Megnézhetjük, hogyan éltek, mivel játszottak a matyó gyerekek

A Matyó Múzeum új időszaki kiállítása ezeket a témákat járja körbe, átfogva a csecsemőkortól 6 éves korig terjedő időszakot.

Ezúttal a legkisebbekre helyezik a hangsúlyt az intézményben, folytatva februárban indított sorozatukat, melyben már bemutattak egy-egy jellegzetes férfi, illetve női viseletdarabot. A tárlatban a ruhákon és tex­tileken, játékokon, fotókon kívül a gyermekfelügyelethez, illetve -neveléshez használt tárgyak is láthatóak, például festett bölcső vagy az úgynevezett „ülcsik” és az „állóka”. Utóbbit „katinak” is nevezték, innen ered a mondás: „Áll, mint katiban a gyerek”. Többek között ezt is megosztotta Kutás Marietta tárlatvezetése során, a videó a Mezőkövesd Online Facebook-oldalon, illetve a múzeum közösségi oldalán is elérhető. A tárlatvezető elmondta, kifejezetten a kisgyermekkorra fókuszál a kiállítás, hiszen ez a korosztály kiemelt helyet foglalt el a matyó közösségen belül. Az idősek régen mókásan „szoknyarángatóknak” vagy „porban szaladgálóknak” nevezték a legkisebbeket.

– A matyók szigorú szabályok szerint éltek és nevelték a gyermekeket is. Egyformán örültek a fiúnak és a lánynak, ugyanakkor a paraszti társadalmakban nagyobb büszkeség volt a fiú érkezése, aki továbbvitte a családnevet, és a fizikai munkában is nagyobb segítséget jelentett. A lányokat egész kicsi koruktól igyekeztek szépen öltöztetni, megtanították őket varrni és a viseletben járni. A kisbabát a módosabb családok bölcsőben, a szegényebbek teknőben ringatták, és később is ötletes eszközöket használtak a gyermekmegőrzéshez. Ilyen volt az „ülcsik” is, illetve amikor már állni tudott a gyermek, az „állókába” tették, amely egy kis asztalhoz hasonlít, a közepén egy kör alakú lyukkal. Ebbe állították a gyermeket, aki így nem tudott elmozdulni – összegezte Kutás Marietta.

Keresztelés

A tárlatvezető a gyermekek életében fontos eseményről, a keresztelőről is beszélt. Elmondta, a szertartás fontos hagyományok szerint épült fel, és különböző szokások is kapcsolódtak az ünnephez.

– Régen már a születés utáni első reggelen – a keresztanya és a női rokonok – elvitték a templomba a kisbabát, hiszen úgy tartották, ha pogány a gyermek, akkor sem ő, sem a család nem nyugodhat. Bevinni csak az oldalsó ajtón lehetett, majd a keresztelő után már büszkén a főbejáraton vitték ki a gyermeket, hazaérve pedig úgy köszöntötték a szülőket, hogy „pogányt vittem, keresztényt hoztam”. A gondosan bepólyált kicsiket keresztelőtakaróval, korábban nyakba való kendővel takarták le, hiszen féltek a szemmel veréstől, a rontástól. Győrffy István feljegyzéseiből azt is megtudhatjuk, létezett egy olyan korai szokás, hogy piros fonalat kötöttek a gyermek csuklójára vagy piros szalagot a nyakába, ezáltal védve őt a rontástól. A gyermekeket rendszerint a szülőkről, nagyszülőkről, valamint szentekről nevezték el – foglalta össze a tárlatvezető.

Viselet

Megtudhattuk azt is, hogy csecsemőkre, illetve a kisgyermekekre hétköznap díszítetlen, egyfajta egyberuhát, zubbonyt és főkötőt adtak, és nem volt nagy különbség a lány- és a fiúviseletben. Az ünnepi öltözet horgolt rékliből és gazdagon – gyönggyel, akár ragyogóval – díszített főkötőből állt.

– A nagyobbacska gyermekek ünnepi viselete, korozsmaruhája már elkülönült. A lányoké színes volt, a felnőtt női szoknyához hasonlított és gyakran fodrot is varrtak rá, a kisfiúké pedig a lobogós ujjú ingekre és a bőgatyára hasonlított. A korozsmát mindig a keresztanyától kapta a gyermek, és általában úgy varrták meg, hogy több évig is viselhesse azt. A hagyományos, a felnőttekéhez hasonló viseletet és az első lábbelit is általában 6 éves kor után kapták meg a matyó gyermekek – mondta el a tárlatvezető.

Játék

A tárgyak mellett a kiállításon számos – a témában végzett kutatás alapján összeállított – leírás, érdekesség is olvasható, például, hogy a mezőkövesdi gyermekek játékkincse a felnőttek világát, munkáját tükrözte, életükben nem vált el élesen egymástól a játék és a munka. A paraszti társadalomban kiemelt fontosságú volt a munkára nevelés egészen kicsi kortól, a 4-5 éves gyermekek már komoly segítségnek számítottak a ház körül. A játékkal felnőttkori szerepüket gyakorolták: a lányok a babázással a hagyományos ünnepeket, a gyermekgondozást, a fiúk pedig az állatfigurákkal a jószággal kapcsolatos munkákat játszották el.

Régen szinte bármilyen anyagból készülhetett játék

Kutás Marietta

– Régen szinte bármilyen anyagból készülhetett játék, például baba fából, csuhéból, kukoricacsőből, a kislányok ékszert is készítettek maguknak virágokból. A kisfiúk – például gesztenyéből – állatfigurákat, mezőgazdasági eszközök kicsinyített változatát készítették. A nagyobbacska gyerekek is tudtak már játékot fabrikálni maguknak, ezenkívül szerették a rímes mondókákat, verseket, illetve a csoportos énekes-táncos játékokat is – fejtette ki Kutás Marietta.

A múzeumi világnap alkalmából megnyílt Varázslatos gyermekvilág című időszaki kiállítás augusztus 31-ig látható.

(A borítóképen: Kifejezetten a kisgyermekkorra fókuszál a kiállítás)