Szabolcs-Szatmár-Bereg

2013.02.10. 11:28

A Magyar Kultúra Lovagja

Tiszaeszlár - A tiszaeszlári Vajda László gyűjti a kihalófélben levő kovács szakma tárgyi emlékeit, bemutatókon népszerűsíti az ősi mesterséget.

Tiszaeszlár - A tiszaeszlári Vajda László gyűjti a kihalófélben levő kovács szakma tárgyi emlékeit, bemutatókon népszerűsíti az ősi mesterséget.A Magyar Kultúra Lovagja címet vehette át a Falvak Kultúrájáért Alapítványtól január 19-én Budapesten a Hagyományok Házában a tiszaeszlári Vajda László népi iparművész, a népművészet mestere.

Szülőhelyén, Tiszaeszláron végezte el az általános iskolai tanulmányait, majd a nyíregyházi 110. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben tanulta meg kovács szakma alapjait 1967 és 1970 között. Az eszlári termelőszövetkezet kovácsa, Szép Gábor volt a mestere. 1975-ben érettségizett le munka mellett, majd 1976-ban Debrecenben mestervizsgázott.

Érdekelte e nehéz, de csodálatosan szép szakma minden fortélya, ezért tudatosan gyűjtötte a szakirodalmat, a kihalófélben levő kovács szakma tárgyi emlékeit, a díszítő motívumokat a kovácsolt tárgyakkal kapcsolatosan. A Népművészeti Egyesület Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezetének 28 éve tagja, 2008-tól az egyesület elnöke, a kovács szekció vezetője. Alkotótáborok és konferenciák szervezője. A 20 éves Magyarországi Kovácsmíves Céh egyik alapítója. 1987-től műhelyében tartott bemutatókkal aktív résztvevője a Mesterségek Ünnepének. Hagyományteremtő munkája során 12 tanítványának adta át a szakmai fogásokat,hiszen nagyon fontos feladatnak tartja a népművészeti örökségek nemzedékek közötti átörökítését. A mesterséget a családban gyermeke, László viszi tovább. A helyi közösséget összetartó munkája is magas szintű. 2000-ben temetői lélekharangot készített Tiszaeszlárnak és hat alkalommal szervezte meg az aratónapot a településen.

– Teljesen váratlanul ért ez a megtiszteltetés, de nagyon boldog vagyok – mondta el érdeklődésünkre Vajda László. – Jóleső érzés volt, hogy elismerték a több évtizede végzett munkámat. – A lovagi cím sokat nem változtat az életemben, hiszen végzem tovább azt a munkát, amit a sors osztályrészemül kiszabott: gyűjtöm a tárgyi emlékeket, dolgozom a műhelyemben. H két unokám hazalátogat, gyakran bejönnek a műhelybe, s nézik, hogyan formálom az izzó vasat. Lehet, hogy a fiam után talán majd valamelyikük is megkedveli a kovácsolást nagyon szép mesterségét...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!