Érdekes művészek, eleven művészet

A Hangszínhely fesztivál ötletgazdái között kell említeni Nagy T. Katalin művészettörténészt és Szurcsik József képzőművészt. Ők ott voltak a kezdeteknél, 2013-ban Gyálon, ahol az első ilyen nevű programsorozatot megrendezték. Ott ez egyszeri alkalom volt. 

Hogy Miskolcon támadjon fel a Hangszínhely, ezt Kishonthy Zsolt művészettörténész, a Miskolcon is kiállítási hellyel rendelkező MissionArt Galéria társtulajdonosa vetette fel. Az esemény fő szervezője az Miskolci Kulturális Központ - Művészetek Háza lett. Az összefogásba társszervezőként, szakmai partnerként beszállt a MissionArt Galéria és a Miskolci Galéria.

A művészeti fesztivált augusztus 26-án és 27-én rendezték Miskolcon. A programot bevezetve Nagy T. Katalin művészettörténész úgy fogalmazott: azt szeretnék elérni, hogy akihez a zene áll közelebb, azokat a hangok és dalok vigyék a vizuális műfajokhoz, festményekhez, szobrokhoz, installációkhoz, akiket pedig a képzőművészet érdekel jobban, azokat ez vezesse el a zenéhez.

Négy helyszínen kínáltak zene inspirálta, a zeneiséggel összefüggésbe hozható műalkotásokat, a koncerteken a képzőművészethez kötődő zenekarok léptek fel. És nagy tetszést aratott a remények szerint maradandó értéket teremtett kerítésfestés: a Csengey utcai művészeti központot övező betonoszlopok egy részét ugyancsak képzőművészek festették meg – általában jól azonosítható szín- és formavilágukat alkalmazva a helyszínre. 

A fesztivál érdeme, hogy távlatokat mutatott a helyi közösség számára, megszólítva új generációkat: kiemelte Miskolcot a képzőművészeti élet régiós szerepköréből. A térség földrajzi határain túlmutató kínálatot hozott mind a zenében, mind a képzőművészetben, úgy, hogy képes volt értelmezve elhelyezni ebben a mezőben a városhoz szorosabban kötődő alkotók munkáit is. Érdekesnek mutatkozott a képzőművészet, és érdekesnek, figyelmet érdemlőnek mutatkoztak a képzőművészek, műtől műig vitte a tekintetet és a gondolatokat Nagy T. Katalin minden mondata.

Biztos alapnak tűnik a folytatáshoz az alacsony költségvetésű fesztivál.  Nemcsak ahhoz, hogy számoljuk a napokat a következő találkozásig, hanem hogy kortárs élményként akarjuk megtapasztalni a művészetet. Biztató jel, hogy az ínség idején, miközben az energiaválság miatt bezárni kényszerült, a Miskolci Galéria az év végén mégis sorozatot kezdett építeni az élő találkozásokból, feltéve a kérdést a közösségnek is: mitől hazai a hazai pálya, mit kellene kínálnia a művészetnek.