Beton oszlopokra álmodott művészet Miskolcon (fotókkal, videóval)

Képzőművészek alkotásai színesítik mostantól a volt Szentpáli kerítését. A hétvégén sok művész hagyta Miskolcon kezenyomát.

A fesztivál a zene és a képzőművészet világát kapcsolta össze, koncertekkel, kiállításokkal és zenéhez kapcsolódó műalkotásokkal. Egyik programjában kerítésfestés is szerepelt, természetesen rendhagyó módon.

Festékes tálak és létrák, emellett pedig a színesedő kerítésoszlopok jelezték a hétvégén a Csengey Gusztáv ésaz Uitz Béla utcák sarkán, hogy képzőművészek vették birtokba a volt Szentpáli kerítését, ugyanis a COLUMNA-csoport oszlopfestő művészei Miskolcról, és a többi között Budapestről és Debrecenből ecsetet ragadtak. Minden betonsávon egy-egy képzőművész alkotását láthatja mostantól az arra járó. A teljes szakasz a tervek szerint ütemezve, több hasonló alkalommal készül majd el.

Utódok mellett

Varga Éva szobrászművész unokájával, Szanyi Lőrinccel alkotott, pontosabban hagyta az unokáját szabadon festeni. - Az elején nagyi is nagyon sokat dolgozott, aztán meg inkább csak én – mondta Lőrinc. - Mondtam neki, hogy én vagyok a segédmunkás, és az alapozásnál segítettem csak – kapcsolódik be Varga Éva. Szanyi Lőrinc szerint, ha újra Miskolcon járnak - ugyanis Budapesten él szüleivel -, akkor meglátogatja majd művét. Varga Éva szobrászművész szerint nagyon jó volt itt dolgozni, hiszen a néhány gyerek mellett profi képzőművészek dolgoztak. - Nagyon érdekes koncepciók születtek, izgalmas volt látni ezeket a most születő alkotásokat.

Pelei Katalin grafikusművész Debrecenből érkezett. Az oszlopra grafikai sorozatának egyik átdolgozott témáját hozta, hogy igazodjon a fesztivál koncepciójához és a festés technikájához. – Valójában ez a kép egy grafika, így kicsit át kellett dolgoznom, hogy a falfestéshez igazodjon. Most ismerkedek a betonra festéssel is, hiszen főként papírra és vászonra dolgozom, ezért ez nekem most kihívás. Az eredeti grafika címe Lélekellenállás volt, egy háromrészes, japán tematikájú sorozat egyik darabja ez. A külvilággal szemben való érzelmi töltetekről szól – tette hozzá.

Kótai Tamás festő- és grafikusművész is kapott egy betontéglalapot a miskolci kerítésből, hogy alkothasson. Az első ecsetvonások után ezt mondta: - Volt egy előképem, mielőtt idejöttem, bár az előző hét nagyon sűrű volt, mert egy művésztelepet vezettem. Természetesen nem mindennap fest az ember egy betonoszlopot, ez egy külön kihívás, vagy süt a nap, vagy a fúj a szél…Mindenesetre érdekes kihívás. Direkt verbális koncepcióm nincs, hoztam néhány képi elemet, amit elhelyezek az oszlopon. Ez most még csak fekete-fehér vonal, így átgondoltam már, hogy egyrészt színben és formailag is hogy fog kinézni. A jel egyszerűsítésére törekszem, próbálom nem barokkosítani a gondolataimat, hanem letisztítani. Jelekben, motívumokban szoktam gondolkodni.

Felhők között

Gulyás Andrea Katalin festőművész egy rést festett a betonra. - Az volt a koncepcióm, hogy olyan legyen ez a festmény, mintha a beton át lenne törve, és ezen keresztül belelássunk a mindenségbe. A felhők könnyedségével a beton keménységét állítottam szembe. Még nincs teljesen kész, még egy kicsit finomítok a felhőkön délutánig – mondta az átadó előtt néhány órával a festőművész.

Archaikus barlanghasonlat

Gregovszky Gábor grafikus és fényfestő. Az ő oszlopán egy absztrakt, térbeli alkotás kapott helyet, amelyből féminstallációk, egy virág vagy napszimbólum is kimagasodik. - Olyan, mintha egy oszlop lenne az oszlopon, ugyanakkor egy furcsa hangszer is látszik, amelyből antennaszerüen hanghullámok jönnek elő. Egy pontból élvezhető majd a térbelisége leginkább - mondta. - Nagyon tetszik, ahogy itt most itt alkothatunk, mert ez olyan, mint a street art, vagy a graffiti, de mi most nem illegálisan csináljuk, hanem legálisan. Érdekes dolog egyébként is a falra való festés, bár nem először csinálom, hiszen a Jókai aluljárót is én festettem meg néhány éve. Ez valójában egy archaikus dolog számomra, hiszen az ősember barlangfalra festett egykor.

Szivárványosak

Orosz Adél még nem érte fel az oszlop középső harmadát, így szülei egy kislétrát tettek a fiatal alkotó „lábaügyébe”. - Ezek csak pöttyök, szivárványszínűek. Piros, narancs, citrom, zöld, kék, lila és rózsaszín. Szeretem a szivárványt, legutóbb akkor láttam, amikor esett az eső – összegezte. Édesanyjával, Orosz-Stefán Renáta képzőművésszel egy oszlopon osztoztak. - Ez egy cirkuszi kiskutya, ami egy oszlopon egyensúlyozik, pontosabban egy violinkulcson egyensúlyozik majd – mondta az oszlop felé eső részén lévő alkotásról szólva. - A kislányommal mi egy megszokott alkotópáros vagyunk, vagyis ha én festek, akkor vannak felületek, amikbe ő bele szokott dolgozni, így lényegében a kiállításra kerülő képek közös képeink. Most is ez lett a paktum, hogy én ezt a felületet, ő pedig a másikat festi meg.

Zenés múzeumpedagógiai foglalkozást is rendeztek a Miskolc Galériában. Szeszák Ádám képzőművész tárlatvezetésével indult a program, egykori mesterek és kortársak alkotásait is láthatták a látogatók. - Mivel itt túlnyomórészben grafikák szerepelnek - mellette természetesen vannak szobrok és festmények is -, azt gondoltam, hogy a foglalkozás második felében grafika készítésére is lesz lehetőségük az érdeklődőknek. Tematikus megkötés nem lesz, mivel nagyon sokrétű a kiállítás. Nem az a cél, hogy másoljunk, és arra szeretném inspirálni az embereket, hogy próbáljunk meg egy alkotó művészi metódusával azonosulni, alkotói folyamatába bekapcsolódni – mondta.

Ihletett gyerekek

A rendhagyó tárlatvezetés után a gyerekek is elkezdtek alkotni a galériaudvaron. Major Adél egy olyan hegedűt rajzolt, amin egy mikrofon volt: - Lehet rajta vásznat tartani és festeni is, és a hegedűvel is lehet festeni, miközben van rajra egy zongora és egy dob is – mondta. Őt így ihlette meg a Miskolci Galériában látható installációk és műalkotások sokasága. Ádám Dorottya pedig egy félhomályos képet készített, azt mondta, nagymamájának adja majd. Eközben Kónya Noámi egy „zongitárt” tervezett. - A gitár húrjai helyett ott vannak a billentyűi – magyarázta. Arday Liza és Stenczel Anita is egy-egy zongorát rajzolt le. - Zongorázni tanulok, és nagyon szeretem ezt a hangszert – mondta Liza. Anita pedig hozzátette, hogy az ő zongoráján táncolni is lehet.

- Itt a képzőművészet és a zene találkozott, és ennek a találkozási pontnak az a szűk keresztmetszete, hogy számtalan olyan képzőművész van, aki zenészként is aktív, vagy legalábbis hobbiszinten műveli azt, vagy éppen olyan műalkotásokat készít, amelyben a hangadásnak is szerepe van, a mű fontos részét képezi ez – nyilatkozta Kónya Ábel, a Miskolci Galéria vezetője. - De fordítva is igaz ez, vannak olyan zenészek, akik a képzőművészet terén is izgalmas dolgokat alkotnak. Ez a fajta együttállás az ideája, alapötlete a Hangszínhely fesztiválnak – tette hozzá Kónya Ábel.

A  fesztiválon a kiállítások mellett koncerteket is élvezhetett a közönség, fellépett a többi között a Kapuzárási pónik, a Rutkai Bori banda, a Majorka 7 és a Wahorn Korszerű kalandzenekar is.

A Hangszínhely fesztivál programjáról itt olvashat.

Videós tartalmaink továbbra is megtalálhatóak a YouTube csatornánkon.