Moldova Miskolc: Részletek az Érik a viharból (3.)

„Miskolc egészét tekintve

megfelelőnek látszik az

egészségügyi helyzet, négy

kórház is működik a

városban, ez, ahogy mondani szokás,

lefedi a teljes spekturmot. 92 felnőtt

háziorvosi körzetet alakítottak ki,

a leadott kártyák száma

körzetenként igen nagy

különbségeket mutat: 600-tól

3000-ig terjed, ezt nyilván az adott

terület lakósűrűsége

és az illető orvos elfogadottsága

határozza meg. Már említettem,

hogy Miskolc öregedőfélben

lévő város, ezt mutatja az is, hogy

kellő számú páciens

hiányában fel kellett oszlatni egy

körzetet, és

valószínűleg több is

követi majd.

A tehetősek Pesten,

Bécsben gyógyulnak

A tehetősebb polgárok egy része

kivált a közellátás

köréből, feljárnak Budapestre,

sőt Bécsbe, és ott kezeltetik

magukat.

Az öregedési index, vagyis a hatvan

éven felüliek számának

fokozatos növekedése megváltoztatja

a kórházak profilját is, a

Diósgyőrben működő

Vasgyári Kórház a folyamatos

átszervezések során

rehabilitációs ellátásra

kell, hogy átálljon. Ezt a folyamatot az

emberek pszichikai alapállása csak

felerősíti: igénytelenség, a

becsvágy hiánya, az adott helyzetbe

való beletörődés jellemzi

legtöbbjüket.

(Leverő passzivitásról

szóló történetek terjengenek

a környéken. Az árvíz

után összedőlt egy ember háza,

a tulajdonosa szó nélkül vette

tudomásul, egy téglát sem tett

arrébb, csak ült a küszöbön,

és várt valakit, aki majd

megcsinálja. Sajnos az

egészségügyi dolgozókban sem

mindig teng túl a lelkesedés;

láttam olyan orvosi rendelőt, ahol a

bejárat két betoncsíkja

között derékmagasságúra

nőtt a parlagfű, de senkinek sem jutott

eszébe kitépni.)

– Régen élénkebb volt a

hangulat? – kérdeztem.

– Miskolc mindig is passzív

város volt, de néha lehetett tapasztalni

benne bizonyos pezsgést –

próbálták utánozni

Budapestet. Ez mostanában megszűnni

látszik – hacsak azt nem tekintjük

hasonlóságnak, hogy augusztusban

két droghalál nálunk is

előfordult a pesti esetekkel szinte egy

időben.

Beszélgetőtársam, dr.

Madarász Gyula Szabolcsból

került az Állami

Népegészségügyi és

Tisztiorvosi Szolgálat élére, a

továbbiakban is kevés optimizmusra okot

adó jelenségeket említ. Az

egészségügyre

fordítható pénz felülről

zárt kasszában helyezkedik el, az

illetékesek egyes ellátási

tevékenységekre csak meghatározott

óraszámok díját

hajlandók finanszírozni, így

például fogszabályozásra

hetente kétszer harminc órát, az

orvos kénytelen ehhez szabni

munkáját, egy óra alatt

minimálisan négy rászorulót

kell ellátnia. Esetleges

átcsoportosítás csak a

meghatározott keretek között

alkalmazható, például a

Regionális Egészségügyi

Tanács saját miskolci

keretéből átirányíthat

szükség esetén, mondjuk, a

sátoraljaújhelyi

nőgyógyászati

ellátásra.

Nem tudom megállni, hogy elő ne hozzak egy

témát. Még csak alig

néhány hetet töltöttem

Miskolcon, de már több helyen is

láttam patkányokat felbukkanni: a

Szinva-parton, az Avas Szálló romba

dőlt nagytermében, a

MÁV-lakótelepen,

valószínűnek tűnt, hogy

más részeken is találhattam volna.

Az ilyen ügyekről senki sem beszél

szívesen, de én mégsem tudtam

visszafogni az érdeklődésemet:

– Úgy tudom, Budapest egy időben

patkánymentesnek számított,

Miskolcon most hogy áll a

helyzet?

– Miskolcon bizonyos területeken volt

és most is van patkány,

egészségügyi gázmesterek

végzik az irtásukat.

Madarász doktor mostanában

állított össze egy terjedelmes

jelentést a miskolci állapotokról,

ott fekszik előtte az íróasztalon,

tűnődve lapoz bele: melyik oldalakat adhatja

oda belőle anélkül, hogy rossz

fényt vessen a városra, közben

folytatja a tájékoztatást:

– A telepszerű körülmények

között élő lakosság

környezete elhanyagolt, szemetes. A

lakóingatlanok többnyire

űrgödrös

árnyékszékkel rendelkeznek,

ivóvízellátás

többnyire közkifolyóról vagy

kerti csapról történik, kevés

esetben van bevezetve a lakásokba az

ivóvíz.

A patkányokat a hulladék

szaporítja el. A guberálók a

fát, vasat kiveszik a dombokból, az

építési törmeléket

viszont otthagyják, oda fészkelik be

magukat a rágcsálók. Nem a

rothadékony anyagokat, hanem

tégladarabokat, sittet és más

hasonlókat kellene eltávolítani. A

patkány az egyik legszívósabb

állatfajta, már

hosszú-hosszú évezredek óta

tartja magát.”

(Folytatjuk)

Önnek mi a

véleménye? Szóljon hozzá

ITT!

Kapcsolódó cikkek:

• Moldova Miskolca: Részletek

az Érik a viharból (2.) "Az ordas

tőke kezében..."
Moldova György

Miskolcról írt riportkönyve

hamarosan megjelenik. Az író

hozzájárulásával

részleteket közlünk belőle. A

bevezető idézet Kozma

Imre atyától való

(természetesen ez is a

Moldova-könyvből.) Az író a

miskolci Máltai

Szeretszolgálatnál járt.

az Érik a viharból (1.)
Moldova György  Érik a

vihar címmel írt könyvet

Miskolcról. A hamarosan

megjelenő, kétrészes

riportkötetből – az

íróval közösen

válogatva, kérésünkre

– részletek közlünk. Az

alábbiak a Majláthon zajlanak.

– részletek a BOON-on

nem a 70-es 80-as évek..."

Miskolca

bontott Moldova Györggyel

készül Moldova Miskolc-könyve?

Letölthető dokumentum

könyvet Moldova György