A magyar alkotások rajongója

Miskolc - „A miskolciak nagyon kedvesek és készségesek…” Interjú: Dita Guery izraeli forgatókönyvíróval.

Magyarország és Izrael között kormányszinten is jó és harmonikus a kapcsolat. Nemrégiben Netanjahu miniszterelnök Budapesten járva megerősítette az országaink közötti gazdasági és kulturális együttműködési egyezményt. Egyetemeinken több száz izraeli diák tanul.

Turisztikai kapcsolataink is évről évre erősebbek. Azt is tudjuk, hogy Izraelben nemcsak a magyar diaszpóra nézi a filmjeinket. Ugyanakkor nálunk kevés izraeli filmet látunk a magyar mozikban és a tévék képernyőjén. Mi lehet ennek az oka, erről is kérdeztük Dita Guery forgatókönyvírót, aki nemrégiben a miskolci Jameson CineFesten nemcsak az országa alkotásait menedzselte, de részt vett a zsűri munkájában is.

15 évig éltem Los Angelesben, így meglehetősen jól ismerem Hollywood történelmét." Dita Guery

Mi lehet az oka, hogy az izraeli filmek nem jutnak el Magyar­országra?

Dita Guery: Erről nem engem kell megkérdezni, amennyire én tudom, ennek előmozdítása a két ország feladata. A magam részéről rajongója vagyok a magyar alkotásoknak. Remélem, hogy a mostani fesztiválon bemutatott izraeli filmek eljutnak majd a magyar nagyközönséghez is.

Vajon Izraelben a magyar diaszpórán kívül van-e érdeklődés a magyar filmek iránt?

Dita Guery: Mi Izraelben szeretünk külföldi filmeket nézni, nem úgy, mint az USA-ban, ahol az emberek el sem mennek a moziba, ha egy film feliratos. Izraelben minden film ilyen. Biztos vagyok benne, hogy az igazán jó magyar filmeket – láttam párat Tarr Béla és Szabó István filmjei közül, valamint szintén ismerem Nemes Jeles László Saul fia című művét – nálunk is pozitívan fogadnák. Összefoglalva: minden a minőségtől függ.

A zsűribe való meghívásnak milyen előzményei voltak? S milyen élményekkel, tapasztalatokkal távozik városunkból?

Dita Guery: A meghívást egy, a Jerusalem Film Fesztiválon való találkozásnak köszönhetem. Mindig is szerettem volna meglátogatni Magyarországot, mivel a férjem szülei itt születtek. Miskolcról pozitív a véleményem, főleg azért, mert az itteni emberek nagyon kedvesek és készségesek, ha segítségre van szükség.

Mennyire tudja, hogy Hollywood bölcsője éppen megyénkben ringott: itt született Zukor Adolf és Fox, a két nagy stúdió megalapítója? Mindketten zsidók voltak.

Dita Guery: Pontosan 15 évig éltem Los Angelesben, a férjem és a két gyerekünk is ott született, így meglehetősen jól ismerem Hollywood történelmét. Hollywoodot azért a zsidók alapították, mert nem engedték őket a New York-i filmiparban dolgozni. Így hát a Kelet- és Közép-Európából, illetve Németországból érkező zsidók Kaliforniába mentek. Egy híres hollywoodi vicc szerint: a Paramount igazgatója széke fölött a falon volt egy szlogen: nem elég magyar zsidónak lenned ahhoz, hogy filmstúdiót irányíthass.

A zsidóságnak milyen szerepe van mostanában a nemzetközi filmművészetben?

Dita Guery: Amennyire én tudom, a zsidók részt vesznek a filmiparon belül a forgatókönyvírásban, a gyártásban, illetve különböző ügynökségeket vezetnek. Hogy ez mit jelent? Nem tudom. Azt viszont bizton állíthatom, hogy az amerikai filmek és tv-produkciók sikeres üzletnek számítanak világszerte.

Mi a témája a filmjeinek, mi a vezérfonala, van-e ezekben valami közös, és mennyire szólhatnak a magyar nézőkhöz?

Dita Guery: Amikor Holly­woodban az AFI-n forgatókönyvírást tanultam, a tanáraim folyton azt hangsúlyozták, hogy az írás kemény munka. Az én munkáim többsége adaptáció. A különbség egy író és egy magamfajta forgatókönyvíró között az, hogy az írónak azt kell tudnia, hogyan kell írni, míg nekem azt is, hogyan kell olvasni. A következő két projektem, amit próbálok sikerre vinni, a „Hollywood Rain” és a „Sugar Cube”. Az előbbi egy talmudi történetet mesél el szárazságról, bűnről, kegyelemről és esőről. Az eső azt mondja, hogy ha mi, emberek, kegyelemmel viseltetünk egymás iránt, az életadó eső az egész világon eljő. A történet az izraeli sivatagban játszódik beduinokkal, illetve egy amerikai apával és fiával. Az utóbbi projekt egy kortárs love story egy fiatal izraeli dramaturg és rendező, valamint egy fiatal lengyel színész között. A történet egy, a háború előtt Izraelbe emigrált lengyel származású zsidó író, Yosel Bernstein rövid elbeszélésein alapszik. Egy másik ilyen elbeszélésében írja: az író élete nem különb az igáslóénál; szürke reggelekre kelsz, és csak húzod az igát.

Egyébként nagyon szívesen látnék egy magyar–izraeli love storyt is.

Dita Guery:A téma ennél a két történetnél nagyon egyértelmű: minden ember ember, színre, származásra, nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül.

Van-e országaink között valamilyen szorosabb kapcsolat a filmgyártás területén?

Dita Guery: Sajnos a magyar–izraeli koprodukciók kérdésében nem én vagyok a megfelelő személy, aki válaszolni tudna. Azt viszont mondhatom, hogy az elmúlt 12 évből nem emlékszem ilyenre. Azt tudom, hogy Szenes Hannáról készült film, de abban izraeliek nem vettek részt. Régebben voltak ilyen együttműködések, Talán a 60-as, 70-es, 80-as években. Az utóbbi 20 évből azonban a háborúk és a politika miatt nem tudok ilyesmiről. Ráadásul ma a legtöbb izraeli film francia, német vagy lengyel koprodukcióban készül.

Láttam néhány filmjüket, a többségben mindig valamilyen zsidó–arab love story a vezér­fonal. Általános ez a kép?

Dita Guery: Érdekes, hogy ezt mondja, most nekem egyetlen arab–izraeli love story sem ugrik be. Nagyon jó filmjeink vannak viszont, amelyek az izraeli–palesztin konfliktussal foglalkoznak. Talán nem elég. Az Izraeli Filmakadémia évenként több mint 30 filmet ad ki, a választék pedig csodálatos.

- Szántó István -

Névjegy

Dita Guery

1975-ben végzett a Tel Aviv-i Egyetem film és televízió szakán. Míg Hollywoodban élt, forgatókönyvírói kurzusokat vett az AFI-n. Számos nagy- és kisjátékfilm (Igor and the Crane’s Journey 2013, Yona 2014, Marcy Rain 2014, An Israeli Love Story 2016), televíziós sorozat (An Enemy Compound 2000, Salma 2015), illetve dokumentumfilm (Asking a Question 1978, Eda Nudel Refusing 1980, Bina and Shapira Celebrating Together 2003) gyártásában vett részt. A nevéhez köthető legfrissebb produkció a 2017-es Sipur Ahava Eretz-Israeli.