Az év igazságtalansága

Pirint Andrea és Madarász Györgyi kurátori munkájának köszönhetően a Miskolci Művésztelep száz évéből sikerül két nagyobb szakaszt felidézni - a kezdeti időktől 1952-ig jutottak el a tények és a telephez köthető, fellelhető művek bemutatásával.

A harmadik, dupla tárlat a Nagy Időkbe – vezetett: Nagy T. Katalin kurátor A magyar grafika évtizede 1961-1971 címmel azt a korszakot dokumentálta, amikor a Miskolci Grafikai Műhely országos jelentőségre tett szert, illetve amikor elindították a Miskolci Grafikai Biennálét. A Kondor Béla miskolci litográfiái című tárlat pedig a máig nagy hatású alkotó halálának ötvenedik évfordulója alkalmából adott betekintést az eszközzel és témával Miskolcon is kísérletező művész körülhatárolható korszakának eredményeibe. Ezt a kiállítást tavasszal a jelzett évtizedet vizsgáló komoly tanácskozás előzte meg, ahol művészek, művészettörténészek "aranykor" néven is emlegették a korszakot: az eleje a Miskolci Grafikai Biennálé indulásának éve. Az utóbb háromévenkéntire váltó szemle egyaránt fontos az azt rendező város és a hazai művészet számára. Miskolcot ennek is köszönhetően emlegetik például máig a magyar grafika fellegváraként vagy másként: a magyar grafika fővárosaként - hívta fel rá a figyelmet írásunk.

Itt kell megjegyezni, hogy a konferencia és a kiállítás is része annak a folyamatnak, amellyel a Miskolci Galéria bizonyítja, hogy mennyire elkötelezett a hazai grafika múltjának feltárásában, korszakos műveinek bemutatásában.

Nagy T. Katalin válogatása sok példát mutatott rá, hogy a művészet hogyan maradhat eleven és érthető fél évszázadon át. "Sok grafikát hozott el részben elfeledett alkotóktól, és olyanoktól, akiknek nem sokáig tartott a közös útjuk a biennáléval: például a képzőművészetben részben vagy teljesen más irányt vett Maurer Dórától, Lakner Lászlótól, Baranyay Andrástól. Nem egyszerű emlékhely lett a kiállítás idejére a Miskolci Galéria, amennyiben kortalanként volt képes megmutatni valamit a magyar grafikai termésből, azokból a feldolgozásra váró életművekből, mint amilyen Konstantin Lászlóé, vagy a nagydíjas Pásztor Gáboré" - a méltatás abból az írásunkból való, amely az idő előtt bezárni kényszerülő tárlatok búcsúztatására rendezett eseményről, a Villanyoltásról tudósított. Az energiaválság az elsők között érte utol a Miskolci Galériát, a város a képzőművészeti intézményén való spórolást tartotta helyes és követendő lépésnek. Az év igazságtalansága, hogy nem tölthette ki az idejét a három termet megtöltő, nagy munkával összeállt kiállítás-együttes.