A hazai ligában a hazaiakkal

A jégkorong Erste Liga alapszakasza után a kvalifikációs kört az UNI Győri ETO HC-vel szemben aratott, négymeccses, 3–1-es sikerükkel túlélték a Macik, akik a negyeddöntőben viszont elvéreztek, öt mérkőzésen 4–1-re kikaptak a Ferencvárosi TC-től, így számukra március 9-én ért véget a 2021/22- es idény. A hellyel-közzel viszontagságos, de részsikerekkel is fűszerezett küzdelemsorozat értékelésére és a jövő felvázolására Tokaji Viktor vezetőedzőt kértük.
 

Nem tévedtek 
 

– Szám szerinti, vagyis konkrét helyezést nem tűztünk ki a pontvadászat megkezdése előtt – emlékezett a tavaly nyári rajtra a szapporói hősként is számon tartott szakvezető, majd így folytatta: – Egyrészt azért, mert nem ismertük önmagunkat, hiszen a szlovákiai Tipos Extraligából tértünk haza, másrészt az itthoni erőviszonyokkal sem voltunk teljesen tisztában. Egyet tudtunk: azt, hogy fiatal, lendületes, néhány rutinos játékossal tűzdelt gárdánk lesz, és amennyiben fűt minket a belső vágy, továbbá a végsőkig kitartunk, akkor felfelé ívelő produkciót adunk majd elő. Alapvetően nem tévedtünk: így alakult a sorsunk a ligában és a Magyar Kupában is. 

A trénert ezután arra kértük, játsszunk el annak gondolatával, hogy mi történt volna, ha nem az örök rivális és az egykori miskolciak egész sorát felvonultató Fradival meccselnek, mire a szakember így felelt: 

– A kiírás alapján az tudvalévő volt, hogy a felsőháziak választanak ellenfelet, és ebben a játékban az előéletünk alapján nem mi voltunk a kedvezményezettek. Hozzánk olyan információk jutottak el, hogy minket senki nem akar táncba vinni. Ugyanis ránk akasztották a veszélyes jelzőt, és ebben igazuk is volt. Hiszen egy ambiciózus, fiatalokat a soraiban tudó ellenfél három vagy négy mérkőzésen bárkit képes legyőzni vagy megszorítani. Aztán úgy alakult, hogy az FTC-t állította elénk a jó sorsunk, és amikor ez kiderült, úgy gondoltuk, hogy a zöld-fehérekkel a legkeményebb diót kell vagy kellene feltörnünk. Elcsúsztunk, de nem vallottunk szégyent, hiszen kétszer egy góllal, egyszer-egyszer pedig két és három találattal maradtunk alul. Sajnos, nekünk többször meg kellett szenvednünk a betegségekkel és a sérülésekkel, amikor kifogtuk a zöld-fehéreket, akkor a házuk táján éppenséggel semmi gond nem akadt, ők teljes kerettel tudtak kiállni. Itt jegyzem meg, hogy a döntőbe már könnyen bejutottak a fővárosiak, hiszen a Gyergyói HK-t derékba kapták a bajok, de ez a fejezet nem tartozik az éves mérlegünk sorai közé.
 

Karakter és jellem 
 

A Jegesmedvék búcsúja után a liga karavánja haladt a maga medrében, és ismert, hogy az aranyéremért április 1-től az SC Csíkszereda és a Ferencvárosi TC küzd. Arra a kérdésünkre, hogy az erőviszonyok alapján a két legjobb jutott-e a fináléba, Tokaji Viktor röviden ennyit válaszolt: 

– Nehéz erre mit mondani annak tekintetében, hogy ezt az idényt is hátráltatta a betegséges időszak. Mérkőzések maradtak el, helyenként nem lehetett játszani, így néhány esetben a pályán kívül dőltek el a pontok. A magunk mögött hagyott szezon fura volt, az aranycsata párosítása viszont végső soron nem igényel kommentárt, mert a végelszámolást soha nem kell megmagyarázni, nyilván azért alakult így, mert a nevezett alakulatok ezt a teljesítményükkel kivívták. 

A diósgyőriek jól kezdtek, majd zsinórban tizenkét vereséget szenvedtek, aztán az életük visszakerült a normális kerékvágásba. Volt egy olyan szakaszuk, amikor gólképtelennek bizonyultak, de meglepetéseket is szállítottak. Ezekről így vélekedett a szakmai munka első számú felelőse: 

– Egyszer sem a játékunkkal akadt gond, hanem az elmaradt győzelmekkel, és ezek visszahatottak a csapatra. A nehéz időszak örvendetes hozadéka volt, hogy mindenki a megoldást kereste, így felülkerekedtünk a bajainkon. Miután a Magyar Kupában a Győr ellen négy gólt vágtunk, onnantól kezdve már nem szembesültünk nagy problémákkal. Az érkező légiósok is nagyot lendítettek rajtunk, és a beszállásuk mérkőzéseket jelentett nekünk. Ezek a hetek megerősítettek minket abban, hogy amit csinálunk, az jó, a csapatépítés nehézségein pedig át kell jutnunk. A karakterünket és a jellemünket formáló szakaszban az előttünk tornyosuló kisebb akadályokat már észre sem vettük.
 

A fiatalokra építenek 
 

Tokaji Viktornak hároméves szerződése van, ebből valamivel több mint egy esztendő telt el. Munkáját folytatja, a saját képére formált együttes építését továbbviszi. 

– A mögöttünk álló hónapok alatt a játékosokkal oda és vissza is megismertük egymást. Elmondtam a fiúknak, hogy nekem mi a fontos, és hogy kitől mit várok el. A keret tagjai szintén túl vannak az ismerkedés időszakán, az alapokat tehát leraktuk, innentől hozzákezdhetünk a felépítmény formálásához. A tavalyi koncepciónkon nem változtatunk: a fiatalokra építünk. Van egy jó közösségünk, az öltözői hangulatunk kifogástalan, mindig összezárunk és egy irányba húzunk. Az előttünk álló idényben már sokkal tapasztaltabbak, ennek következtében bátrabbak leszünk. Jövő évi keretünk kialakítása stábunk feladata lesz, adott a massza, az alapanyag, és megvannak a hiányposztok, amelyekre igazolni szeretnénk. Előnyben vagyunk, mert tudjuk, honnan indulunk, és időnk is van, a gerinchez illesztjük hozzá a külföldieket. A liga elöljárói már bejelentették, hogy új pontszámítási rendszert léptetnek életbe, nem az számít majd, hogy ki magyar és ki légiós, hanem a különböző faktorokat veszik figyelembe, és ez a szisztéma nagyon sok mindent át fog rajzolni. Az új pont- és licencrendszer olyan képlet, amellyel azt szeretnék elérni, hogy egyre több fiatal hazai játékost építsünk be együtteseinkbe, és ez a malmunkra hajtja majd a vizet. 

A mestertől arról is puhatolóztunk, hogy az átigazolási frontra tekintve szóba jöhetnek-e majd a Miskolcon gyakorló ukrán válogatott tagjai, akik ráadásul képzettek, ugyanakkor „filléres” kiadást jelentenének, de Tokaji Viktor leszögezte: 

– Erre nem tudok konkrét választ adni. Az ukránok pillanatnyilag kényszerhelyzetben vannak, a katonapolitikai helyzet miatt ráadásul azt sem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, március végén korai eljátszani a gondolattal... 

A Diósgyőrrel kapcsolatban végül megkerülhetetlen felvetés a menni, esetleg maradni kérdése, Szlovákiában vagy itthon. Tokaji Viktor „magánvéleménye”: 

– Úgy tudom, hogy a 2022/23-as szezonban is az Erste Liga szereplői leszünk.
 

Egyénileg az öltözőben 
 

Amikor egyéni értékelésre biztattuk Tokaji Viktort, ezt mondta: 
 

– Ezt megtartom házon belülre, a részletes elemzésnek az öltözőben kell megtörténnie. Azért vallom ezt, mert a csapat eredményességét vagy eredménytelenségét globálisan kell nézni. Úgy alakult, ahogyan kértem: a légiósok húzták a szekeret, a magyar derékhad segítette a fiatalokat, utóbbiak pedig túl azon, hogy a szívüket és a lelküket kiadták a pályán, tanultak, és jó diáknak bizonyultak. 
 

(A borítóképen: Tokaji Viktor irányítja a következő évadban is a DVTK Jegesmedvék jégkorongcsapatát)