Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán – a mindent elsöprő szerelem története

Miskolcon nem csak a városba lehet szerelmes az ember. Ezt egy ország is megtanulta a 20. század közepén, ugyanis a magyar színésztársadalom egyik legnagyobb szerelme Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán nevéhez fűződött. A két színész Miskolcon ismerkedett meg, az Ilyen nagy szerelem című darab első próbáján.

„1960 kora nyarán beteg lettem, érzelmi dolgok is gyötörtek, nem akart elmúlni a lázam, heteken át napi tizenhét órát feküdtem s csak nagyon lassan lábadoztam. Eljött az ősz, úgy látszott októberben már színpadra léphetek. Ottó bátyám - aki akkor Miskolcon volt színigazgató, s aki se ezelőtt, se ezt követően mint színigazgató nem tartott velem kapcsolatot - ebben a kivételes esetben úgy érezte, segítenie kell, hívott, menjek le vendégszerepelni Miskolcra. Pesten már játszottam az Ilyen nagy szerelem című darab női főszerepét, Ottó hívott, játsszam el Miskolcon is. Nagyszerű partnerem lesz, mondta, Latinovits Zoltán. Leutaztam. Beálltunk a helyünkre, kezdődött a próba, függöny fel, fésülöm a hajam, tőlem jobbra - emlékszem: tőlem jobbra - ő fekszik az ágyban és úgy kezdődik a jelenet, hogy ő megszólal, és azt mondja nekem: Lida! Odakapom a fejem, ránézek - és akkor itt megállt a próba, mert én egész egyszerűen nem tudtam folytatni. Mert saját szemem nézett vissza rám.”(Dobrossy István – Gyarmati Béla: Legendák, anekdoták, emlékek – A miskolci színjátszás történetéből című könyv – Ruttkai Éva (1927-1986) és Latinovits Zoltán (1931-1976) Miskolcon, 111.)

Aznap este eljátszották az előadást, majd Ruttkai és Latinovits szinte megbabonázva jött le a színpadról. Belevetették magukat a miskolci éjszakába, beszélgettek, jól szórakoztak. Zoltán hazakísérte Évát, majd ő is hazatért. Miskolc egy legendás szerelmet teremtett.

Másnap reggel a színésznő hazaindult Pestre. A bátyja és annak felesége búcsúztatta a Tiszai pályaudvaron. Latinovits sehol... Hiába kereste. Már éppen elfoglalta a helyét, amikor feltűnt a kupéban a színész.

,,Az élet tud olyan lenni, mint a mese. De annak ára van. Nem lehetsz latolgató, meg fukar. Fél hétkor néztünk a miskolci tükörbe, és attól kezdve minden premier napján fél hétkor virágcsokrot kaptam tőle olyan gyönyörűséges sorok kíséretében, amelytől megemelkedik, aki kapja.”(szeretlekmagyarorszag.hu - Ruttkai és Latinovits szerelme)

,,Bejött hozzám ziláltan, csapzottan a kupéba. Hatvanig jött velem, sírt, könyörgött, térdre borult, és én még mindig nem vettem komolyan. Tetszett, szimpatikus volt, hatással is volt rám, még mindig nem éreztem azonban, hogy viszont tudnám szeretni, és az ő érzéseiben sem tudtam igazán hinni. Mondtam, szálljon le, adtam neki pénzt, hogy vissza tudjon utazni a következő vonattal. Ott állt a peronon, és egészen hunyorogva, zavartan, szinte kiszolgáltatottan kereste a vonatát. Ez az a pillanat, amibe még mindig belesajog a szívem: ez a hunyorgás, ez a riadtság... ez volt az a pillanat, amikor egyszer csak halálosan beleszerettem.”(nlcafe.hu - Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva - a színészkirály és -királynő szerelme)

,,(...) Mikor Pesten leszálltam a vonatról, Miklós (Gábor Miklós, a férje, a szerk.) várt, és akkor én rögtön megmondtam neki, hogy szerelmes vagyok.”(Dobrossy István – Gyarmati Béla: Legendák, anekdoták, emlékek – A miskolci színjátszás történetéből című könyv – Ruttkai Éva (1927-1986) és Latinovits Zoltán (1931-1976) Miskolcon, 112.)

Pedig Latinovits tartott a közös munkától, a megismerkedésüktől pedig egyenesen rettegett. Éppen ezért tett egy fotót az éjjeliszekrényére Ruttkairól, hogy még a találkozásuk előtt hozzászokjon a színésznő vonásaihoz. Hozzá is szokott, olyannyira, hogy a színésznő végleg rabul ejtette a szívét.

Kevesen gondolták volna, hogy Ruttkai otthagyja férjét, Gábor Miklóst a Latinovitshoz fűződő érzelmei miatt, mégis ez történt. Pedig 1953-ban még lányuk is született, és igazi álompárnak számítottak színész berkekben.

Különleges szenvedély volt a szerelmükben. Latinovits nehéz ember volt, a végletek embere, sokszor mély depresszióba esett, ráadásul halálosan féltékeny volt Évára, és önbizalomhiányban is szenvedett. Rettegett attól, hogy szerelme visszamegy a volt férjéhez.

,,Téptük egymást, de mi értettük egymást a legjobban. Amit én csináltam, senki nem tudta úgy szeretni, mint ő.”(stylemagazin.hu - Téptük egymást, de mi értettük egymást a legjobban - Egy nagy szerelem emlékezete - 89 évvel ezelőtt született Ruttkai Éva)

Gyermekük sosem született, Éva nem szeretett volna másodikat. Bagó nevű kutyájukat viszont a fiukként szerették. Szenvedélyük nem lankadt, Ruttkait folyamatosan szerelmes levelekkel árasztotta el a „Színészkirály”. 

,,Érzékenységét különleges, lélek mélyére hatoló kisugárzását József Attiláéhoz hasonlítják, gyakorta vonnak párhuzamot a színészkirály és a költőóriás halála között.”(menstyle.hu - „Vagyok és leszek neked.” - Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán nem mindennapi szerelme)

,,Anyám nem tudta hinni, elfogadni, hogy Latinovits Zoltán öngyilkos lett. Úgy tudjuk, nyugtatók hatása alatt állt, s ahogy gyermekkorában gyakran tette, fel akart ugrani a vagonra, hogy azzal menjen az állomásig. Ezúttal azonban elvétette. Bizonyított, hogy a negyedik és ötödik kocsi között próbálkozott. Aki véget akar vetni az életének, általában a vonat elé ugrik.”(szeretlekmagyarorszag.hu - Ruttkai és Latinovits szerelme)

Latinovits halála után a színésznő minden nap meggyújtott egy gyufaszálat az emlékére, majd elfújta, illetve volt egy óra a lakásban, amely mindig fél hetet mutatott. Tíz évvel élte túl szerelmét, de többé nem volt ugyanaz az ember, komorabb, csendesebb lett, mivel elment az, akit a világon a legjobban szeretett…

(Folytatjuk)