Benne a lekvárban, nyakig

A lekvár bizonyos tekintetben olyan, mint a pálinka: komoly hagyománya van nálunk, szinte mindenből készíthető, aminek cukortartalma van, csizmatalpból mégsem az igazi, és persze mindenki a házira esküszik.

Nyári zamatok

A falusi portákon a gyümölcsfák alatt dőlt el, ki viseli igazából a nadrágot, ennek megfelelően vagy a cefrébe került a hullott gyümölcs vagy lekvárt főztek belőle. Az örök klasszikus a szilva- és baracklekvár. Az előbbit hagyományosan csak a gyümölcs saját cukortartalmát használva készítik, míg a barackhoz nem szégyen cukrot tenni, az ugyanis nemcsak az édesítésben, de a tartósításban is fontos szerepet játszik. A lekvárt általában teljesen homogénre főzik. Azt a lekvárt, ami gyümölcsdarabokat is tartalmaz, dzsemnek szokás nevezni.

A lekvár történelme egészen a középkorig nyúlik vissza, ám nem kell ilyen hosszú rákjárást tenni az időben, ha ennek a különleges nyalánkságnak a szerepét szeretnénk felfejteni.

A mai világban talán már elképzelhetetlen, hogy a mindennapi édességadagot nem lehetett beszerezni szinte bárhol. Emellett nem is állt három sor polcos szekrény tele csokoládéval és különböző cukorkákkal. Az embereknek más praktikáik voltak, ha hirtelen nassolhatnékuk támadt: a cukor elterjedésével például nagyapáink némi kristálycukorba mártott citromot harapdáltak. Még korábban pedig a méz számított szinte az egyetlen édes csemegének.

Extrém ízek az üvegben

A lekvár komplex, többfunkciós étel: nem csupán nyalánkságnak kiváló, de a nyári gyümölcsök zamatát is megőrizhetjük általa a hideg évszakra. Az elrakás során általában száraz dunsztolásos tartósítást használnak.

Körte, málna, eper, som, citrom, narancs, meggy, szeder és még sorolhatnánk, hiszen mindegyikből nagyszerű lekvár készíthető. Azonban a hagyományosnak mondható ízek mellett fel-felbukkannak a konyhaművészetben olyan variációk is, amelyek első hallásra furának hathatnak. Némelyik ezek közül nem is sorolható igazán a lekvárok közé, inkább csak nevükben azok, ilyen például a baconből készült dzsem, ami inkább egy sűrű, hagymás pörköltszaftra hasonlít. A hagymalekvár már sokkal inkább hajaz a klasszikus receptekre. Lila hagymából például kiváló, édeskés lekvár készíthető, ami húsételek mellé illik igazán – a street food forradalom óta a hamburgerek egyik kedvelt kelléke. Az alábbiakban egy olyan interneten talált zöldséglekvár receptjét mutatjuk be, ami szintén nem szokványos, ám a pikáns ételek kedvelőinél hamar bérelt helyet kaphat a spájzban.

Recept: Narancsos-gyömbéres répalekvár fahéjjal

Hozzávalók:

2 kg sárgarépa, 80 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 citrom, 2 narancs, 2 teáskanál őrölt gyömbér, 2 teáskanál őrölt fahéj

Elkészítés:

A sárgarépát megpucoljuk, feldaraboljuk, megfőzzük, pürésítjük. A citromot és a narancsokat kifacsarjuk. A püréhez hozzáadjuk a cukrot, a gyümölcslevet és a fűszereket, majd feltesszük az egészet körülbelül 15 percre rotyogni. Ha túl hígnak találnánk, használjunk lekvársűrítésre dzsemfixet vagy pektint. Reszelt almával is sűríthetjük. Töltsük üvegekbe a lekvárt. Lezárás után ne felejtsük el az üvegeket fejjel lefelé fordítani legalább 10 percre!