegablakokon át a szerény vidéki vendéglőre hajazó sörözőbe. Estefelé pedig már korán kihallatszott a cigányzenészek hangolása. Ez az inkább vendéglő, mint étterem szerves része volt a városrész búfelejtő múlató negyedének. Ez volt a legpuritánabb, hűs boltíves kistermeivel a leghangulatosabb szórakozóhely Miskolcon. Szántó István jegyzete

Mitől híd az Ady híd? Már a kérdésen is fennakadt az unokám, mint, a városunkba látogatók közül sokan mások. Majd megmutattam a cikk alatti régi képet, amelyen még szabadon patakzik a Pecze a Szinvába. A hídon suhanó Nísa, Polski Fiat, Moszkvics és Trabant pedig jelzi, hogy a hetvenes években készülhetett a fotó feltehetően annak a háznak az erkélyéről, amelynek utcai frontján csaknem mindig ruhás üzletek voltak. Szántó István jegyzete

Nehéz úgy elsétálni a Búza tér mellett, hogy ne jusson eszembe a mostani dzsumbuj hatvanas évekbeli arculata. Az egyszerű földes grund a görög katolikus templom előtt ahol egymást váltották az állatvásárok és az utazó cirkuszok. Sokszor megesett, hogy a szegényes sátrakból kihallatszott az elefánt trombitálása vagy az oroszlánüvöltés. Tinédzserként irigyeltem az idősebb barátaimat, akik egy-egy jegyért egy állónapot robotolhattak a sátor felállításánál s segédkezhettek a tevék etetésénél. Szántó István jegyzete

Az öregség legbiztosabb jele, ha már mindenről eszünkbe jut valami. Miskolc legjellegzetesebb létesítményéről, a villanyrendőrről a képünkön látható emeletes vaskalitka képe ugrik be mindannyiunknak. Szántó István jegyzete


Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában