„Általános reakció például az áldozathibáztatás”

Miért jellemző az iskolán belüli gyermekek közötti agresszió?

A fejlett, gondolkodó ember kezdett el kemény és erős, ártó jelentést társítani az agresszió szóhoz, pedig az a világ kezdete óta evolúciósan a fajfenntartás kézenfekvő eszköze. Valójában egy rangsor felállításának a folyamatát jelenti. A civilizáció és a gondolkodás differenciáltságának fejlődése révén jöhetett el, hogy egyre kevésbé tudjuk kiszámítani az agresszió eszközeit, céljait, hatásait. Minden csoportfolyamatnak része az, hogy egy rangsort alakítsanak ki a tagok maguk között, így ez az iskolai csoportoknak is természetes feladata. Azonban a gyermeki létre jellemző kiszolgáltatottság, érzékenység, tapasztalatlanság miatt kell a felnőtteknek ezt a folyamatot segíteniük.

Visszavezethető-e ez családi okokra?

A temperamentumunk, személyiségünk alakulása genetikailag és szociálisan is függ a családtól, környezettől, azaz egy csoportbeli helyünket akár az is meghatározhatja, hogy hányadik testvérnek születtünk a családba. A bántalmazó minden esetben maga is áldozat, ő is segítségre szorul. Az, akinek az életének valamely csoportjában, esetleg a családjában a bántalmazott szerep jutott, egy új csoportba lépve új lehetőséget lát, és mindent megtesz azért, hogy ezt most elkerülhesse. A látott rossz minta mellé a szerzett érzelmi sérülések további destruktív megoldásokat szülnek.

Mit tehet a pedagógus az esetleges agresszió felszámolására?

Gyermektáborban tett megfigyelések alapján a szakemberek azt látták, hogy a bekerülést követő egy óra alatt már ki is alakultak a csoportokban a rangsorok, jellemzően más és más szempontok szerint. A pedagógusnak a csoport alakulásakor és a csoportlét során folyamatosan azt érdemes segítenie, hogy a hierarchia valós képességek, készségek, tulajdonságok mentén rendeződjön el. Az így kialakult rangsor csökkenteni fogja az agressziót. A tanárnak az is feladata, hogy nyomon kövesse, figyelje a kapcsolatok alakulását az osztályában. Ha peremhelyzetre kerül a tanuló, akkor a lehető leghamarabb integrálnia kell egy, az osztályon belül működő kisebb csoportba, vagy segítenie, hogy egy olyannal lehessen, akár csak egyes helyzetekben is párban, aki meghatározóbb ember az osztályukban. Ha már megtörtént a baj, és sikerült a bullying, cyberbullying folyamatát tetten érni, akkor az anti-bullying első lépése az, hogy fel kell ismertetni, meg kell értetni a gyerekekkel, hogy milyen folyamat is zajlik. Ezután példákkal, történetekkel, filmekkel meg kell nekik mutatni a kívánt viselkedésformákat, és fejleszteni a helyes magatartásmintázatokat. Harmadik lépés az attitűdjük formálása, hogy belsőleg legyenek motiváltak helyesen lépni ezekben a helyzetekben. Fontos megértetni velük az egyén személyes felelősségét egy-egy csoportban történő dologért. Ha erőszakot látunk, lehetünk csak szemlélődők, de valószínűleg valamilyen szinten mindenképpen bevonódunk a folyamatba. Általános reakció például az áldozathibáztatás, azaz azért nem avatkozunk be, mert megnyugtatjuk magunkat, hogy biztosan megérdemelte az illető, ami érte őt. Meg kell tanítani azt is, hogy különbség van az árulkodás – amikor olyan dologról számolnak be, ahol senki nem sérült –, és a jelzés között, amikor sértő, ártó cselekedet miatt szólnak a felnőttnek, hogy megelőzzenek valamilyen nagyobb bajt.

Mit tehet a szülő az esetleges agresszió felszámolására?

Olyan nevelést és mintát kell nyújtanunk otthon, hogy a bántalmazás semmilyen formája ne legyen elfogadható vagy megengedhető. Ehhez fontos, hogy a bántalmazás formái ismertek legyenek nekünk és a gyerekek számára is, tehát nekünk is tisztában kell lennünk például azzal, hogy a bántalmazás ma már a leggyakrabban az online térben folyik, ami azért veszélyesebb, mert nagyon nehezen tetten érhető, és mindegyik érintett fél igyekszik titokban is tartani. Beszélnünk kell velük arról, hogyan ismerhetik fel a bántalmazást, hogyan előzhető meg, és hogyan védekezhetnek ellene. Mindig intenzívebben megmaradnak a fejükben, ha személyes példákat mesélünk arról, hogyan álltunk ki magunkért vagy egy társunkért, hogyan kértünk segítséget, hogyan oldottunk meg helyzeteket és hogyan éltük meg azokat.

Milyen jelei vannak egy gyermeken, ha az iskolában inzultálják, bántják?

A bántott, áldozat gyermek érzékeli az elutasítást, és ha senki nem áll ki hatékonyan mellette, akkor kiterjeszti ezt az bántalmazókon túl mindenki másra is, elhiszi, hogy vele van a baj, és azt is, hogy valójában megérdemli a bántást. Okolja és szégyelli magát, egyre inkább visszavonul, ő maga kezdi el kerülni a kapcsolatot mindenkivel. A megváltozott élethelyzet, a bűntudat minden energiáját, figyelmét leköti, csökken a teljesítménye minden téren, a tanulásban is. Az elszigetelődés pedig ahhoz vezet, hogy nem osztja meg senkivel a problémáját, és így nem tudja senki feloldani benne a belé ültetett torz gondolatokat. Hosszú távon mindez lelki és mentális nehézségekhez, zavarokhoz vezethet.