Nincs családi jelszava? Hiba!

Szülőnek lenni nagy boldogsággal jár, ugyanakkor sok aggodalommal és féltéssel is. A gyerek önállósulása útjában senki nem akar állni, miközben szeretnénk a legnagyobb biztonságban tudni csemeténket. Hogyan lehet mindezt megteremteni úgy, hogy a gyermek lelkében sem okozunk nagy károkat, erről egy biztonsági tanácsadót kérdeztünk.

- Nekem is amikor kicsi volt a fiam, vagy a barátaimnak gyereke született, akkor azt tapasztaltam, hogy automatikusan jön egy olyan érzés bennünk, szülőkben, hogy „Úristen, ezt a gyereket valaki el fogja lopni, rabolni, vagy ha elkószál, soha nem lesz meg!” - mondta Perjési Zsolt biztonsági tanácsadó, aki ennek apropóján számos jótanáccsal látta el korábban is környezetét, és munkája révén üzletfeleit.

Távolról követve

Szerinte teljesen normális, hogy az ember mindig tudni akarja, hogy hol van a gyereke. 

- Már pici kortól lehet kapni olyan gyerekórákat, amelyekben van egy kis SIM-kártya, van rajta két nagy gomb, amivel anyát és apát is lehet hívni. Ezek néhány tízezer forintért kaphatók.A nagyobb gyerekeknél, akik már az alsó tagozat tetején vannak, és van mobiltelefonjuk, akkor ezekre már fel lehet telepíteni gyerekkövető alkalmazásokat.

Szabályok és odafigyelés

Amitől gyakran megrémülnek a szülők, hogy mi történik akkor, ha a gyerek elmegy egy idegennel. 

- Muszáj beszélni a gyerekkel arról, hogy nem szabad szóba állni idegenekkel, nem megyünk el idegen gyerekekkel sem, vagyis ebben szabálykövetőnek kell lennie. Emellett természetesen az is nagyon fontos, hogy a gyerek minden olyan dolgot megbeszélhessen a szüleivel, ami őt zavarja, vagy ami neki furcsa volt. Legyen az iskolai erőszak, vagy akár olyan eset, ha furcsa emberek kérdezgették őt, vagy bármilyen szokatlan dolog történt vele. Ha a szülő és a gyerek között nincs olyan kapcsolat, hogy beszéljenek, akkor ezek a megelőzést célzó lehetőségek elvesznek – hangsúlyozta Perjési Zsolt.

Szavak a biztonságért

A családi jelszavak a tanácsadó szerint sok helyzetben jó szolgálatot tehetnek.

- Gyakorlatilag már óvodás korától megtanítható a gyereknek az, hogyha például valaki odamegy hozzá, hogy anya vagy apa küldött, akkor csak akkor mehet el velük, ha ismerik ezt a titkos formulát. Nyugodtan mondhatja azt a gyerek, hogy „Tessék mondani a jelszót, és akkor megyek!”. Ez lehet egy mondat, vagy egy meséből egy részlet, vagy a gyerek kedvenc plüssállatának a neve, vagy a család autójának a beceneve, bármi. Olyan dolog, ami személyesen kötődik a családhoz. Ha tudja az idegen a jelszót, a gyerek bizalommal fordulhat feléjük, de ha nem, arra is meg kell tanítani a gyereket, hogy mit csináljon: szaladjon el, kiabáljon, sikítson.

Áldozati helyzetek

- Nagyon sok ember nem tud se sikítani, se kiabálni, mert sohasem próbálta még, és alkatilag sem érzi magát alkalmasnak, kerüli a feltűnést, pedig nagyon sok áldozati helyzet abból alakul ki, hogy egy dominánsabb személlyel szemben bevállalunk valamilyen helyzetet, amiből aztán nem tudunk kimenekülni. A gyerekek törvényszerűen tisztelik a felnőtteket, ha határozottabban lép fel valaki, azt is elfogadja a gyerek, és ezeket a helyzeteket szépen át kell vele beszélni, családi barátokkal végig kell próbálni játékosan. Például, „ha valaki megfogja a kezed, akkor nyugodtan ordíts, ahogy a tüdődből kifér!” Így a gyerek is élvezheti, hogy ez egy játék, miközben felkészítettük őt egy ritka, de nehéz élethelyzetre – hangsúlyozta Perjési Zsolt.

A tanácsadó szerint, ha egy biztonságos helyzetben felkészítjük magunkat egy adott szituációra, egy adott helyzetre, akkor utána már gyakorlati szinten tudjuk alkalmazni.