Múltidéző

2022.10.01. 11:30

A párbajok királya

Múltidéző – Reiman Zoltán sorozata miskolci történetekről. (Az utolsó ,,magyar Gavallér”, 1. rész)

Reiman Zoltán

Párbaj életre, halálra (illusztráció)

Fotós: Shutterstock

Vidats János (1862-1940) a következő írásom témája. Egy elfeledett miskolci hős, akiről szinte senki sem tud. Kissé értetlenül állok előtte, hogy miért nem őrizzük emlékét...

 

Egy 1940-es újságcikk akadt először a kezembe róla. Nagybetűs Gavallér, akit mindig ,,skatulyából húztak ki", így említi az újságíró is. Előzékeny, kellemes modorú úriembernek írja le Vidatsot, akinek mindenkihez volt egy jó szava. Fiatal korában országszerte híres, hírhedt párbajhős volt Vidats János. 1936-ban a Miskolci Hét programsorozat miatt rengeteg újságíró járt Miskolcon. Ekkor készítettek egy hosszabb interjút vele, amelyet több újság is közölt. Ebben elsősorban az ifjúkori emlékeit veszi sorra a Gavallér, amely kalandos, párbajokkal teli időszak volt.

,,- A régi, elsüllyedt Nagy-Magyarország boldog békevilágának egyik legérdekesebb férfiával ülök szemben a Széchenyi utcai arisztokratikus berendezésű, úri, finom légkört árasztó lakás szalonjában - írta a pesti riporter. - Strozzi Vidats János, a régi világ híres gavallérja, legendás párbajhőse finom szerénységgel tiltakozik az interjú ellen, mintha a régi idők elmúlásával ő is el akarna hallgatni.

- Eseményekben gazdag, regényes fiatalsága után még ma is az a tevékeny szellemű, izzóan magyar lelkű hazafi, aki bármikor kész lenne az életet is feláldozni a magyarságért. Ez az izzó hazafiassága sodorta őt annakidején a híres párbajok hosszú sorába, amelyek közül nem egy végződött halálosan. Ezek a párbajok legendás hőssé avatták és a hatvannégy páros küzdelem a párbajozás világrekorderévé tették."

(Magyar Jövő - 1940. október 31. (Három halálos párbaja volt Strozzi Vidats Jánosnak, a híres magyar gavallérnak) 4.)

Vidats elmondása szerint Bars megyében párbajozott először, ahol a párbaj halálos véget ért. A számonkérés elől Pestre menekült, majd az orosz-török háborúban tűnt fel. Craiovába internálták a háborúból, ahol szintén párbajba keveredett egy román tiszttel, aki ugyancsak nem élte túl kettejük csatáját. Ezért menekülnie kellett onnan is, vissza Magyarországra.

Egy különös ereklyét is őrzött Vidats János. Gróf Batthyány Lajos miniszterelnök testéből egy golyót, ami a tiroli vadászok fegyveréből való a gróf kivégzése napjáról. Az édesanyja örökségéből származott, aki, Batthyány özvegyétől kapta, amikor a holttestet átszállították a Kerepesi temetőbe.

De térjünk vissza Vidats történetéhez, aki az aranyifjak életét élte a fővárosban. Tizenkét fiatal katona között egy különös szövetség jött létre arról, hogy megtorolnak minden sérelmet, ami a magyarságot vagy a magyar hölgyek jó hírét sérti.

Az utolsó - harmadik - halálos párbaja Zágrábban történt. Az ellenfelét Kovács Jánosnak hívták, aki magyar létére gyalázta a magyar nőket. Vidats provokálta a férfit, majd leszúrta.

,,Óriási feltűnést keltett az eset - mondja. - A kaposvári törvényszék három évi fogházra ítélt el. Mondhatom, hogy én nyitottam meg Gárdonyi Gézával együtt a szegedi államfogházat. Gárdonyit szintén párbajozásért ítélték el."

(Magyar Jövő - 1940. október 31. (Három halálos párbaja volt Strozzi Vidats Jánosnak, a híres magyar gavallérnak) 4.)
Vidats nem bírta a bezártságot sem, ezért, amikor Szegeden a börtönben rázárták az ajtót, a súlyzóival betörte azt. Azt mondta az őröknek, ha nem zárják rá az ajtót, akkor nem fogja betörni, de ha bezárják, akkor igen. Fabinyi miniszteri tanácsosig jutott az ügy, aki végül engedélyezte, hogy hősünk nyitott ajtó mellett raboskodjon.

A börtönben több szokatlan dolog történt Vidats raboskodása alatt. Akkoriban három oláh pap is volt a börtönben fogolyként. A részükre Vidats saját, névre szóló fröccsös poharat csináltatott, viszonzásul azonban elvárta, hogy az ortodoxok italozás közben felálljanak, és azt kiabálják: éljen a magyar!

Látogatókat is fogadhatott. Egy alkalommal - mivel nem ellenőrizték a kapott csomagjait - cigányzenészek hangszereit küldette be magának, őket pedig behívatta látogatónak. Óriási ,,murit" tartottak a börtön falai között.

1892-ben, Ferenc József uralkodásának 25. évfordulóján sok rab amnesztiát kapott - Vidats azonban nem. Az egyik agyonlőtt ellenfele ugyanis az igazságügyi miniszternek a rokona volt. Audienciát kért Vidats az uralkodótól, akitől személyesen kapott végül kegyelmet, majd a szabadulása után ismét a pesti aranyifjak élére állt.

Nagy visszhangja volt az egyik bálon történt esetének. Ő és társai kifogásolták, hogy nem cigányzenészek játszanak, hanem katonazenekar. Ennek hangot is adtak, és mivel a zenekar nem akarta abbahagyni a zenét, elzavarták őket a teremből. Később cigányt hozattak és csárdást jártak hajnalig.

Másnap a katonák provokálták őt, azt akarták, hogy vívjon meg a legjobbal közülük. Erre Vidats azt mondta: minden fegyvernemből állítsanak ki valakit, és ő mindegyikükkel megmérkőzik. Tizenegy (!!!) összecsapás történt ekkor. Kivételes tehetségű vívó és céllövő volt Vidats János, úgyhogy - gondolom, mondanom sem kell -, hogy mindet legyőzte... Még Ferenc József is figyelemmel kísérte az eset alakulását - a bíróságon.

Merthogy bizony számon is kérték az esetért. A zenekarnak fizetett egy hordó sört, de a törvényszék által hozott büntetést nem volt hajlandó befizetni...

Egyszer három hölgynek kelt a védelmére. A Három Margit - Gyulai, Bogdán és Ligeti - egy estélyen mulatott, amikor egy Kehl nevű főhadnagy zaklatni kezdte őket. Vidats nem engedte, hogy táncoljon velük, mert nem úriemberként viselkedett. Természetesen párbaj lett a vége, amin persze Kehl húzta a rövidebbet... Ahogy a gavallérunk fogalmazott: ,,rettenetesen összevagdaltam Kehl főhadnagyot".
De annak a korszaknak egyszer vége lett, és a híres párbajhős élete alkonyán már ellenezte az ilyen viadalokat. Elmondása szerint az ő párbajainak is a hetven százalékát el lehetett volna kerülni, de ez akkor hozzátartozott a magyar virtushoz. Két állandó segítőjére mindig számíthatott, Hellner Kálmánra és Kubik Bélára, az utóbbi később Miskolc főispánja lett. Olyan eset is történt, hogy ő nem is provokált senkit, de a segítői "kipécéztek" maguknak valakit, és a nevében vállalták a "verekedést".

Források

Ihász István – Pintér Ákos (szerk.): Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. – Gyulai Éva: Kultusz és valóság – Rákóczi-relikviák egyházi intézményekben (Budapest, 2007, Magyar Múzeumi Történész Társulat)

Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap – 1939. december 31.

Magyar Élet – 1939. december 22., 1940. október 19., 1940. október 30., 1940. december 18.

Magyar Jövő - 1939. május 2., 1939. május 22., 1940. október 19., 1940. október 22., 1940. október 31..

Reggeli Hírlap - 1925. január 3., 1927. május 29.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában