A diósgyőri olasz festő Münchenben

„Kedves Elnök úr!

Magyarországon született festő vagyok,

aki hosszú ideje Münchenben él...

” Majd még pár sor, amelyben

Dunai Zoltán megírja

(természetesen angolul) Barack

Obamának, hogy

megválasztása arra ihlette, hogy

Michelangelo freskóját,

amely a Sixtus-kápolna

mennyezetének legismertebb képe –

Ádám teremtése –

átformálja. Reméli, hogy a

kép tetszeni fog az elnöknek, akinek

kívánja, hogy nehéz

útján mindig érintse az

ujját az Úristen.

Egytizenhatod

házacska

Dunai Zoltán a minap

Miskolcon járt. A

rendszerváltás óta évente

többször is hazalátogat. Haza:

Magyarországra, Budapestre és

szülővárosába,

Miskolcra. Szerkesztőségünkbe

barátjainak egyike, a szintén

festőművsz Veres Attila

társaságában érkezett.

Mesél, anekdotázik, remek humorral,

jópofa akcentussal adja elő

megszámlálhatatlannak tűnő

történetei

egyikét-másikát.

Két töredék ezek közül:

Pár éve Pestre szólította

egy hagyatéki ügy.

Megörökölt egy pirinyó

házacskát. Tizenhatodmagával. Az

ügyvéd barátilag felhívta a

figyelmét arra: ne akarjon az első

számú örökös lenni, mert

akkor neki kell kifizetni a temetés rendezetlen

számláját. Egyszer

Párizsban, ahol utcai

kiállításon szerepeltek művei

két héten át, egy néni

– mint a Csongor és Tündében

Mirigy, olyan csúf anyóka – nap

mint nap visszament hozzá, hogy

gyönyörködjék az egyik

képében. Látszott: igen

szegény. Megkapta ajándékba a

festményt, nem akarta elfogadni. Tavaly

felhívta Zoltánt valaki,

és érdeklődött, hogy ő

az-e. Miért kérdi? Mert megvette egy

festményét, és, hogy

tényleg ő-e az alkotó. Ez a bizonyos

festmény volt, ami hosszú

láncolaton át jutott el egy

aukciósházba, ahol 11 500

eurónál – plusz 20

százalék forgalmi adó –

csapott le az árverési kalapács.)

Gyönyörködtetnek

Diósgyőrben született, 1935-ben.

1957-től külföldön él. A

címfestőből-dekoratőrből

címfestő és dekoratőr

lett odakint, majd üdvözlőlapokat,

naptárakat tervezett több cégnek.

És egyre inkább festett. Sokfelé

élt: hat állam negyvenegy

városában. Négy

állomás a negyvenegyből:

Zürich, München, Velence, Párizs.

Velencébe nagyon beleszeretett, sok-sok

festménye viszi el nézőjét a

karneválra. Ahogy mondja:

Németországban őt tartják a

magyar származású olasz

festőnek. Képei

dekoratívak, gyönyörködtetnek.

Voltak magyarországi

kiállításai is – Miskolcon

is, az Adyban – , de szeretne egy nagyobbat.

Persze, nem sürgős. Ráér. Van

ideje.

- Szabados Gábor -