Nehezített (parkoló)pályán Miskolcon

Megállunk a parkolóban, beszaladunk valahova, elintézzük az ügyeinket, bepattanunk az autóba, és mehetünk is tovább. Persze időnként bosszankodunk, ha nem találunk a közelben parkolóhelyet, de bele sem gondolunk, hogy nekünk, épeknek milyen könnyű a helyzetünk a mozgássérültekhez képest. Főleg akkor, ha parkolásukat sem mi nem segítjük - hiszen sokszor jogtalanul foglalják el a nekik szánt helyeket - sem azok, akik a parkolást tervezik, a parkolóházakat építik. Tegnapi rövid körutunkon kiderült, a miskolci parkolóházak többségéből a mozgáskorlátozottakat kizárták. Vagy valósan, azaz nincs nekik szánt parkolóhely, vagy azért, mert az ottani infrastruktúra nem segíti őket.

Van, de nem ott

Mézes János, a Mozgássérültek és Barátai Miskolc Városi Egyesületének titkára volt a segítségünkre, aki megmutatta, milyen parkolási gondokkal kell nap mint nap megküzdenie neki és sorstársainak. Elsőként a megyei könyvtár parkolójába indultunk, ahol kettő mozgáskorlátozottaknak kijelölt helyet találtunk, a jogszabály szerint 50 férőhelyenként kell egyet kijelölni. Ennek ellenére csak az a kettő van, az is a temető oldalában. Mézes János elmondta: ha a könyvtárba akar bejutni, meg kell kerülnie az épületet, arról az oldalról ugyanis, ahol a parkolóhely van, csak lépcsőn közelíthető meg az intézmény.

Csak színházba mentünk volna

A mélygarázsokra már Agora levelezőfórumunkon is több panasz érkezett. De ami igazán bosszantó, hogy egy kis odafigyeléssel elkerülhetőek lettek volna azok az akadályok, amelyekkel a sérült embereknek kell megküzdeniük. Olyan egyszerű helyzetet vegyünk alapul: elmegyünk a Művészetek Házába egy előadásra. Mézes Jánossal modelleztük a helyzetet.

Két megoldás van: ha a Városház téri parkolóban áll meg, ott nem kell fizetnie, de messze van, főleg rossz idő esetén. Így marad az intézmény mögötti mélygarázs, amely fizetős, de a nagyobb probléma, onnan fel is kell jutni.

Lent nem találtunk mozgáskorlátozottaknak kijelölt helyet, így egy szélső parkolót foglalt el autójával, hogy ne álljanak rá, hiszen a kerekesszékébe ki-be kell szállni. Liftet találtunk, azon kényelmesen kiértünk az Európa térre, ahol újabb döntés várt rá: vagy a főutca felé kerül, vagy a parkoló-bejáratnál felfestett zebrán megy át. Az előbbi biztonságosabb, de messze van, az utóbbi veszélyes. Miért? Mert a zebra kifelé lejt, így nedves időben megcsúszhat a kerekesszék - válaszolta.

A megoldás azonban kézenfekvő lenne, hiszen a Lévay József Gimnázium előtt van mozgáskorlátozottaknak kijelölt parkoló, csak arra lenne szükség, hogy akadálymentesítsék a zebrát - magyarázta.

A visszafelé úton sem volt könnyebb a dolgunk, akkor jöttünk rá, hogy mik azok az apróságok, amelyek egy pici odafigyeléssel megkönnyítenék sérült társaink életét. Ilyen például az ajtó, ami a parkoló liftjéhez vezet. Ez kifelé nyílik, így csak manőverezéssel juthat be valaki kerekesszékkel. Ha befelé nyílna, mindez sokkal egyszerűbb lenne.

Apróság csupán: míg mi 80 forintot fizettünk a parkolásért, addig Mézes János 90-et. Neki ugyanis tovább tartott a ki- és beszállás, így "átcsúszott" egy másik időegységbe.

Se hely, se lift, csak lejtő

Körutunkon igazi meglepetést okozott a Hősök tere alatti mélygarázs. Mozgáskorlátozott hely sehol, viszont feljutni, kijutni sem tud innen egy kerekesszékes sem. Lift ugyanis nincs. A parkolóőr segítőkész volt, mikor megkérdeztük, Mézes János, ha leparkol, hogy juthat ki az utcára. A válasz nem a sehogy volt, de a lényege igen: egyetlen lehetőséget ajánlott ugyanis, ahol az autók lejönnek, ott - a meredek lejtőn - felmehet a mozgáskorlátozott. Ezt nem kockáztatta meg kísérőnk, úgy döntött keresünk egy másik parkolót. Igen ám, de ezért a rövid lent tartózkodásért 50 forintot kellett volna fizetnie, ha a parkolóőr el nem engedi, jóindulatúan. Ha nem így történik, akkor megkeresi a mélygarázs legközelebbi parkoló-automatáját, ki- és beszáll, fizet, és "már" mehet is.

Egy kijárat, egy irányba

Az újonan átadott, Széchenyi-negyedben található parkolóházat hagytuk körutunk végére. Itt aztán találtunk bőven olyan helyet, amely a mozgáskorlátozottaknak van felfestve. Ezek - Mézes János szerint - elég szélesek, közel vannak a kijárathoz, kényelmesen használhatóak. Liftet is találtunk, igaz csak nehezen, mert sehol egy jelzés, hogy merre van. Mézes János külön felhívta a figyelmünket arra, hogy a lift gombjain braire írással is fel vannak tüntetve az emeletek. Hiszen - mint figyelmeztetett - az akadálymentesítés nem csak a fizikálisat jelenti, hanem azt is, hogy például a vakokra, gyengénlátókra is gondoljanak.

Az új parkolóházban is találtunk hibát: kijárat csak a parkoló felé van, a Régiposta utca felé kerekesszékkel nem tudtunk kijutni. Pedig a posta arra van, ha odaindult volna János, akkor bajban van. Már csak azért is, mert a Nagypostára kerekesszékkel nem lehet bejutni.