2016.09.25. 18:27

„Merész dolgokat kell csinálni, mert különben nincs értelme az életünknek”

Miskolc, Tokaj - Miért lehetne Tokaj Európa Kulturális Fővárosa? És Miskolc? ...És együtt? Interjú: Rudolf Mihály miskolci építésszel, a megyei építészkamara elnökével, Tokaj főépítészével.

Megyénkből Tokaj is, Miskolc is bejelentette, pályázik az Európa Kulturális Fővárosa 2023 címért. Rudolf Mihály miskolci építésszel, Tokaj főépítészével beszélgettünk a pályázatokról. Két okból is szóba kerülhetett mindkét helyen, mert Rudolf Mihály a megyei építészkamara elnöke, és mert amikor Miskolc 2010-ben már megpályázta a címet (akkor tudvalevő második lett) az ő építészirodája is részt vett a pályázat kidolgozásában.

Tokaj eleve kulturális fővárosi minőségben indul a címért.” Rudolf Mihály

Azt mondják, Tokaj kisváros ahhoz, hogy az Európa Kulturális Fővárosa 2023 címet viselje. Mi szól amellett, hogy mégis nyerjen?

Rudolf Mihály: Tokaj eleve kulturális fővárosi minőségben indul el a versenyen, hiszen városunk Hegyalja fővárosa, Hegyalja pedig kultúrtáj, a világörökség része, 27 településsel, s a bor okán kapta címét. A tokaji aszúról már az 1400-as évek végén hírt adnak a források, Mátyás király tokaji bort ivott. Irodalomtörténeti tény az is, hogy Tokajon kívül más város neve nem szerepel a Himnuszban, így a név a nemzeti identitásba is beleivódott. A bor miatt nincs is más magyar város, amelynek neve világszerte ennyire ismert lenne.

Sokan azt mondják, hogy egy kisváros labdába sem rúghat egy ilyen versenyben. Én ezt sem így látom. Mi nagyon szeretnénk ezt a régiót is fejleszteni, tehát a Tisza és a Bodrog összefolyásának környéke mellett a „hátországát” is, a 26 további hegyaljai települést. Az együttműködés nem kizáró dolog a pályázatnál, Tokaj esetében például Sárospatakon, Szerencsen, Újhelyben is lehetne rendezvényeket szervezni. Ha Tokaj nyerné a pályázatot, az nemcsak kulturális, hanem gazdasági értelemben is fellendülés lenne. Jelenleg a megye egyre inkább elnéptelenedik, elszegényedik, az emberek elvágyakoznak, az egész terület marginális helyzetben van Magyarországon. Szerintem ez a tény még esélyessé is tehet bennünket a címre, hiszen az Európa Kulturális Fővárosa helyszíneinél általában azokat a városokat preferálja a díjodaítélő bizottság, akik elmaradottabbak. Emlékezzünk például az osztrák Grazra. Azt hitték, Salzburg nyer a Mozart-kultusz okán, mégis az akkor lepusztult iparvidékkel rendelkező Graz kapta meg a címet. És még egy dolgot említenék: a magyar kormányzat a 2024-es olimpiával kapcsolatban – jogosan – azt kommunikálja, hogy nem muszáj mamut városoknak, országoknak rendezni az eseményt, egy kisebb nemzet is képes lehet rá. Miért csak egy megyei jogú város kaphatná meg a kulturális főváros címet? Miért ne lehetne egy kisebb, de ismert város címbirtokos?

Ön Tokaj főépítésze. Milyen fejlesztésekben gondolkodnak?

Rudolf Mihály: A konkrét válasz előtt egy kis várostörténet: Tokajnak a történelmi időkben több vára is volt. Az első az Óvár, aminek létezésére már csak az Óvár utcanév utal. A második vár a Bodrognál állhatott egy hegyen, egy szurdok szélén. Később ott két kőbányát nyitottak, s az utolsó 300 évben teljesen kibányászták. Azok helyén épült a Fesztiválkatlan, ami hatalmas lehetőség már ma is, hiszen jelentős kulturális események helyszíne 2500 fős nézőtérrel rendelkező nyári színházával. Volt egy harmadik vár is Tokajban, a vízi vár, amit Rákóczi Ferenc robbantatott fel. Némethi Ferenc várkapitány 1565-ben védte. Neki városunk most emel szobrot. Az óváros több száz éves. A tervek között szerepel, hogy egy hidat építenénk a Bodrogra, a Főtérről leszaladó Zákó köz folytatásaként. Nagyjából olyan távolságra épülne ez az átkelő a jelenlegi közúti Tisza-hídtól, mint amilyen távol van az a vasúti hídtól. A Bodrog bal partján, ahol korábban az említett vízi vár állt, létre tudnánk hozni egy rendezvényközpontot. Megtörténhetne a vár részleges rekonstrukciója, így a terület önmagában is egy kulturális emlékhellyé válna. Úgy gondolom, a vár újjáépítése sem lenne eretnekség, hiszen a visegrádi palota, a nyírbátori várkastély, a Diósgyőri és a Füzéri vár rekonstrukciója sem az. A hídról különlegesen szép látványt nyújtana Makovecz Imre 1992-es Sevillai Expo épületének kópiája. Makovecz és Bodonyi Csaba (akkori tokaji főépítész) víziója az volt – mikor a világkiállítás épületét még le akarták bontatni –, hogy azt be kellene hajóztatni a Földközi- és Fekete-tengereken át, a Dunán és a Tiszán fel a szigetcsúcsig, helyszínünkig. Itt állt valaha a Nomád Nemzedék háza, Makovecz jurtája. A szigetcsúcsra helyezendő kópiaépületen megjelenő hét torony rímelne a tokaji óvárosra, hiszen a településnek hét temploma van. Ebből három, a római, a görög katolikus és a református ma is igehirdetési hely, s az ortodox is újra azzá válhat a közeli jövőben. Az evangélikus templom borkápolnává alakul, a kapucinus templom fejlesztés előtt áll. A zsinagóga a város kulturális központja 20 éve.

A tervezett fejlesztések érdekes momentumai lehetnének az úszó vízi színpadok, mint Velencében 30 éve a Globe Theatre. Minden nap máshol kötnének ki számos zenei és színházi esemény helyszíneként. A tervek között szerepel még egy kabinos felvonó, amely a Fesztiválkatlanból vinné fel az érdeklődőket a Kopasz-hegy tetejére, a TV-toronyhoz.

Ezeket a fejlesztéseket akkor is szeretné a város megvalósítani, ha nem lesz Tokajé a cím, csak nyilván akkor sokkal hosszabb időbe telik majd a kiépítésük.

Mennyibe kerülnének ezek a fejlesztések?

Rudolf Mihály: Most a Hegyalja-fejlesztés városunkat érintő egymilliárd forintos projektjének előkészülete zajlik: a főutca részleges rekonstrukciójának, a bodrogparti sétány kiépítésének tervezése. Párhuzamosan ezzel több megyei projekt (TOP pályázat) is eredményes lehet. Ezek 50–100 és 500 milliós pályázatok. Az EU Kulturális Fővárosa cím esetén jelentős pénzeszközök jöhetnének a térségbe, Tokajhoz méltó színvonalú fejlődést indukálva. Olyan fejlesztési lehetőségekről is hírt adhatunk, melyek, ha elnyernénk a címet, azonnal beindulnának. Két szálloda részére is vásároltak már befektetők telkeket Tokajban, de egyik építkezés sem indult még meg. Lehet, épp erre a gongütésre várnak. Hatalmas lehetőség előtt áll Tokaj, de ha nem sikerül elérni a rangot, akkor sem fölösleges a munka. A most elkészülő fejlesztési koncepció irányvonal lehet a jövő városvezetésének.

Miskolc már pályázott az Európa Kulturális Fővárosa 2010 posztra, a pályázatot 2005-’06-ban állították össze, ebben ön is részt vett. Hogyan emlékszik vissza arra az időszakra? Látott rá esélyt, hogy Miskolc nyerjen?

Rudolf Mihály: Nagyon is. A mi irodánkat is felkérték a többi miskolci építész irodával együtt. A végső körbe Miskolc és Pécs került, és a zsűri külföldi tagjainak nagy része Miskolcra szavazott. Pécs nyert. Mivel édesanyám akkor még Pécsett élt, én úgymond hazajártam Pécsre, de mégis jobban örültem volna, ha Miskolc kapja a fejlesztési lehetőségeket. Egy picit úgy voltam vele, ha Miskolcra szán valaki egy forintot, akkor abból 2 forint lesz. Pécsett meg már minden megvolt, és nem is igen tudott élni a lehetőséggel. Ha most hazamegyek, szoborszerű új épületeket látok: a fejlesztés részeként épült hangversenytermet, tudásközpontot. A könyvtár, a konferenciaterem szép épületek, de kihasználatlanok. Elhibázott dolog volt, hogy nem az óvárost fejlesztették. Miskolcon az akkori városvezetés felkérte az itt élő építészeket, művészeket, függetlenül pártállástól. Mi az ódon Avas és a Diósgyőri várkörnyék fejlesztését rajzoltuk. Hatalmas társadalmi összefogás jellemezte a várost a cél érdekében. Most, bár Miskolc bejelentette, hogy újra indul a címért, nem érzem az előkészítést, nem tudom, hogy megszólított volna bárkit is a város. Bízom benne, hogy a főépítész már agyal a fejlesztéseken, de ez nem egyszemélyes munka, egy hálózatot kellene erre kiépíteni. Tokajba is felállítunk „ötletgyárakat”: olyan tervezési programot adó csoportokat, turisztikai szakembereket, pályázatírókat, akik ismerve persze, hogy milyen erőtérben mozgunk, megpróbálják megfogalmazni, hogy mi az, amiben újat tud mondani városunk. Megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot az induló angol városokkal is, hiszen 2023-ban egy angol város lesz a másik európai kulturális főváros – dacára a(z) (Br)exitnek.

Említi a tíz évvel ezelőtti hatalmas miskolci összefogást. Úgy érzi: ugyanez jellemző most Tokajra?

Rudolf Mihály: Picit más azért, mert Miskolc dimenziókkal nagyobb város. Tokajban ugyan van írótábor, van művésztelep, de csak időszakonként. Olyan kicsi Tokaj, hogy feltétlen kell, hogy messzi földről is hívjon segítőket, akik Tokajban gondolkodnak. Talán a lelkesedés ugyanaz, mint tíz éve Miskolcon, legalábbis ezt látom, ugyan homályos a szemem, mert annak idején abban is benne voltam, most ebben is részt veszek. Szerintem feltétlen kell a lelkesedés ahhoz, hogy elhitessük környezetünkkel és magunkkal: jó vágányon vagyunk.

Indul a pályázaton Tokaj is, Miskolc is. Felvetődött-e, felvetődhet-e esetleges együttműködés a két város között?

Rudolf Mihály: Módom volt részt venni Tokaj polgármesterével azon az alkalmon, amelyet Pécs rendezett, miután kiírták az új pályázati lehetőséget. Meghívták azokat a városokat, amelyek akkor már bejelentették indulási szándékukat, és azokat, akik viselték már ezt a címet Európában. Érdekes volt meghallgatni az utóbbi városok előadásait – ott volt például Wroclav, Graz, Liverpool, Linz, a norvég Stavanger képviselője – a tapasztalataikról. Beszéltek a fővárosi évet követő időszakról is. Az a tapasztalat, hogy főként a nagyvárosok tudják használni később a megépített infrastruktúrát. De én azt is leszűrtem ezekből az előadásokból, hogy nemcsak az építkezésekre kell koncentrálni, hanem sokkal inkább a programokra. Olyan eseményekre van szükség, amelyek túlmutatnak az eddigi, megszokott rendezvényeken. Azaz nem kell túlépíteni a kulturális fővárost, a helyszínt, hanem színházat, zenét, kísérleti filmet, képzőművészetet, minden avantgárd és klasszikus művészeti gondolatot, formát hívni, szerepeltetni. Baromi nehéz ez Tokajban, mert nincs autópálya, repülőtér mint Debrecenben, de nem kell szégyellni infrastrukturális szegénységünket, ha van gondolati gazdagság, kreatív erő.

A kérdésre visszatérve pedig … Pécsett többek közt Kiss Gábor alpolgármester és Pusztai Tamás múzeumigazgató képviselte Miskolcot. Az esti beszélgetésen szóba került az együttműködés lehetősége, de az akkori informális találkozó óta még nem volt ez irányú egyeztetés. Talán korai is lenne, hiszen még a jelentkezési határidő sem zárult le.

- Hajdu Mariann -

Névjegy: Rudolf Mihály

DLA, Ybl-díjas építész.

A Hadas Építész Kft. tulajdonosa.

Szekszárdon született 1955-ben.

Pécsett járt gimnáziumba, a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett diplomát, mesteriskolás másoddiplomát, majd Pécsett doktorált. A Debreceni Egyetemen négy évig volt műteremvezető. 1979 óta Miskolcon él.

„Tokajjal gazdagon bánt a Teremtő”

Kérdeztük azt is, hogyan tudná összefoglalni, mi az, ami Tokajban megvan, de más városban nincs.

„Egyszer azt írtam le, hogy „Tokajjal gazdagon bánt a Teremtő”. Más város örülne, ha folyója lenne, itt kettő is van. Örülnének a hegynek és a mélyében levő pincéknek. Itt a hegy gyomrában több száz cellárium van. Gondoljunk bele, mit nem adna Debrecen, ha lehetne folyója, lankája. A 2010-es pályázaton a gazdag város üveghegyet vizionált” – válaszolta, és kitért Miskolcra is.

„Miskolcon hasonló a helyzet, mint Tokajban. Van egy Szinva-völgy, ami szervezi a várost. Hatalmas lehetőség a patak, amivel mostohául bántak elődeink, amikor lefedték. Én 37 éve minden idevonatkozó tervemen lerajzolom, hogyan kellene kibontani az élővizet. Mindenki rábólint a tervre, bármilyen színű is a városvezetés, de nem mernek belefogni, azt mondják, nincs rá pénzük. Igaz és merész dolgokat kell előre vetíteni, mert különben nincs értelme életünknek, egy helyben járunk” – mondta az építész.