Hónapokig böjtölt az ezüstig

Már ötszáz párizsi olimpiai kvalifikációs pontnál tart a miskolci dzsúdós.

Fotó: KT

Sáfrány Péter tavaly októberben junior világbajnokként vívta utolsó nemzetközi mérkőzését. Súlyosabb és enyhébb sérülései miatt hónapokra kiesett a sportág vérkeringéséből, majd néhány hete a paksi junior-Európa-kupán kezdte új életét.

Dél-Amerikában tért vissza

A napokban Ecuador adott otthont a műfaj junior-világbajnokságának. A túlsó féltekén lévő, egzotikus országba Sáfrány Péter címvédőként utazott, és az volt a célja, hogy újra aranyérmet gyűjtsön. A sorsolás nem kedvezett számára: az első fordulóban ugyanis japán ellenfelet kapott, így már a nyitány keretében az „életéért” kellett küzdenie. A miskolci kiválóság azonban bebizonyította, hogy nem felejtett el dzsúdózni. A felek elmentek a hosszabbításig, ebben Todakát többször megintették, így az ifjúsági világbajnoki bronzérmes távol-keleti húzta a rövidebbet. A második és a harmadik kör ujjgyakorlat volt az MVSC húszesztendős titánja számára: vele szemben az ausztrál Vojnikovich fél percet sem töltött a tatamin, majd Droste sem talált rajta fogást, a németet két és fél perc után leléptették. Következett az elődöntő, ebben Bartha Ákos tanítványa a franciák korosztályos Európa-kupa-nyertesét, Mitrovicot verte gyors ipponnal. A döntőben az üzbég Mamatrahimov várt rá, és győzte le, szűkebb pátriánk klasszisának ezüstje azonban fényesen csillog.

Nem ért ippont

– Nagyon sok nehézségen mentem keresztül, így csak azért is megmutatom elhatározással ültem fel az Amszterdamból Quitóba tartó repülőgépre – kezdte Sáfrány Péter a maga mögött hagyott időszak elemzését. – Több agyrázkódásom volt, ennek következtében az orvosok még azt is megtiltották nekem, hogy gondolkozzak. Dzsúdósként nehéz életem van, a jövőben arra kell vigyáznom, hogy ne essek fejre. Ennek érdekében az éles helyzetekben lemondok a kockáztatásról, ez persze befolyásolhatja az eredményességemet. A Guayaquilben tartott vébé fináléjáról csak annyit, hogy az üzbég rajtam kivitelezett dobásának ugyan nagy volt az íve, de a felvételek többszöri megtekintése után is tartotta magát az a vélemény, hogy nem ért ippont, ezen azonban már nem kesergek, a második helyet még az elutazásom előtt aláírtam volna.

Ötszáz pontja van

A több mint százkilencven centis, szőke fiatalember ezután elárulta, hogy magyar csúcsot állított fel a Csendes-óceán partján lévő meseszép vidéken: eddig egymás után kétszer egyetlen hazánkfiának sem sikerült döntőznie junior-vb-n.

– A dobogó második fokáért ötszáz olimpiai kvalifikációs pontot kaptam, a győztes hétszázat tett zsebre – folytatta Sáfrány Péter. – A korábbi matematika alapján mondom, hogy kétezer egységgel ki lehet jutni a francia fővárosba. Nagy ellenfelem, Tóth Krisztián jelenleg nullapontos, ez persze nem jelent semmit, hiszen rengeteg verseny van hátra. Nekem például az idén még két kontinensbajnokságom lesz: az U23-as Eb-t Szarajevóban, a juniort pedig Prágában tartják.

A zöld-fehérek klasszisa a sport mellett a tanulásban is jeleskedik, másodéves a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karán, és már azon fáradozik, hogy pótolja a tavasszal elveszített félévét.

Cselgáncs: így látja az elnök

– Sportolónk helyzetét már az olimpiai szemüvegen keresztül követjük – mondta Illyés Miklós egykori cselgáncsozó, az MVSC elnöke, a 2000-es Sydney-ben rendezett ötkarikás játékok szereplője. – A kiküldetésre esélyes sportolók helyzetét bonyolítja, hogy a nemzetek súlycsoportonként csak egy versenyzőt delegálhatnak, így Sáfrány Péter 90 kilós súlycsoportjában is nagy lesz a rivalizálás közötte és Tóth Krisztián között. A párviadal végkimenetelét lehetetlen megjósolni, személy szerint azonban abban bízom, hogy a rendkívül szorgalmas és csillogó technikájú mi fiúnk lesz a befutó. Kettejük harca a honi sportág és egészen biztosan a későbbi olimpiai mezőny előnyére válik, a magyar befutó ugyanis megítélésem szerint a 2024-es párizsi viadalon is eredményes lesz.

Edzői szavak

„Június elején kezdtük újra a közös munkát – jegyezte meg Bartha Ákos, Sáfrány Péter mestere. – Kizárólag pozitívan állunk a munkához, a lehető legtöbbet akarjuk kihozni a tevékenységünkből. Peti eredményei önmagukért beszélnek, megemelem a kalapomat a mostani ezüstje előtt, és készen állunk a további harcra, közös utunknak Párizsba kell vezetnie.”

(A borítóképen: Sáfrány Péter szerkesztőségünkben az ecuadori ereklyéivel)