„Életmentőként a munkám lényege, hogy másokért éljek”

A mentőkutyás szakmában ritka a női kutyavezető, különösen az olyan tapasztalt és elhivatott, mint a miskolci Binda Nikoletta, Lehoczki László nevelt lánya. Az életmentések sikere mellett talán eltörpül, hogy mostanra a Femcafe.hu Inspiráló Nők Díját is magáénak tudhatja a leginspirálóbb civil teljesítmény kategóriában, mint női példakép. Győzelméről már hírt adtunk korábban portálunkon, amire Miskolc, sőt egész Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye büszke. Ez adott apropót arra, hogy hivatásáról és legutóbbi külföldi mentéseiről beszélgessünk vele és Nózi nevű kutyájával, aki nemcsak a földi pokolba, de szerkesztőségünkbe is elkísérte.

Öröm és felelősség

- Miután elolvastam, hogy miről is szól az Inspiráló Nők Díja, szembesültem vele, hogy olyan embereket ismernek el, akik nincsenek benne a napi köztudatban, de mégis a munkásságukat nagyra értékelik. Már azon is nagyon meglepődtem, hogy egyáltalán jelöltek, azon pedig különösen, hogy engem választottak – nyilatkozta kollégánknak Binda Nikoletta.

- Nekem a hivatásom gyermekkorom óta természetessé vált, de az embereknek érdekes és példaértékű lehet, hogy egy nő kutyás mentéssel foglalkozik. Nevelőapámat, Lehoczki Lászlót tényleg ismeri ország-világ. Az, hogy az ő árnyékában egy kicsit engem is megismernek, egyrészt öröm, másrészt óriási felelősség. Így nekem is példát kell mutatnom, különösen narancssárga ruhában, de akár a mindennapokban is. Életmentőként a munkám lényege, hogy másokért éljek.

Kilenc évesen döntött

Kicsiként minden állatot szeretett volna megsimogatni.

- Már óvodás koromban is nagyon kedveltem a kutyákat és szerettem volna egy saját menhelyet. A segítő szándék az emberekhez való hozzáállásomban is megnyilvánult, mert az utcán lévő embereket is haza szerettem volna vinni. Anyától mindig lejmoltam pénzt, hogy a rászorulóknak adjam. Nyolcéves koromban került be a családunkba a nevelőapám. A kétezres években rengeteg földrengés volt. Akkoriban töltötte be Mancs a hatodik évét és nagyon sokat mentek menteni. Láttam a tevékenységüket és kilenc évesen rájöttem, hogy olyasmit csinálnak, amiben összpontosul minden, ami engem is motivál – mesélte a kutyás mentő.

Hasznos a női empátia

Eleinte nem hittek benne, de az évek során bizonyított.

- Kétezerben a kutyás mentés még országosan is gyerekcipőben járt, mert jóval kevesebb mentőszervezet működött. A Spider Mentőcsoportban pedig nem voltak nők. Úgyhogy senki sem gondolta komolyan, hogy belőlem egyszer speciális mentő lesz. Aztán teltek-múltak az évek és kaptam kutyát. Látták, ahogy fejlődöm és kitartó vagyok és az évek engem igazoltak. Viszont mai eszemmel úgy gondolom, hogyha húszéves korom előtt nem kezdtem volna el, nem lett volna belőlem kutyás mentő. Bele kellett nőnöm ebbe az életmódba, abba, hogy akár karácsonykor is menni kell, ha riasztást kapunk. Mostanra egyébként már létezik olyan mentőszervezet, ahol túlnyomó többségében hölgyek dolgoznak. A nők általában erősebb empátiával rendelkeznek és ez a hozzátartozók vigasztalásában nagy segítség lehet – részletezte beszélgetőtársunk.

Két mínuszból egy plusz

A nagy testű juhászkutyáktól végül eljutott a Welsh-terrierig.

- Mancs miatt én is németjuhászt szerettem volna és első körben azt is kaptam. Azért is, hogyha esetleg elmenne a kedvem az egésztől, akkor se legyen fölösleges a kutya kiképzése. A nevelőapám szigorú volt velem, mindent egyedül kellett ellesnem és kő keményen ki kellett járnom a szamárlétrát. Máig az életem vezérfonala, hogy, amit magamnak harcoltam ki, azt nem veheti el tőlem senki. A németjuhász után retrievereim lett. Huszonévesen pedig eljutottam oda, hogy akartam egy Welsh-terriert, mivel Laci egyik legjobb keresőkutyája is ebből a fajtából való volt. Úgy döntöttem, hogy két mínuszból csinálok egy pluszt. Fiatal kislányként egy kistestű kutyával szerettem volna megmutatni, hogy ez a páros is lehet ugyanolyan hatékony, mint a tapasztalt férfiak nagytestű kutyákkal. Nekem ez Welsh-terrier annyira bevált, hogy nem is szeretnék már mást. Így most Nózival dolgozom együtt, aki négy és fél éves és ereje teljében van. Pörgős kiskutya, imád dolgozni és hősiesen állja a sarat bármilyen szituációban – mutatta be társát a Spider Mentőcsoport tagja.

Folyamatos készenlét

Eddig két külföldi mentésben vett részt, ami meghatározó volt számára.

- Körülbelül 2006-ra annyira felfejlődtem, hogy már éles bevetésekre is kimehettem, de ebben az időben inkább Magyarországon volt ránk szükség. Az első tizenhét évem erről szólt. Bár fejben rengeteget készültem a külföldi mentésekre is, ennek ellenére 2023. februárjában Törökországban számomra nagyon megdöbbentő volt a földrengésnek az átélése. Az, hogy mozgott alattunk a talaj és az épületek is bármikor összeomolhattak körülöttünk. Szeptemberben Líbiában pedig a víz pusztító ereje volt nagyon megdöbbentő. Ennek kapcsán átértékelődött bennünk minden. A tragédiák feldolgozásában általában az segít, hogy a kutya sikerélményére fókuszálok, ami minden találatra igaz. Emellett arra, hogy minden tőlem telhetőt megtettem. Azóta folyamatosan készenlétben vagyunk Nózival, hogyha történik egy katasztrófa, azonnal tudjunk utazni. A mindennapjaim kutyakiképzéssel, kommunikáció és médiatudomány szakos egyetemi tanulmányaimmal és a családommal, különösen a három és fél éves kisfiammal telnek, aki már óvodás – árulta el a díjazott.