Túl a szavakon – százhúsz év magyar történelme

A május végi elő­premier után ma a bemutató­bérlet tulajdonosai is láthatják a Miskolci Nemzeti Színház nagyszínpadán a Déjá vu című előadást.

A Szabó Máté rendezte produkció arra vállalkozik, hogy néhány tipikus karakter és a korra jellemző zenék és táncok segítségével felidézze az utóbbi százhúsz év magyar történelmének szomorú vagy felemelő epizódjait.

– A történelemmel való szembenézés során érdekelt engem az, hogy azok a jelenségek, jelképek, melyeket mindenki ismer, ám mindenki számára mást jelentenek, hogyan jelentek meg a referenciának használt elmúlt százhúsz évben. Az volt a vágyam, hogy kicsit rövidebb idő alatt, sűrítve, retrospektíven végig tekintsünk ezen az időszakon. A zenének köszönhetően a nosztalgia és a szórakozás mellett ez az előadás lehetőséget ad arra, hogy élőben lássuk azokat, amikről szavak szintjén vitatkozunk – mondta el a rendező.

Minden egy helyen

Ari-Nagy Barbara dramaturgként jegyzi az előadást, mely műfaji meghatározás szerint „történelem képekben sok zenével”, ami azt sejteti, hogy nem a szövegen van a hangsúly.

– A dramaturg nemcsak a mondatokkal, az írott szöveggel foglalkozik egy előadásban, hanem a történetmesélés folyamatát, érthetőségét is „felügyeli”, figyeli az előadás belső dinamikáját, a színpadi események jelentését és még sok más egyebet is. A Déjá vu-ben a szereplők nem beszélnek, mindent a zene és a mozdulat fejez ki, mégis egy történetet mesélünk el. Ez egy dramaturgiai ötlet: egy fiktív, állandóan átalakuló, néha csak egy kiszolgálópultra zsugorodó vendéglátóhely közönségét látjuk különböző korokban, ahogyan táncolnak, élik az életüket, közben változnak a társadalmi és a magánéleti viszonyok, és ez a folyamat megidézi Magyarország elmúlt száz évének történelmi eseményeit – magyarázta el a dramaturg.

Bodor Johanna, a Déjá vu koreográfusa szerint az előadás fel tudja ajánlani a nézőnek a nosztalgiát, az emlékezést, a történelem alaposabb megértését.

– Arra tettünk kísérletet, hogy hogyan lehet szavak nélkül beszélni egy olyan történetről, amelyet legtöbbször szavakkal, írásban, vagy akár mozgóképpel mesélnek el. Ez a különlegessége az előadásnak – ajánlotta a reménybeli nézők figyelmébe a koreográfus.

Az emberrel megtörténik

„A történetmesélés személyessége alkalmat ad meglátnunk az egymást váltó korokban feltűnő és ismétlődő emberi mintázatokat, a viselkedés, az alkalmazkodás zsigeri, öröklött, tanult megnyilvánulásait. Ahogyan a történet változik, de az emberrel csak megtörténik, hogy kevés, hogy gyenge, hogy behódol, hogy nincs akarása. Hogy zsarnok, amikor zsarnokság van. Hogy az elnyomás része az elnyomásban, elszenvedi, vagy élvezi a hasznát. Hogy nem jut neki szabadság, még ha tesz is érte, vagy épp mert tesz érte. Hogy élni akar, és elfogadja, hogy élni úgy lehet, ahogy lehet – és ez ugyanúgy formálja a történelmet, mint a nagyobb erők, a politikai és geopolitikai összefüggések.” (A test mesél – Bujdos Attila írása Szabó Máté rendezéséről az Észak-Magyarországban)

(A borítóképen: Jelenet a Déjá vu című előadásból)