Itt ismerték meg igazán a karácsonyt

Miskolc - A béke, szeretet és meghittség ünnepe, ilyennek látják a külföldi lányok a karácsonyt.

A Miskolci Egyetemen jelenleg mintegy 260 külföldi hallgató tanul, akik a világ legkülönbözőbb tájairól érkeztek. Más kultúrákból ideutazva kihívást jelenthet Magyarországon élni a különbségek miatt. Hatványozottan igaz ez az adventi időszakban, amikor a hétköznapokat átjárja az ünnepi hangulat. Mindenhol karácsonyi üzenetek és szimbólumok, amik nehezen értelmezhetőek egy olyan, másik országból érkezett embernek, aki nem is ünnepli a karácsonyt. A kazah Aina Sultanbayeva és a pa­kisztáni Zartasha Riaz másfél éve élnek Miskolcon – eddigi tapasztalataikról, ünnepi élményeikről meséltek.

Másfél éve

Mindketten 2017 szeptemberében kezdték meg tanulmányaikat a Miskolci Egyetemen. Aina Közép-Európa tanulmányokat hallgat a Bölcsészettudományi Karon, míg Zartasha szénhidrogén-kutató földtudományi mérnöknek tanul a Műszaki Földtudományi Karon.

Aina kifejti, hogy azért választotta Magyarországot tanulmányai helyszínéül, mert meg akarta ismerni a közép-kelet-európai kultúrát. Nevetve idézi fel az interjú előtti beszélgetésünket, amikor megállapítottuk, hogy milyen hasonló gyökerekből ered Kazahsztán és országunk, hiszen mindketten lovasnemzet vagyunk. Édesapja azt mondta, hogy a rokonokhoz megy látogatóba.

Zartasha 2015 nyaráig, egy pakisztáni szakmai gyakorlatig nem is hallott Magyarországról. Végül a képzés miatt választotta a Miskolci Egyetemet, mert, mint megtudom tőle, a világon roppant ritka szak, amin ő tanulhat.

Körüzenetet küldött ki a nevemben az intézmény külföldi hallgatókkal foglalkozó részlege, mely felhívásban alanyokat kerestem a beszélgetéshez. Miután ez megtörtént, percenként kaptam a pozitív visszajelzéseket. Összesen 32 hallgató szeretett volna mesélni az élményeiről. Adta magát a kérdés, hogy mi motiválja őket erre a nagy megnyilvánulási kedvre? Aina kifejti, hogy az interjúban meglátta a köszönetnyilvánítás lehetőségét: elmondhatja mennyire hálás a lehetőségért, hogy itt lehet, megismerheti az országot és új barátokat szerezhet. A nyelvi korlátok ellenére, mindenki igyekszik megtalálni a közös hangot vele, és általánosságban kedvességet tapasztal a helyiektől.

Abban Zartasha egyetértett, hogy a közös nyelv hiánya sok problémát szül, és ezért nem tudja átadni azt az üzenetet, amit szeretne. A magyar nyelven megjelenő cikken keresztül azoknak is megmutathatja, hogy milyen pozitív ember és mennyire hálás a fogadtatásért, akikkel nem tud elbeszélgetni erről.

Csakis szép élmények

Amikor megérkeztek Miskolcra, kívülállónak, másnak érezték magukat. Hozzáteszi Aina, hogy ez teljesen természetes a bőrszíne, az arcfelépítése és a beszélt nyelve miatt. Kicsit aggódott, de aztán megtapasztalta, hogy milyen nyitottak a helyiek. Egy történetet is elmesélt, mikor a boltban árukkal felpakolva állt a sorban, és egy ismeretlen hölgy adott neki bevásárlószatyrot. Az ilyen apró gesztusok megkönnyítették beilleszkedését az idegen környezetbe.

Zartasha tradicionális musz­lim fejkendőt, hidzsábot hord. Mikor megérkezett, félt, hogy előítéletesek lesznek vele az emberek, de az élet nála is rácáfolt aggodalmára. Szintén felidézett egy történetet: amikor a piacon almát vásárolt, a mosolygós és türelmes eladóval nem tudtak ugyan beszélgetni, de mutogatással és kézjelekkel megértették egymást, végül pedig a hidzsábját „prímának” nevezte – mely szót Zartasha felismerte. Egyetért kazah társával, hogy befogadóak a miskolciak.

A cikk mellett látható képeken nem viselnek kabátot a lányok. Míg elkészültek a fotók, én megfogtam azokat, majd próbáltam visszasegíteni rájuk – ahogy tanultam annak illedelmes módját –, de ők nem érzékelték szándékomat, és elvették ruháikat. Vagyis más kultúrkörből érkeztek, és eltérő szokásokat hoztak magukkal. Aina hozzáteszi, hogy Kazahsztánban 115 nemzetiség él egymás mellett, amik apró kulturális különbségeket jelentenek. Így hozzászokott már ahhoz, hogy más szokások szerint élik az emberek az életüket. Az apró különbségek szokatlanok számára, de semmi sem jelentett áthidalhatatlan problémát.

Pakisztánhoz képest azonban számos eltérést tapasztalt Zartasha. A nőkkel szemben mindkét országban előzékenyek a férfiak, ugyanakkor a nagyon formális, nemek közötti kézfogás kényelmetlenül érintette eleinte, de mára ehhez is hozzászokott. A nyelv, az étkezés, az öltözködés és számos egyéb tényező merőben eltérő. Gyorsan hozzáteszi, hogy nagyon élvezi, mert szeret más kultúrákat megismerni, így összességében ő sem panaszkodik nehézségekre. Nevetve jegyzik meg, hogy a latin-amerikai és mediterrán emberek folyton ölelkeznek, és az mindkettejük számára szokatlan.

Eddig nem ünnepeltek

Mindketten muszlim vallásúak, ezért a karácsony nem volt jelentős nap számukra, míg a Miskolci Egyetemre nem kerültek. Aina annyival egészíti ki, hogy Kazahsztánban számos ortodox keresztény él, akik január 7-én ünnepelnek, így nem ismeretlen számára a jelentése – össze is szoktak ülni ilyenkor.

Miskolci barátainak tavaly ünnepi vacsorát szervezett a kollégiumban – mosolyogva jegyzi meg, hogy nagyjából 15-en mentek el, ebből 5 fő volt keresztény, míg a többiek muszlimok. Mint mondja, mindannyian távol voltak az otthontól, hiányoztak a szeretteik, ezért hívta meg őket. Aina ezen mondata mutatja, hogy bár nem ünnepli a karácsonyt, Miskolcon mégis ráérzett annak szellemiségére, mert miről is szól az ünnep? Együtt lenni szeretteinkkel, barátainkkal és meghitt hangulatban tölteni az időt.

Az interjút megelőző napon tartották az egyetemen a külföldi hallgatóknak szervezett karácsonyi vacsorát, amin mindketten részt vettek. Az ünnepi hagyományok bemutatása, karácsonyfa, közös éneklés és ünnepi étel – amikkel aznap találkozott életében először Zartasha. Nagyon jól érezték magukat, és átszellemülten beszélnek arról, hogy milyen kellemes időszak ez, ami összehozza a sok különböző embert. A béke, a szeretet és a meghittség ünnepe.

Király Csaba