Kampány indult a sertéshús népszerűsítésére

Az agrárium önmagában soktényezős gazdasági ág, az állattenyésztés pedig a legérzékenyebb ágazatai közé tartozik. Ha azt mondjuk, sertéstenyésztés, még hozzá kell venni néhány tényezőt. Az utóbbi esztendők történései megmutatták a hazai sertéságazat sérülékenységét.

Fazekas József, a Sajó-Hús Vágó és Feldolgozó Kft. tulajdonosa, egyben a Kelet-Magyarországi Húsosok klaszter vezetője 2019-ben még azért küldött hivatalos levelet Nagy István agrárminiszternek a vágóhidak nevében, mert – mint mondta – amíg a sertéstartók magas élőállat-felvásárlási árat tudtak kieszközölni, addig éppen ez a feldolgozóknak nem jó, hiszen drágán jutnak hozzá az alapanyaghoz, és a költségtöbbletet nem tudják továbbhárítani a vevőkre. Ezzel a feldolgozóipar – azon belül is a kisebb vágóhidak – a vesztesei ennek az állapotnak.

Akkor 560–580 forint volt az élősertés kilónkénti felvásárlási ára. Most – Fazekas József elmondása szerint –

350–370 forintért jutnak hozzá a vágóhidak a feldolgozandó sertéshez.

Ilyen szempontból tehát sokat javult a helyzet. Ennek persze most a sertéstenyésztők nem örülnek igazán.

Az a bajuk egyik nagy forrása, hogy kontinens szerte jelen van a sertéspestis, ami igencsak lekorlátozta az értékesítési piacokat. Az olyan „tiszta” területek, mint Magyarország is, mindent megtesznek, hogy elfogadtassák árujukat a nagy – főleg keleti – felvevőországokban.

Ebből a szempontból komoly fegyvertény, amit a napokban jelentett be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter: hosszú hónapok tárgyalásának eredményeként Európából elsőként Magyarországnak sikerült mentességet kapnia a japán élelmiszeripari szakhatóságoktól az afrikai sertéspestis miatt elrendelt korlátozások alól, így Európából elsőként a magyar sertéshústermékek térhetnek vissza a távol-keleti ország polcaira.

Egyre nagyobb a kockázata

A sertéstenyésztők közül nem mindenki tudta kivárni a helyzet némileg jobbra fordulását, sokan hagytak fel a sertéstartással, mert nem volt hozzá megfelelő pénzügyi tartalékuk. 2014-ben ért el egy évtizedes csúcsot a hazai sertésállomány, amely azóta – ha nem is meredek ütemben – folyamatosan csökken. Ugyanez a tendencia figyelhető meg Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, amely – földrajzi, geopolitaikai helyzete miatt – nem tekinthető klasszikus sertéstenyésztő területnek.

A 2014 óta egyenletesen tartó állománycsökkenés után a kritikus esztendőben, 2019-ben egy jelentősebbet esett a sertések száma pátriánkban.

Egy magát megnevezni nem akaró volt sertéstenyésztő mondta el, hogy nem volt igazán már türelme és anyagi háttere a sertéstenyésztéshez, így inkább másra nyergelt át. A tartással kapcsolatos költségek nőttek, a takarmány ára is egyre emelkedik, és a sertéspestis miatti intézkedések is komoly tehertételt jelentettek.

Az bizonyos, hogy a koronavírus-járvány is betett a tenyésztőknek, hiszen az állatokkal folyamatosan foglalkozni kell, egy állatgondozó nem tud home office-ba vonulni a járvány idejére, mert akkor éhen halnak az állatok.

Jellemzi a helyzetet, hogy a Takarékbank legfrissebb elemzése szerint az agrárium szereplői általában derűlátóbban látják idei kilátásaikat a korábbiakhoz képest. A várakozások leginkább a sertés- és baromfihús-szegmensben működő cégeknél kedvezőtlenek, míg a kukorica- és búzatermesztésben dolgozó vállalkozásoknál javultak a legtöbbet. És ez a két szegmens össze is függ, hiszen a drága kukorica épp a sertéstenyésztők kilátásait rontja.

A boltok polcaira kerülő hús a termelő szerint olcsó, a vevő szerint drága. Az agrártárca éppen ezért nagyböjtig tartó kampányt indít a sertéshúsfogyasztás népszerűsítéséért, bemutatva például a mangalicasertés húsának kedvező élettani hatásait.