Jó ajánlatokra vár a védő

Miskolc - Kijevben nem valósultak meg Magyarország álmai, a sapporói csoda harmadszor nem ismétlődött meg. Interjú Gőz Balázzsal, a DVTK Jegesmedvék divízió 1/A-s vébét megjárt jégkorongozójával.

A magyar válogatott a világelitből való kiesőként szerepelt a divízió 1/A-s világbajnokságon, és titkon vagy titok nélkül abban bízott, hogy visszakerül a „nagyok” közé. Ezzel szemben négy vereség mellett csak Ukrajnát győzte le, így 3 ponttal az utolsó előtti, ötödik helyen végzett. Nemzeti csapatunk tagja volt Gőz Balázs, a DVTK Jegesmedvék védője, aki a piros-fehérekkel itthon már mindent megnyert: Mol Liga- és Magyar Kupa-győztes, továbbá magyar bajnok.

A szakma és a közvélemény is csalódásként élte meg az Ukrajnában rendezett világbajnokságot, amelyen csak a bennmaradásnak örülhettünk. Ön is így látja belülről?

Gőz Balázs: Igen, természetesen. Szereplésünk mindenki számára kudarcot jelentett. Viszont rá kell világítanom arra, hogy más nézőpont is van a világon. A divízió 1/A mezőnye már rendre nagyon erős, a harc örökösen ki­élezett. Ez abban nyilvánul meg, hogy gyakorlatilag bármelyik gárda feljuthat, ugyanakkor bármelyik ki is eshet. Két éve Krakkóban minden összejött nekünk, most Kijevben pedig semmi. Tudomásul kell vennünk, hogy ilyen a hoki, ebben a műfajban apró dolgok döntenek a csapatok között arról, hogy melyik lesz sikeres és melyik nem.

Valaki számított Dél-Korea előretörésére és toronymagas esélyes kazahok „leszereplésére”?

Gőz Balázs: Utóbbira szerintem senki. Ki kell jönnie a lépésnek, másképpen nem megy. Dél-Koreával kapcsolatban néhány dolgot le kell szögezni: náluk lesz a téli olimpia, ezért különösen sokat költöttek a sportágra. Szépen fejlődtek, erősödtek, kiváló szakembereket igazoltak, és persze éltek a honosítás adta lehetőséggel is. Először befektettek, most már arattak, és az ötkarikás játékokon szintén jó szereplést várnak önmaguktól.

Hogyan értékeli saját, Kijevben nyújtott játékát?

Gőz Balázs: Az öt találkozóból nekem csak három adatott meg. A bokámban meghúzódtak a szalagok, így az utolsó két összecsapáson, a lengyelek és a kazahok ellen már nem játszottam. Furcsa dolog saját magamat értékelni, de nem térek ki a válasz elől: többnyire elégedett voltam a teljesítményemmel. Egyszerűen játszottam, amit kért a mester, vagyis Rich Chernomaz szövetségi kapitány, azt megcsináltam.

Kijev „fényében” megállapíthatjuk-e azt, hogy a magyar jégkorong – nemzetközi szinten – hosszú évek óta először visszafelé fejlődött? Hiszen a divízió 1/A-s világbajnokság nem jött be, a székesfehérváriak egyszerűen leszerepeltek az EBEL-ben, az osztrák profiligában, és a DVTK Jegesmedvék csapata sem jutott tovább a Kontinentális Kupa második köréből.

Gőz Balázs: Visszafelé fejlődésről nem beszélhetünk, ez a megállapítás erős és túlzó, bár a felsoroltak tények. A magyar jégkorong nem lett rosszabb, viszont a riválisok sokat fejlődtek és pillanatnyi formájuk jobb volt. A hoki veszélyes és csúszós sportág, sok összetevő adja a sikert vagy a sikertelenséget. A klub és a válogatott szakmai munkája, a minőségi játékosok honosítása, a hazai kínálat, a külföldi edzők tudása, a szerencse és így tovább.

Milyen hiányosságok jöttek elő Kijevben?

Gőz Balázs: A legnagyobb baj az volt, hogy nem tudtunk gólt lőni. Hiányoztak a centiméterek, de emiatt nem kell világgá mennünk. Az a legfontosabb, hogy bennmaradtunk, így ugyanonnan folytatjuk, ahol Kijevben abbahagytuk. Senki nem garantálta, hogy az elitből való kiesésünk után rögtön vissza is kerülünk a nagymenők közé. Olyan sok időt még nem töltöttünk a spiccen, hogy mindig helyünk lenne ott. Adni kell egy kis időt magunknak, lásd Kazahsztán és Ausztria sorsát, ezek a nemzetek is ingáznak. Feljutnak, kiesnek, kicsit várakoznak, majd ismét lépnek.

A közösségi portálokon sokan felvetették, hogy Rich Chernomaz után olyan szövetségi kapitány kell a válogatott mellé, aki egész évben rendelkezésre áll, valamennyi összetartáson és mérkőzésen jelen van… Szóval kell-e több fronton érdekelt külföldi tréner, vagy inkább legyen magyar?

Gőz Balázs: Ezt nem tudom, nem töprengek rajta. Egy játékos ne szóljon bele a szövetség dolgába, az okosok tegyék azt, amit jónak látnak. Én csak magamért felelek, amikor kimegyek a jégre, a maximumot akarom nyújtani, hol jöhetek ahhoz, hogy beleüssem az orrom olyanba, ami nem tisztem.

Mivel tölti a nyári holtidényt?

Gőz Balázs: Többnyire edzéssel, mert már készülök a soron következő szezonra. A személyi edzőmmel Budapesten dolgozom, hetente ötször tréningezek.

Tudja-e már, hogy hol fog szerepelni a soron következő szezonban? Itthon vagy külföldön?

Gőz Balázs: Erről még semmit nem tudok. A jövőmről korai beszélnem, magam sem vagyok tisztában azzal, hogy merre vezet az utam. Konkrétummal azért nem szolgálhatok, mert egyszerűen nincsenek. Szívesen mennék külföldre, persze ehhez ajánlatok kellenek, és csak akkor eshet gondolkodóba az ember, ha megkínálják, de eddig még hallgat a telefonom…

Egyesült Államok? Kanada? Vagy inkább Európa?

Gőz Balázs: Mindkét kontinens irányába nyitott lennék. A tengerentúlon már két szezont húztam le, egyet pedig Franciaországban. Azért nem játszom el sem ezzel, sem azzal a gondolattal, mert nincs kedvenc országom. Ami pedig a DVTK Jegesmedvéket illeti: a napokban ülök le tárgyalni Egri Istvánnal, a helyi hokisport első emberével. Az nyilvánvaló, hogy nem a nyári üdülésről fogunk szót váltani…

- Kolodzey Tamás -

Névjegy: Gőz Balázs