Majális: Lufik, zászlók, krepp-papír

Már kora reggel bográcsokkal a kézben gyalogosan mentek felfelé az emberek a park irányába, hogy jó tűzgyújtó helyet találjanak. A munkahelyi közösségek összetartásáról, a jó kollegiális viszonyokról szólt, emellett pedig kiváló családi kikapcsolódás volt a csanyiki majális – mondta Ágotai József, a Bartók Béla Művelődési Ház Egyesület igazgatója.

Egész nap együtt

Az LKM az évtizedek alatt különféle átalakulásokon ment keresztül, a tulajdonosváltások és a vállalat nevének változásai szinte követhetetlenné váltak egy kívülálló számára, de amíg létezett a cég és az ott dolgozókat képviselő szakszervezet, addig a május elseje mindig kiemelten fontos nap volt számukra. Ugyan a hetvenes-nyolcvanas években még szokásban lévő munkahelyek felvonulása a kilencvenes években már nem volt divat, de a nagyvállalatok több ezer dolgozója még megtöltötte a miskolci Majális parkot – emlékszik vissza Ágotai József, aki akkoriban a szakszervezet elnöke volt.

Ő és munkatársai voltak a koordinátorai minden évben a dolgozók vendégül látásának. Már az esemény előtt meghirdették a gyárban, hogy fél áron, 150 forintért kaphatnak ételjegyet a majálisra. Ebben az összegben három darab virsli volt, két darab zsemle, felnőttek esetében egy üveg vagy korsó sör, gyermekeknek egy ivólé.

Nagy volt a készülődés. A szakszervezet faházában tárolták az élelmiszert, ahová a hűtőkocsi már előző nap felvitte a szállítmányt. Általában három- és ötezer között volt az eladott jegyek száma minden évben – emelte ki Ágotai József. Persze nemcsak a Vasas szakszervezet tagjai vásárolhattak, de a helyszínen a nem tagoknak értékesített ételjegyek jóval többe kerültek. A munkahelyi vezetők és politikusok mindig szívesen látott vendégei voltak a szakszervezeti sátraknak. Sokszor tartottak beszédeket, fórumokat a színpadon a jelenlévőknek aktuális témákban, ahol kérdezni is lehetett tőlük. A Csanyikban a polgármester nyitotta meg a rendezvényt, majd két színpadon zajlott párhuzamosan a műsor, hagyományőrzők, zenekarok, felnőtteknek szóló és gyermekműsorok váltották egymást. Közben kispályás focibajnokságon mérték össze erejüket a vállalatok.

A digépesekkel a drótgyáriakkal, a húsiparral futballoztak a vasgyárban dolgozók. A meccsek nem voltak komolyak, az egész a szórakozás, a jókedv jegyében telt, a végén a nyertes és vesztes együtt ült le sörözni – fogalmazott a volt elnök. Ezeknek a majálisoknak a varázsa leginkább az volt, hogy a családok a munkatársaikkal közösséget alkotva egész nap együtt voltak, főztek és jól mulattak. De nemcsak május elsején, máskor is találkoztak a brigádok, gyakran szerveztek együtt szabadidős tevékenységet, szalonnasütést, bográcsozást. A társadalmi munkát is úgy fogták föl, mint együtt töltött hasznos időt – idézte föl. Hozzátette: a munkatársak összetartottak és odafigyeltek egymásra.

(A borítóképen: A majális elmaradhatatlan kelléke. Fotó: MW)