Sztárkeltető

Minden napunkra jut valamilyen könnyűzenei élmény. Hét közben az Ady híd melletti Fórum presszóban csörgünk, vagy tavasztól őszig az avasi Panoráma sörözőben ropjuk. Szántó István írása.

Hétvégeken a legendás Építők koncerteznek a BÁÉV székházban. Ide már Nagylaki Józsitól házilag gyártott, fényképes belépőt kapok. Csápolok a Rónai színpadán fellépőknek is. Természetesen a magam visszafogott módján. A koncert végére egy civil ruhás detektív kiszúr magának a ruhatárnál. Próbál belém kötni. Egy életre megjegyzem a fizimiskáját.

Elegáns bárokban játszik, aztán luxushajókon bejárja az egész világot. Közben sose feledkezik meg miskolci barátairól."

Miskolc zenei nagyhatalom. A helyi zeneiskola valóságos sztárkeltető. Lengyelné Gramantik Sarolta, Muci néni, Vrana tanár úr és társai nagyon tudnak valamit. Folyamatos a túljelentkezés, mindenki zongorázni, gitározni vagy dobolni szeretne. Olyan is, aki sose akart korábban zenélni tanulni. A Szabad Európa Rádió Teenager Partyja, Komjáthy – a Teenager Partyval versenyző – Vasárnapi koktélja és a Csak fiataloknak! műsora, az egymást követő táncdalfesztiválok és a Beatles-őrület még a botfülű­eket sem kíméli.

Vadnai Lászlót egyszerű kiszúrni: magas, kreolarcú, göndör hajú. A hölgyek kedvence, Soóky István tanár úr, a Földes gimnázium legendás énektanára megszimatolja a zenei tehetségét. Az énekkarba kapacitálja, de ő direkt hamisan énekel, így megússza az énekkari tagságot. Pista bácsi a haláláig se fejti meg, hogy egy pianista, akinek abszolút zenei hallása van, miként képes ilyen fals hangon dalolni.

Vadnai Laci, művésznevén Kuksi romantikus, álmodozó alkat. A Széchenyi út 58. szám alatt nénikémmel egy házba jár. Az ő nénikéjéhez, Rosenthal Sámuelnéhez. Ott tudom meg, hogy mire készül. Pászti Tibornál vizsgázik, gyorsan megszerzi az Országos Szórakoztatózenei Központ engedélyét. A cigányzenészeknek könnyű dolguk van, de a szalonzongoristákat megizzasztják. Mint a wurlitzeren, úgy kell váltaniuk a dallamokat: a Kék rapszódia, a Tavaszi zsongás meg a Reszket a hold a tó vizén mellett az összes operettslágert is tudni kell. És ez még csak az első lépés. Csak arra jó, hogy egy füstös kávéházban vagy jobb fajta étterem szalonjában zongorázzon.

Kuksi hamar megelégeli ezt. Kevesli. Kalandvágyó, több kell neki. Világot akar látni, új emberekkel találkozni, nyelveket tanulni. Legálisan Nyugatra szerződik. Elegáns bárokban játszik, aztán luxushajókon bejárja az egész világot. Közben sose feledkezik meg miskolci barátairól. Igazából neki köszönhető, hogy a miskolci zenészek sorra kapják a külföldi meghívásokat. Kuksi révén jut ki Fülöp István, Vadász István, Cserjési Ferenc, Csiki Antal, Bordás Jocó, Bordás Alika, Gratzl Ferenc, Kővári Pista és még nagyon sokan mások. Végül a külföldi hajótársaságok annyira elégedettek velük, hogy elhiszik – Miskolcon működik egy zenészsztárkeltető. Kuksi Németországban is építi a karrierjét. Nem csak játszik, zenét is szerez. Több, Németországban befutott sláger fűződik a nevéhez. Időnként neves zenekarokhoz is hívják, de ő imádja a hajós életet. Gyűjti az óceán közepén szerzett barátainak a fotóit. Josephine Bakert is kíséri, államfőknek és királyoknak játszik. Versengenek érte a hajóskapitányok, úgy tartják, az a sláger, amit Kuksi nem ismer, nem is létezik. A ciprusi elnök – bármilyen hihetetlen – tökéletes magyarsággal teleírja a vendégkönyvét és barátjává fogadja.

Kuksi Münchenben él, Miskolcra viszont rendszeresen hazajár. Amíg csak teheti. Bár játszani nagyon szeretne, de a betegsége miatt már nem tud. Ám zene nélkül sosem maradhat. Bárhol is van, muzsikát hallgat. Hol a magáét, hol másokét. Ilyenkor előveszi és belelapoz a többkötetes fényképalbumába. Majd elszunyókál, és mindig arról álmodik, hogy valahol a Karib-szigetek környékén a fedélzeten zongorázik, és a jamaicai trombitásról énekel. Ekkor Soóky Pista bácsi hajókapitányi egyenruhába öltözve ráront és számonkéri tőle: Fiam, most már elmondhatod, hogy miért is nem akartál énekkaros lenni…

- Szántó István -