Műanyagmentes július, avagy vonz ez a kihívás

Ahogy leültem ezeket a sorokat írni, már rádöbbentem, hogy rosszul indítok. Az asztalomon egy másfél literes műanyag palackos ásványvíz – napi szinten megiszom, sokszor közel a dupláját is. Évek óta. Hogy fogok erről leszokni? Muszáj lenne, most kezdődött a „Műanyagmentes július”, azaz „Plastic Free July”, és úgy döntöttem, regisztrálok a kihívásra. Ha jól csinálom, a 31. nap végére talán eljuthatok addig, hogy radikálisan csökkentem az általam felhasznált műanyagot. Hogy miért? Nem hiszem, hogy ettől megmenthetem a Földet, de ne rajtam múljon. Sikerül vajon? Beszámolok róla.

Kell a segítség

2011-ben Ausztráliából indult egyébként a kezdeményezés, a résztvevők egy teljes hónapon át nemet mondanak az egyszer használatos műanyagokra. Én tudom, nekem ez segítség nélkül nem fog menni, ezért kerestem rá a neten a kihívásra, regisztráltam, a szervezők pedig ígérik, hogy naponta jönnek majd a feladatok. Az első már meg is érkezett. „A következő 30 nap során használj újratölthető, újrahasználható kulacsot!” És igyak ásványvíz helyett csapvizet.

Az elevenemre tapintottak. Olvasgatom, mi minden rossz, környezetszennyező szokástól kellene megszabadulnom az elkövetkező hónapban. Némi önbizalmat ad – azt hittem, hogy nehezebb eset vagyok –, sok mindent már (majdnem) kipipálhatok.

Vászonszatyorba vásárolok a boltban (karácsonyra kaptam a tesómtól), ha nem felejtem otthon. Igaz, a zöldséget-gyümölcsöt nejlonba rakom, a kenyeret, sajtot pedig már eleve becsomagolva veszem.

Miattam éhen is halhatnak a kávékevergető kanál, a műanyag fedelű pohár, a műanyag tányér és evőeszköz gyártói, sosem használok ilyeneket. De mint említettem, a PET-palack a gyengém, az elkenődött sminket pedig fültisztító pálcikával törlöm le. Azt is látom, hogy a gyerekeim sokkal környezettudatosabbak: például ők elvből turkálóból öltözködnek, úgy fogalmazván, hogy az újrahasznosítással nem terhelik a Földet. A férjem komposztálja a zöldhulladékot, és nálam lényegesen tudatosabban gyűjti szelektíven a szemetet.

Vagyis van mit tanulnom, ezért is vágtam bele a kihívásba. Mondják, (majdnem) kezdőként elég, ha addig eljutunk majd a hónap végére, hogy az egyszer használatos műanyagokra mondunk nemet, azaz kizárjuk az életünkből a műanyagból készült zacskókat, flakonokat, szívószálakat és a kávéspoharakat. Állok elébe, tényleg szeretnék változtatni. Csak a napi PET-palackos ásványvizemet tudnám megtartani.