Interjú: Elek Ákossal

2019.11.29. 10:00

A kritériumok és a megfelelés

A hét végén visszatér Diósgyőrbe a borsodi gárda korábbi csapatkapitánya.

Molnár István

Elek Ákos

Forrás: ÉM-archívum

Fotó: Ádám János

Az előző hét végén, az Újpest ellen az Illovszky-stadionban aratott 2-0-s győzelmének köszönhetően (már) a 8. helyen áll 16 ponttal az NB I. táblázatán a Diósgyőri VTK csapata. A szombati vendég Mol Fehérvár FC a dobogón, a 3. helyen tanyázik (26 pont), ugyanakkor a héten edzőváltás történt a Fejér megyeieknél: szerződést bontottak Marko Nikoliccsal, akinek a helyére az a Joan Carrillo érkezett, aki korábban már dolgozott Székesfehérváron. A DVTK-nak egyébként is nehéz dolga lett volna a bajnoki címért küzdő piros-kékekkel szemben, de így még nehezebb lesz, hiszen vélhetően minden pályára lépő játékos bizonyítani kíván az új ,,mesternek”… A ,,Vidi” keretének idén január óta tagja Elek Ákos is, az 1988-ban, Ózdon született középpályás korábban két alkalommal is volt a Diósgyőr futballistája, valamint csapatkapitánya. Vele beszélgettünk.

A 12. fordulóban Kaposvárott combizom-sérülést szenvedett. Hogyan áll a rehabilitációja, mennyi az esélye annak, hogy szombaton pályára lép?

A múlt pénteken edzettem először a csapattal, de a Puskás Akadémia ellen még túl kockázatos lett volna játszani, ugyanis elég komoly volt ez a combsérülés. Úgy is nézett ki, hogy három hetet kell kihagynom, de hétfőtől már százszázalékosan a csapattal dolgozom. Némi lemaradást érzek fizikálisan, ám egészséges vagyok, nekem, mondhatni, éppen jókor jött a válogatott meccsek miatti szünet. Tehát az edzőnk döntésén múlik, hogy játszom-e.

Mi a véleménye a jelenlegi, immáron „feczkós” Diósgyőrről?

Örülök annak, hogy a csapat az utóbbi hetekben a szebbik arcát mutatja, jobban szerepel, mint az elmúlt években. A DVTK menet közben minőségi játékosokat igazolt, és látszik az új edző kézlenyomata is, hogy mit szeretnének megvalósítani a pályán. Viszonylag sok nézőre és jó hangulatra számítok szombaton.

A jelenleg futó, 2019/2020-as bajnokságban eddig egyetlen egy gólt szerzett, de éppen a DVTK ellen, az augusztus közepén 5-1-re megnyert mérkőzésen. Nagy kavarodás után az ötösön belülről húzta be a labdát a vendégek kapujába, aztán csak nagyon szolidan ünnepelt.

Akkoriban, előtte történt meg, hogy kiestünk az Európa Ligából, és az utána következő bajnoki mérkőzések a csapatnak, így nekem is nagyon fontosak voltak. Megkaptam a lehetőséget, igyekeztem mutatni magam minél többször, a gól mellett, úgy érzem, a mezőnyben is jól ment a foci. Az, hogy valaki hogyan ünnepel, ha volt klubja ellen gólt ér el, attól is függ, hogy miként, milyen érzésekkel jött el onnan, milyen időszaka volt. A Diósgyőrrel normál körülmények között váltunk el, és nyilván a klubnak sem volt mellékes, hogy kétszer értékesített külföldre.

Kifuthat még valaha a pályára diósgyőri piros-fehér mezben?

Soha nem lehet tudni, mit hoz az élet. Hiába van az embernek valahol hosszútávú szerződése, fél évnél többre sehol sem tervezhet. Mert jöhet sérülés, edzőváltás, szisztéma váltás, ezek mind befolyásolják egy játékos jövőjét. Azt se gondoltam volna, hogy januárban hazajövök Kazahsztánból, mert még egyéves szerződésem volt a Kajrattal. Elsősorban családi szempontok miatt döntöttem mégis így. A Fehérvárra kerülésemkor három célt határoztam el: kupagyőzelem, bajnoki győzelem, és legalább az Európa Ligában való részvétel. Ezekből a kupasiker már teljesült, most a másik kettő lebeg a szemem előtt.

Mi az az élmény, első dolog, ami a legnagyobb pozitívumként megmaradt a diósgyőri korszakokból?

Szerencsére több ilyen is van. Azt hiszem, az elmúlt tíz év legnagyobb diósgyőri futballeseménye a 2014-es, Újpest elleni kupadöntő volt. A Puskás stadionban közel tízezer DVTK-szurkoló buzdított bennünket… Előtte, az elődöntőben, az első mérkőzésen Debrecenben 4-1-nél, a 90. percben betaláltam a DVSC-nek. Ez sokat ért, valószínű, hogy a miskolci visszavágón háromgólos hátrányt nem dolgoztunk volna le… Tanuló csapatként elindulhattunk az Európa Ligában, ahol, szerintem, bravúr volt a bolgár Liteksz kiverése. Aztán azt az FK Krasznodart kaptuk, amelyről akkor is tudtuk, hogy jó csapat, 1-8-as összesítéssel maradtunk alul. Az oroszok jelenleg is ott vannak a csoportkörben… Aztán az is újabb mérföldkő volt a pályafutásomban, hogy lehettem a DVTK csapatkapitánya.

A külföldi lehetőségekkel elégedett?

Törökországba kölcsön mentem, fél évre, de két hónap után eldőlt, hogy nem fognak élni a vételi opcióval. Nyilván másra számítottam, hiszen előtte nyertem bajnokságot a Vidivel, és bekerültem a válogatottba. Nem játszottam, de ezt nem fogtam fog fel negatívumként, ebből is lehetett tanulni, edződni. Vágtam a centit, hogy legyen vége, hogy jöhessek haza. Meg kellett ezt is élni… Kína alapvetően jó kaland és sikeres volt, folyamatosan játszottam egy bennmaradásért küzdő csapatban. Simán benn is maradtunk. Sok dolgot megismertem, az ottani focikultúrát, a DVTK is is jól járt anyagilag, és én sem elsősorban szakmai szempontok miatt mentem oda. Az Eb-re való kijutásnál egyértelmű volt, hogy hazajövök, és itthon készülök. Kazahsztánnal, a Kajrattal kapcsolatban van hiányérzetem, ugyanis olyan csapatban voltam, ahol ki volt mondva, hogy bajnoki címet kell szerezni, de sajnos egyszer sem sikerült az igazi áttörés. A kupagyőzelemnek örülök, és ott is voltak bravúrok, mint például a holland Alkmaar kiverése az Európa Ligában. Jó kis társaságunk volt, benne az az Isael, aki jelenleg a Ferencváros játékosa.

A válogatott – melyben eddig 48 meccsen játszott – pótvizsgázik a jövő évi Eb-re való kijutásért. Milyen esélyekkel mehetünk bele a bolgárok elleni csatába, és a majd remélt „döntőbe”?

Semmivel sincs több esélyük a bolgároknak, mint nekünk. Jól fel kell készülni, támogatni a csapatot, és bízni abban, hogy kijutunk. A magyar focinak ez sokat jelentene.

Az élvonalbeli pályafutást meddig tervezi? Esetleg a most NB II-es KBSC-ből vonulhat vissza?

Úgy tervezem, hogy a legmagasabb szinten szeretném abbahagyni. Majd meglátjuk, mennyit enged az egészség, és megmarad-e a futball iránti szeretetem azon a szinten, ami ehhez a játékhoz kell. A karrierem alatt mindig odafigyeltem arra, hogy úgy éljek, ahogyan egy profi futballistának kell. Az biztos, hogy a Fehérváron és a Diósgyőrön kívül máshol nem szeretnék játszani az első osztályban. Nem akarok addig eljutni, hogy egy 20 éves srác bohócot csinál belőlem, ha a magam által felállított kritériumoknak nem tudok majd megfelelni, abbahagyom. Méltósággal.

Melyik csapat nyeri az élvonalbeli bajnokságot?

Remélem, ez a Fehérvár lesz. Ebben az évben van még három, nagyon fontos meccsünk, ezeket akár lehet vízválasztónak is nevezni. Ki kell jönnünk a hullámvölgyből és be kell gyűjtenünk a maximális pontszámot azért, hogy továbbra is reális esélyünk maradjon az aranyéremre. Persze a kupáról sem feledkeztünk meg, ott is a lehető legjobb eredmény elérése a célunk.

Elek Ákos pályafutása

2006–2008: Kazincbarcikai SC 42(8)

2008–2012: Videoton 78(11)

2012 (kölcsönben): Eskisehirspor (török) 3(0)

2012–2015: Diósgyőri VTK 67(5)

2015: Changchun Yatai (kínai) 27(2)

2016–2017: Diósgyőri VTK 29(5)

2017–2018: Kajrat Almati (kazah) 50(0)

2019–: Mol Fehérvár 21(1)

Felnőtt válogatottság: 48/1

Legnagyobb sikerei

A Videotonnal: magyar bajnok (2011), magyar bajnoki ezüstérmes (2010, 2019), Magyar Kupa-győztes (2018-19), Magyar Kupa ezüstérmes (2011), Magyar Ligakupa-győztes (2008–09).

A Diósgyőri VTK-val: magyar Ligakupa-győztes (2013–14), Magyar Kupa ezüstérmes (2014).

A Kajrat Almatival: kazah kupagyőztes (2017, 2018), kazah bajnoki ezüstérmes (2017, 2018), kazah szuperkupa ezüstérmes (2018).

A magyar válogatottal: Európa-bajnokság, nyolcaddöntő (2016, Franciaország)

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!