A mióma: a kor előre haladtával nő az esélye

Borsod-Abaúj-Zemplén - A mióma (latinul myoma) a méh jóindulatú daganata, a középkorú nők leggyakoribb daganatfélesége.

A nőknek a teljes élethosszuk alatt 70 százalék az esélyük, hogy életük valamely szakaszában a méhükben mióma alakuljon ki, gyakoriságára és jelentőségére az is jellemző, hogy a méheltávolítás leggyakoribb javallatát képezi világszerte. A betegségre vonatkozó tudnivalókat dr. Nagy Gábor szülész-nőgyógyász főorvost foglalta össze.

Kialakulásában szoros összefüggés mutatkozik az egyik női hormonnak, az ösztrogénnek az életük során expozíció mértékével és időtartamával. Nagyobb az esélye a betegségre azoknak, akiknél már tizenéves korukra jelentkezett az első menstruáció, akik nem szültek, illetve minél kevesebb terhességet viseltek ki. Hajlamosít létrejöttében az elhízás, a magas vérnyomás, cukorbetegség, illetve létezik genetikai hajlam és rasszbeli különbség is.

Miről lehet észrevenni?

Az érintett páciensek közel 30 százaléka tünetmentes és a rutin nőgyógyászati vizsgálatig rejtve is maradnak. A mióma által kiváltott leggyakoribb tünet a vérzési rendellenesség, azaz a menstruációs ciklustól általában független, annál bővebb, elhúzódóbb, jellegét tekintve „darabos” vérzés. Amennyiben ezen vérzészavar a szokványosnál több, úgy további betegségeket idézhet elő, például vashiányos vérszegénységet. A másik fő tünete a kismedencei fájdalom, kezdve az alhasi diszkomfort érzéstől a folyamatos fájdalomcsillapító szedését igénylő, életminőséget rontó panaszokig. A fájdalom eredhet magából a mióma gócból, a hashártya vonaglásából vagy a környező szervekre gyakorolt nyomásának következményeiből.

A mióma a felismerésének elsődleges eszköze a nőgyógyászati vizsgálathoz kapcsolódó kismedencei ultrahangvizsgálat, amellyel már 1-2 cm-es gócok is felfedezhetőek.

Mekkorára nőhet?

Az életkor előre haladtával a mióma góc fokozatosan növekszik, s nem ritka a több kilogrammos, akár emberfőnyi nagyságú több góctól torzított variánsa sem.

Termékeny korban okozhat meddőséget, illetve spontán vetélést is, és akadályát képezheti a természetes szülésnek. Az esetek 0,1-0,3 százalékában rosszindulatú átalakulása is előfordulhat.

A kezelés lehetőségei

A mióma kezelésére ma már a heroikus méheltávolításon kívül többféle megoldás kínálkozik, függően a páciens életkorától, családtervezésétől, a mióma gócok nagyságától és elhelyezkedésétől az egyénre szabottan. Napjainkban a legígéretesebbnek a gyógyszeres kezelés tűnik, kihasználva a mióma növekedésének hormonális függőségét. Kedvezőek a tapasztalatok a mióma gócokat ellátó véredények radiológiai embolizációjával (érelzárással) is. A radikálisabb megoldás a mióma gócok műtéti úton történő eltávolítása a has megnyitásával vagy laparoszkópos technikával, amennyiben mód van ennek kivitelezésére. Ha a felsorolt terápiás lehetőségek nem jönnek szóba, s az okozott panaszok gyógyszeresen már nem uralhatóak, úgy marad a méh sebészi eltávolítása hasi vagy hüvelyi úton.

ÉM-SzK

 Innen onnan

Az interneten tallózva találtuk a következő érdekességeket a miómával kapcsolatban, amelyek tényszerűségét dr. Nagy Gábor szülész-nőgyógyász osztályvezető főorvossal ( B.-A.-Z. Megyei Kórház) ellenőriztettük.

Egy amerikai tanulmány 2007-ben bemutatta, hogy a fehér bőrű populációban a miómák előfordulása 35 éves korban 40 százalék, ez ötvenéves korra 70 százalékra emelkedik. Ez nem azt jelenti, hogy szinte minden nőnek műtétre lenne szüksége a mióma miatt, hanem azt jelzik, hogy a nők jelentős részének ebben az életkorcsoportban – akár tünetmentes állapotban is – számolnia kell azzal, hogy bizonyos körülmények között, panaszokat okozó mióma göbök alakulhatnak ki a szervezetében.

Az ajánlott normál súlyhoz viszonyítottan minden plusz tíz kiló 21 százalékkal növeli az esélyt a mióma kialakulásár, míg az atléta alkatúaknál csökkent rizikóval lehet számolni.

Színesbőrűeknél a betegség gyakorisága legalább háromszor magasabb. (Ennek oka ismeretlen.)

„Soha nem gondoltam volna...”