Valamiért

Tanúsíthatom, nem könnyű az épülő Y-híd mellett lakni. A falak be-beremegnek a munkagépektől, árgus szemekkel figyeljük, nem jelennek-e meg repedések a falakon, szinte a fürdőszobában hallatszik, amikor visszafelé tolatáskor sípol a hatalmas úthenger. Mi aztán tényleg várjuk, hogy befejeződjön az építkezés. De így vannak vele a környéken közlekedők is. Állandósulnak a dugók a Vörösmarty utca környékén, új útvonalakat kellett felfedezni, hogy eljussunk a város egyik végéből a másikba, és az eljutási idő hosszának növekedésével is kalkulálni kell.

No de valamit valamiért. Bízunk benne, hogy megszépül és élhetőbbé válik a környék – egy parkos részt is ígértek a híd lábánál –, régi, bő 50 éves adóssága volt a városnak ez a beruházás. Az más kérdés, hogy önmagában ez az út és híd nem elég, hiszen az egyik ága pillanatnyilag a „semmibe” vezet. Most elkezdődött a folytatás tervezése a Tiszai pályaudvartól egészen a József Attila utcáig, ha 2024-re kész lesz, utána indulhat az újabb építkezés.

Reméljük, lesz rá forrás, ígéret van.