Helyi közélet

2012.06.27. 10:24

Jegyzet: Hruscsov plusz kalapja

<em>A gondos szerkesztő&nbsp;kalapot varázsolt a&nbsp;pártfőtitkár kopasz&nbsp;fejére. Persze, hogy&nbsp;ügy lett belőle. Nem&nbsp;nagy, de...</em> <strong>Szántó István jegyzete</strong>.

A gondos szerkesztő kalapot varázsolt a pártfőtitkár kopasz fejére. Persze, hogy ügy lett belőle. Nem nagy, de... Szántó István jegyzete.

Csak tovább kísért Nyikita Szergejevics szelleme. Számosan levélben és telefonon világosítottak fel, hogy Hruscsov miként játszotta ki a testőrei éberségét a lillafüredi Palotaszállóban. Akadt olyan telefonáló is, aki az őrzésére kirendelt forradalmi ezred tagjaként elképzelhetetlennek tartotta a pártfőtitkár elcsellengését. Mondván, egy ilyen malőrért fejek hulltak volna. Ráadásul a látogatás végeztével mindannyian elismerést kaptak a feladat sikeres teljesítéséért. 

Ám közben mégis akadt egy jelentkező szemtanú, aki látta Hruscsovot köntösben, papucsban kíséret nélkül ténferegni a Hámori-tó partján. Az ott horgászó szlovákul tudó répáshutaiak tökéletesen megértették magukat vele. Állítólag előző este olyan jól szórakoztak, hogy a testőrei elszunyókáltak, ennek köszönhette a rászakadt szabadságot. Ezzel dicsekedett Hruscsov az ott horgászóknak.

Közben Fekete Dénes jóvoltából megismerhettük a látogatás egy másik, idáig ismeretlen kulisszatitkát. Garadnai Sándor volt akkoriban a Borsodi Vegyi Kombinát biztonsági vezetője, és neki kellett a delegáció érkezését, mozgását jelenteni a vezérigazgatónak. Rendre leadta a drótot a diszpécserszolgálatnak, de ő úgy gondolta, a gyári látogatás után is követi a konvojt. Legnagyobb meglepetésére a vendégek nem Miskolc irányába, észak felé fordultak, hanem a Szelcepusztai vadászházban kötöttek ki. Néhány szarvas ennek köszönhette a hirtelen halálát. Majd Hruscsov innen utazott viszsza Moszkvába. Így ha valaki idáig nem tudta, hogy miért olyan tökéletesen jó állapotú máig is a Szín felőli műút a vadászházig, az most egyszerűen kitalálhatja.

Másik ezzel kapcsolatos sajtótörténeti érdekesség ez a mellékelt eredeti fotó, amelyen a pártfőtitkár levett kalappal mosolyog. Végül a lapban, hadd ne mondjam, melyikben, már fejfedőben láthatták az olvasók. A gondos szerkesztő ugyanis kalapot varázsolt a pártfőtitkár kopasz fejére. Csak hát megfeledkezett a kezében lévő kiretusálásáról. Persze, hogy ügy lett belőle. Nem nagy, de az MSZMP KB politikai bizottsága is megcsócsálta. Majd akadt egy valaki, aki kibökte – Moszkvából nem reklamáltak, ez a szerkesztő meg csak jót akart. Kollégánk egy havi prémiumába került a plusz kalap. Amiért maga is vehetett volna hasonlót…


Árulkodó fotó. Újkori történelmünknek talán az egyik legizgalmasabb pillanatát sikerült megörökíteni. Pontosan 1990. október 26-án déltájban kezdődött az első magyar taxisblokád. Előzménye, utóélete lerágott csont. Egyszer még a magyar történelemkönyvekbe is bekerülhet, mint a zsenge hazai demokrácia első próbatétele. Szántó István jegyzete.

A hetvenes évek már a farmerekről és az orkánkabátokról szólnak. Ebben a seftben már magam is profi voltam. Szántó István jegyzete.

Mindenkinek van egy gyengéje. Nekem gyógyíthatatlanul a távolba beszélés jutott. Ám amíg a madzagra húzott cipőboxos dobozoktól eljutottam az okostelefonokig, rögös volt az út. Úgy a nyolcvanas évek legelején fedeztem fel a német katalógusokban az első CB-rádiókat, amelyek képesek voltak akár 15-30 kilométert átívelni - Szántó István jegyzete.

Ez a miskolci utcarészlet a színháztól a könyvesboltig kitörölhetetlenül belém rögzült. Kismilliószor jártam le így nem csoda, ha visszatérő álmaimban is szerepet kapnak. A 31. szám alatt máig is megmaradt a Miskolci Fodrász Szövetkezet üzlete. Ez volt Guszti bácsi birodalma vagy három évtizeden át. Ő volt az első mester, övé volt a bejárattól balra az első szék birtokosa. Szántó István jegyzete.

Ha meg tetszenek nézni, senki sem áll üres kézzel. Mindenkinek jutott egy kis üveg, ha más nem, egy Diána nevezetű sósborszesz, amit „jobb társaságban” denának becéztek. Szántó István jegyzete.

A kamera rájuk fókuszál, mégsem pózolnak. A négy rendőr egyszerű természetességgel teszi a dolgát, rá sem hederítnek a fotósra. Bűnügyi tudósítóként név szerint ismerem őket. Sejtem a kép történetének előzményeit is. Szántó István jegyzete.

Mit keresett Nyikita Szergejevics Hruscsov Miskolcon 1964 áprilisában? Valaki biztosan tudja, hogy 1956 októbere után alig pár esztendővel a szovjet pártfőtitkár miért éppen Borsod megyébe látogatott? Jómagam még az iskolapadot koptattam, amikor futótűzként terjedt a hír, hogy Miskolcra jön Hruscsov. Szántó István jegyzete.

Esküdni mertem volna, hogy sosem volt villamosmegálló a Kossuth utca sarkánál. A lenti kép tanúsága szerint tévedtem. Mit nem adtak volna ezért a fotóért, amikor az ottani telefontársaság marketingesei egy plusz megállóért sírtak a Zöld Nyíl beruházás tervezőinél. Fizettek volna a T-Home-ot hirdető járdaszigetekért. Kérésüket azzal utasították el, hogy ezzel sűrűn lennének a megállók. Úgy, mint a hatvanas években. Szántó István jegyzete.

Közben a szállóban zavartalanul folyik az élet. Vannak illusztris vendégek és egyórás szobabérlők. Szántó István jegyzete.

Sasszemű kollégánk a Szentpéteri kapuban lakott. Próbálom rekonstruálni annak a hetvenes évekbeli nyári nap reggelének a történéseit. Ágotha Tibor fotóriporter munkába menet gondolt egyet és felkéredzkedett a húszemeletes ház tetejére. Szántó István jegyzete.

Csodákra képes egy megsárgult kép. A fotográfus a sarkon álló Borsodi Szénbányászati Tröszt tetejéről exponálhatott a miskolci Szeles utcára a hatvanas évek végén. S bár térképszerű a táj, egyetlen ránézésre kezdődhet az asztaltáncoltatás. Ezernyi emlékem kötődik ehhez a városrészhez. Szántó István jegyzete.

Amikor a görög kommunista hős Nikosz Beloiannisz összefutott a Magyar Tanácsköztársaság politikai biztosával, Korvin Ottóval Miskolcon. Akkoriban készülhetett ez a kép talán a hetvenes évek derekán. Ehhez sztereóban kellett lebontani két egymással szemező két régi belvárosi házat. Szántó István jegyzete.

Az alábbi kép a fiatalon elhunyt Ágotha Tibor fotóriporter műve. Pontosan 1970-ben készítette a miskolci Ady hídnál. Tibor mesterien örökítette meg a soha vissza nem térő pillanatot. Hiszen igazából az üveges tót már akkoriban is olyan ritka volt, mint a biciklivel utazó vándorköszörűs vagy házaló esernyős. Szántó István jegyzete.

A miskolci panelkorszak kezdetén valóságos paradicsomnak tűntek ezek a tágas, aránylag magas beltéri lakások. Szántó István jegyzete.

Mi miskolciak félszavakból is megértjük egymást. Számunkra egy Sötét kapu létezik. Az az egy, amely összeköti az Avas felől leereszkedő Rákóczi utcát a Széchenyi úttal. Ha valami állandóságot keresnék, a változó mikrovilágunkban ennél biztosabbat aligha találnék. Nem tudok úgy átmenni ezen a dufarton, hogy meg ne érintsen a középkor lehelete. Tűző nyári napokon is sejtelmes hűs árad a nyitott árkád alatt. Szántó István jegyzete

Ez az egyetlen fotó számolatlanul ontja az ihletet. A Kossuth utcai iskolában jártam hét évig így kitörölhetetlenül emlékszem erre a városrészre. A Pátria ház helyén évszázadokig állt a Béke étteremnek átkeresztelt Székelykert az egyemeletes ódon ház földszintjén. Hazafelé ballagva beláthattam a széles üvegablakokon át a szerény vidéki vendéglőre hajazó sörözőbe. Estefelé pedig már korán kihallatszott a cigányzenészek hangolása. Ez az inkább vendéglő, mint étterem szerves része volt a városrész búfelejtő múlató negyedének. Ez volt a legpuritánabb, hűs boltíves kistermeivel a leghangulatosabb szórakozóhely Miskolcon. Szántó István jegyzete

Mitől híd az Ady híd? Már a kérdésen is fennakadt az unokám, mint, a városunkba látogatók közül sokan mások. Majd megmutattam a cikk alatti régi képet, amelyen még szabadon patakzik a Pecze a Szinvába. A hídon suhanó Nísa, Polski Fiat, Moszkvics és Trabant pedig jelzi, hogy a hetvenes években készülhetett a fotó feltehetően annak a háznak az erkélyéről, amelynek utcai frontján csaknem mindig ruhás üzletek voltak. Szántó István jegyzete

Nehéz úgy elsétálni a Búza tér mellett, hogy ne jusson eszembe a mostani dzsumbuj hatvanas évekbeli arculata. Az egyszerű földes grund a görög katolikus templom előtt ahol egymást váltották az állatvásárok és az utazó cirkuszok. Sokszor megesett, hogy a szegényes sátrakból kihallatszott az elefánt trombitálása vagy az oroszlánüvöltés. Tinédzserként irigyeltem az idősebb barátaimat, akik egy-egy jegyért egy állónapot robotolhattak a sátor felállításánál s segédkezhettek a tevék etetésénél. Szántó István jegyzete

Az öregség legbiztosabb jele, ha már mindenről eszünkbe jut valami. Miskolc legjellegzetesebb létesítményéről, a villanyrendőrről a képünkön látható emeletes vaskalitka képe ugrik be mindannyiunknak. Szántó István jegyzete


Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában