2017.05.22. 09:49

Gohér „tanár úr” lövése eldöntötte: az élvonalban maradt a Mezőkövesd

Mezőkövesd - Felejthetetlen hajrában őrizte meg élvonalbeli tagságát a matyóvárosiak labdarúgócsapata.

A 32., utolsó előtti forduló előtt mindenki számolgatott. A kiesés réme négy csapatot fenyegetett és az egyik kritikus találkozót éppen Kövesden játszották. A sorsdöntőnek ígérkező összecsapásra Radványi Miklós – egy kivételével – Pintér Attila alapegyüttesét küldte a gyepre, csupán Mevoungou szolgálatait nem vehette igénybe, hiszen a színes bőrű kiválóságot a télen eltanácsolta a klubtól a szakmailag élete egyik legnagyobb bukását „produkáló” Sivic Tomislav. A szerdai, Vasas elleni Magyar Kupa-meccsen szereplőket teljesen kicserélte a Szlovákiából érkezett tréner, aki tizenegy „új” fiúnak szavazott bizalmat, ez azonban a 0-5 és a képességekbeli különbségek miatt is várható volt. Némi meglepetést jelentett, hogy kezdéskor még ezren sem voltak a lelátókon, igaz, később néhány százan még érkeztek a stadionba.

Szuperbiztosítás

Harminc percig gyakorlatilag semmi nem történt a pályán, kivéve az unalmas adogatást. Helyzet nem akadt, a kapusoknak nem volt dolguk. Látszott, hogy a góltól való félelmében egyik gárda sem akart kinyílni, a szuperbiztosítás miatt pedig támadásban egyik oldalon sem tudtak létszámfóros akciót teremteni. Egyedül Sós B. csipkedte magát, a szélvészgyors támadót viszont állandóan lesen állították meg. Eleredt a záporeső, sőt a villámlástól is tartani lehetett, közben a hazaiak első lehetőségüket gólra váltották, majd kevéssel a szünet előtt Egerszegi közeli fejese érintette a jobb oldali kapufát. A folytatásban már jobban csipkedte magát a Duna-parti alakulat, amely a „semmiből” összehozta egyenlítő gólját. Ekkor cserére határozta el magát Radványi Miklós, aki – mint később kiderült – jól keverte lapjait, a középpályás Kink helyett a támadó Diallót küldte be. A Veselinovic „árnyékától” megszabadított nyurga csatár beszállása után néhány perccel már a felső lécre fejelt labdával jelezte, hogy nagy dolgokra készül. Ezt meg is tette, pompás fejest küldött a hálóba, így megint az ígéret földjére juttatta csapatát. Strestik „meccslabdát” ügyetlenkedett el, ugyanis elfelejtette elfektetni Molnár P.-t és a kezébe gurított, és következett az a hajrá, amelyet aligha felejtenek el a nézők, akiknek már csak ezekért a pillanatokért is érdemes volt jegyet váltaniuk.

A rendes játékidő letelte előtt Szeles akart menteni, de a kezére pattant a labda, a jogos 11-esből pedig 2-2-re alakult az állás. Diallo még elpuskázott egy elpuskázhatatlan helyzetet, majd érkezett Gohér, aki szépségdíjas, Bajnokok Ligája-színvonalú szabadrúgással idézett elő szuperszonikus hangrobbanást az arénában. A 3-2 után egy kupacot alkottak a pályán lévők és a cserék, majd gyorsan eltelt a három perc hosszabbítás és a sípszó után vált ismertté az, amiről Mezőkövesden álmodtak: az együttes megkapaszkodott a legmagasabb osztályban.

Szép pillanatok

A gyepen a játékosok, a lelátón a nézők ölelgették egymást, a két tucat paksi szurkolótól eltekintve pedig mindenki úszott a boldogságban, egyesek a könnyeiket törölgették. Ekkor láttunk nagyon emberi, szép és megható pillanatokat: a mezőkövesdiek teljes klubvezetése – élén Tállai András elnökkel, Bocsi Anna és Hagyacki József ügyvezetőkkel – feljáró elé vonult. Az elöljárók díszsorfalat álltak az érkező játékosoknak, valamennyiüket megölelték, gratuláltak a labdarúgóknak és persze Radványi Miklósnak, akit az utolsó percben szerződtettek a kispadra. Csak utóbb vált ténnyé, hogy ezt nagyon helyesen tették, a 24. órában vonták meg a bizalmukat attól a trénertől, aki egyszerűen szétverte az őszi sikercsapatukat (amely 27 ponttal az ötödik helyen állt), a látványosabb játék ígéretével cserélgette a saját, már-már teljesen csődöt mondott embereire azokat, akik Pintér Attilánál a posztjukon meghatározó teljesítményt nyújtottak, hétről hétre remekeltek. Radványi azonban korrigált, újra az ősszel szárnyalt labdarúgókra épített és ezt jól tette. Így már nem kell izgulniuk a sárga-kékeknek az utolsó fordulóban, a kisvárosban szombaton este gyújtott örömtüzek jelezték, hogy az őszi rajtvonalnál is találkozhatunk a majd Mezőkövesd Zsóry FC élvonalbeli együttesével.

- Kolodzey Tamás -

Jegyzőkönyv

Mezőkövesd Zsóry FC – Paksi FC

3-2 (1-0)

Mezőkövesd, 1390 néző. V.: Andó-Szabó (Becséri, Horváth R.).

Mezőkövesd Zsóry FC: Tujvel (5) – Vági (6), Hudák (6), Szeles (5), Gohér (7) – Egerszegi (5), Bacelic-Grgic (6) – Molnár G. (6), Kink (5), Sós B. (5) – Strestik (5). Vezetőedző: Radványi Miklós.

Paksi FC: Molnár P. (5) – Kulcsár D. (6), Lenzsér (5), Gévay (5), Báló (6) - Zachán (5) – Haraszti (5), Bertus (6), Hajdú Á. (6), Bartha (5) – Szakály D. (5). Vezetőedző: Csertői Aurél.

Csere: Kink helyett Diallo (7) a 65., Haraszi helyett Jelena (-) a 72., Szakály D. helyett Daru (-) a 72., Sós B. helyett Fótyik (-) a 79., Bartha helyett Koltai (-) a 85., Strestik helyett Hegedűs D. (-) a 90+2. percben.

Sárga lap: Bacelic-Grgic a 43., Hajdú Á. a 45+1., Vági a 49., Kulcsár D. a 68., Molnár G. a 73., Szeles a 84. percben.

Gólszerző: Bacelic-Grgic (1-0) a 33., Kulcsár D. (1-1) a 60., Diallo (2-1) a 76., Bertus (11-esből, 2-2) a 89., Gohér (3-2) a 92. percben.

Radványi Miklós: – Örülök, nagyon boldog vagyok, gondolom, hogy ez érthető. Aki még nem élt át ilyen helyzetet, nem tudhatja, hogy mivel jár ez. Tudtuk, hogy óriási a tét, és nekünk csak a 3 pont megszerzése elfogadható eredmény. Az elején görcsösek voltunk, nem nyílhattunk ki, hiszen a Paks jól kontrázik. Nem akadtak beindulások, ezért a játék sem tűnt élvezetesnek. Az kétségtelen, hogy vezető gólunk jó időben érkezett. A szünetben azt mondtam a fiúknak, hogy ez csak sport, nyugodjanak meg, legyenek bátrak. Aztán kiegyenlített a Paks, de volt tartásunk és újra megszereztük a vezetést. Ellenfelünk viszont megint visszajött a mérkőzésbe, 2-2-re alakította az állást, így szertefoszlani látszottak a vágyaink. A végén velünk volt a jó Isten, Gohér csodálatos gólt lőtt, így győztünk, aztán már csak arra emlékszem, hogy mindenki a nyakamban lógott és ünnepeltünk. Jó ezt kimondani: Mezőkövesdnek ősztől NB I-es csapata lesz.

Csertői Aurél: – Az első félidőben mindkét csapat kivárásra játszott, nem volt fergeteges iram és nagy játék sem. 0-1 után felálltunk, majd gólt kaptunk, de ismét egyenlítettünk. A végén gyermeteg hibát vétettünk, ezért mondom sokszor, hogy a focit ésszel kell játszani. Ha elrúgjuk a labdát, akkor kihozzuk a meccset ikszre. Idegenben szereztünk két gólt és mégis pont nélkül maradtunk. A játékosaimat egyébként a mérkőzésre nem kellett motiválnom, rosszul is érezném magam, ha ilyen cselekedet hárulna rám, mert a fiúk jól tudják a dolgukat, a mentális tulajdonságok nálam az alapot képezik. Becsülettel fociztunk, küzdöttünk, végül úgy alakult, ahogyan, ez azonban benne van a futballban.

A gólok története

33. perc: a 33-as mezszámú Molnár G. a bal oldalon Strestiket hozta játékba. A csatár pár lépés után beadott, Bacelic-Grgic érkezett, jobbal a bal sarokra perdített és Molnár P. már csak a gólvonalon túlról tudta kipiszkálni a labdát (Andó-Szabó játékvezető az eset megítélésében az alapvonali kollégájára és asszisztensére is támaszkodott), 1-0.

60. perc: Bartha átadását Báló balról ívelte a kapu elé. Kulcsár D. ugrott a legmagasabbra és jobbról, 9 méterről, Tujvel fölött, a jobb alsó sarokba fejelt, 1-1.

76. perc: Molnár G. balról magasan ívelt az 5-ös és a 11-es közötti területre. Diallo kiemelkedett és 10 méterről a jobb felső sarokba fejelt, 2-1.

89. perc: bal oldali szöglet után Szeles a könyökével ért a labdához, Andó-Szabó játékvezető pedig habozás nélkül a büntetőpontra mutatott. Bertus futott a labdának és a balra vetődő Tujvel mellett a kapu közepébe helyezett, 2-2.

92. perc: Molnár G.-t buktatták a kaputól 19 méterre. A szabadrúgást Gohér végezte el: a sorfal fölött, ballal védhetetlenül csavarta a labdát a bal felső sarokba, 3-2.