Drámák meséltek a világról

Sikerült új, érdekes formát adniuk egy hagyományos műfajnak, a felolvasószínháznak a Miskolci Nemzeti Színházban, amikor – akár egy rendelkező próbán – részben el is játszották a színdarabokat. Erről Hársing Hilda dramaturg, a kortárs európai drámaszemle szervezője beszélt az Észak-Magyarország 2001. november 17-i számában. Azért kapott szót, mert a szemle folytatódott, amit az előző évadbeli fogadtatás tett lehetővé.

– A felolvasószínház hamar népszerűvé vált – emelte ki Hársing Hilda, aki ennek okát abban látta, hogy a színészek és a rendezők erőfeszítése mellett a helyi sajtó is tevékeny támogatást adott.

Az új szériába – a hihetetlenül gazdag kínálatból – kiválasztott drámák közül megemlítette Bernard-Marie Koltes-t, akinek Roberto Zucco című művét készültek színre vinni. A fiatalabb korosztályt képviselő Jean-Daniel Magnintől a Szappanopera című dráma bemutatása volt a terv. A szerző barátja, Xantus János nemcsak fordítóként, de színházi rendezőként is bemutatkozásra készült Miskolcon. E kultúrafogyasztási problémakör feldolgozása a hazai színpadokon még nem jellemző – mondta Hársing Hilda. Serge Kribus nálunk soha nem játszott szerző, ő a Boris S. nagy visszatérése című munkájával mutatkozhatna be Miskolcon. A drámákat az köti össze, hogy mind fontos társadalmi kérdésről, elsősorban a nyilvánosságról, az áldozatokról szól.

(A borítóképen: Hársing Hilda)