Ünnepi novella

2019.12.24. 17:00

Karácsonyi sakk

Fecske Csaba ünnepi novellája.

Fecske Csaba

Fecske Csaba

Fotó: Bujdos Tibor

A gyerekkori karácsonyok szépek, feledhetetlenek, hóbundásak, fehérek. Minden régi karácsony így jelenik meg az emlékezetemben, pedig biztosan voltak szürke, ködös nyálkás karácsonyok is. Ám az egyre korrumpálódó emlékezet igyekszik mindent szépre festeni, és ez így van jól. Az egyik szép fehér karácsonyon – nyolc-kilenc éves lehettem – sakkot hozott a Jézuska. Biztosan jó voltam. Ha azt a kis rosszalkodást nem számítjuk, ami minden gyerekkel előfordul, biztosan. Gyönyörű sakk-készlet volt, ilyenre fájt a fogam régóta. Jézuska, aki mindent tud, tudta ezt, meg azt is, hogy én már tudok sakkozni, tehát jó helyre kerül az ajándék.

Sakktudásom alatt az értendő, hogy ismertem a lépéseket. Amit a Pajtás újságból tanultam, ahol egy sorozatban ismertették a sakkozás tudományát. A sakkfigurák rajzát is közölték, amiket ki lehetett ollózni. Persze ezek a síkbeli figurák nem értek fel az igazi bábukkal, pláne nem nagybátyám orosz hadifogságban faragott szép figuráival. A királynak szép hosszú szakálla volt, és olyan szomorú arckifejezése, hogy az ember megsajnálta… A királynő viszont mosolygott.

Volt hát sakkom, csak éppen nem volt kivel játszani. A családban senki sem tudott sakkozni, a bátyám hallani sem akart róla, hogy megtanítsam. Megtanítottam hát Lali barátomat. Focizni úgysem tudott, kétballábas volt, sajnos mint sakkozó is gyöngének bizonyult. Tíz partiból tízet én nyertem. Unalmas dolog, mindig csak győzni, nagyobb erőpróbára vágytam, igazi ellenfélre. Arról álmodoztam, hogy kihívom a világbajnokot. Magam előtt láttam az újságok címoldalát, ölnyi betűkkel adják hírül sikeremet.

Mintha ló rúgott volna meg, amikor először bemattolt Lali. Kár volna tagadni, hogy roppant fájdalmas volt.

Biztosan csaltál, méltatlankodtam, legközelebb majd jobban odafigyelek. Odafigyeltem. Hiába. Veszítettem. Újra és újra, végül már tíz partiból tízet elveszítettem. Nem tudtam többé legyőzni az én vérszemet kapott barátomat.

Hová lettek vérmes reményeim, hová a tavalyi hó? Lali barátom pedig már rég az égi sakkozók csapatához igazolt.

De azért az a sakkos karácsony feledhetetlen.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában